Jaguar felújítás

Ha már fékekkel foglalkozunk...

A kézifék sem volt egy egyszerű történet.

Itt az egyik fedőlemezekbe bepréselt anyáról derült ki, hogy az alumínium, és megette a sav a galvánban. Mivel a pótlásával is pórul jártam, nem maradt más, mint előre. Ahogy a Virago_1000 is javasolta, egy megfelelő anyára volt szükségem. Elmentem a kedvenc lakatosomhoz, aki elkészítette a megfelelő anyákat. Már csak rögzíteni kellett valahogy. Mit tehettem felhívtam Sanyi-kát. miért volt olyan óvatlan, hogy szóba állt velem először? :)

"- Ööööö, megint kellene egyet forrasztani.

 - Persze, nem probléma.

 - Mikor ugorhatnék be hozzád?

 - Ugye nem akarod azt mondani, hogy itt vagy a sarkon?

 - Ööööö, majdnem..."

Végül is, nem forrasztva lett, Sanyi-ka nézegette egy kicsit, majd felmelegítette az esztergált anyát, és ráperemezte a lemezre. Tökéletes lett, gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni a gyári alkatrésztől. Csak ez acélból van, nem alumíniumból. Már csak le kellett galvanizáltatnom a boldogsághoz.

Az összeszerelés sokkal könnyebb volt, mint vártam. Kellemes meglepetés, nem sokszor van benne részem. Még egy Jagloversről ellesett trükkel fel is javítottam, a tekercsrugók rásegítenek a gyári rugóvillára, így nem tud a fékpofa féloldalasan hozzáérni a féktárcsához.

Az előző bejegyzésben említettek mellett nekiláttunk a féknyergek összeszerelésének. Annak idején úgy gondoltam, hogy elküldöm felújíttatni. Végül inkább magam álltam neki.

Sokat problémáztam, hogy milyen felületkezelést kapjanak a féknyereg öntvények. Végül homokfúvattam, majd kapott egy dupla galvánt. A homokfúvatás érdekes volt, mert csak úgy nem lehetett nekiesni a nagynyomású homokkal, itt azért illesztett felületek is vannak, azokat nem akartam bántani. Csak egy készlet takarólemezt tudtam készíteni, amit aztán minden nyeregre egyenként át kellett szerelni. Ezzel azét nem akartam mást büntetni, úgy hogy egy előzetesen egyeztetett időpontban megjelentem a Homokfúvó Centrumban, én előkészítettem a féknyergeket egyenként a homokfúvatásra, a szakik meg letolták a rozsdát és a koszt homokkal. Szerencsére fel vannak készülve a hozzám hasonló futóbolondokra, úgy hogy kaptam egy vödörnyi gumidugót és gumicsövet segítségként.

Sokáig gondolkodtam, hogy galván legyen, vagy fessem a nyergeket, végül maradtam a galván mellett. Kértem egy dupla galvánt rá, mégis csak éri majd ezt minden. Nagyon jó lett, imádom a felületet amit kaptam.

A másik pont, amin elég sokat problémáztam, a fékfolyadék kérdése. Csábított a DOT5-ös fékfolyadék, tetszik, hogy nem bántja a fényezést. És sajnos nem egy esetet hallottam, hogy a frissen összerakott veterán fényezését megrongálta a fékfolyadék. Viszont vannak hátrányai. Már korábban hallottam, hogy a szilikon bázisú fékfolyadék nem veszi fel a vizet, ezért a fékrendszerbe bejutó víz összeállhat, helyi korróziót okozhat, de akár el is fagyhat. Megkerestem Gergőt is, akiről tudtam, hogy használ ilyen fékfolyadékot.

"A szilikonalapú fékfolyadékban mindig vannak apró légbuborékok. Akkor is ha nem látszanak. Ezek a buborékok nehezebben vándorolnak mint a hagyományosban. Emiatt tökéletesen légteleníteni nagyon nehéz/lehetetlen. Minél több fékfolyadék van a rendszerben, annál inkább marad érezhetően "rugalmas"  a pedál. A sima egykörös szervó nélküli fékrendszereknél ez még vállalható, de ahol szervó van (remote) külön munkahengerrel ott már érezhetően puha tud lenni a pedál. Meg lehet szokni, de azért fura.

Viszont ha egyszer szilikont teszel bele, akkor azt már körülményes glükolra cserélni. A szakirodalom szerint ilyenkor ki kell cserélni a karmantyúkat. Lehet elmegy enélkül is, de én még nem próbáltam.

Glükolról szilikonra egyszerűbb a váltás - elvileg - itt csak egy alkoholos átmosás kell megelőzze a folyadékcserét."

Szóval, elvetettem a DOT5-ös folyadékot. Most hogy DOT4, vagy DOT5.1 lesz, azt még nem döntöttem el.

Mivel közben megjöttek a féknyereg felújító készletek és az új rozsdamentes fékdugattyúk, nekiálltunk összerakni. Nem is volt addig semmi baj, míg el nem kezdtem keresni azt a gumigyűrűt, amelyik az első féknyereg két fele között van. Na az nem volt benne a felújító készletben. Kis keresgélés után kikötöttem a Fékcentumban, ahol volt a háromdugattyús XJ6 fékhez felújító készlet, de abból is hiányzott a kis gumigyűrű. Itt akkor hosszú katalógus nézegetés és telefonálgatás vette kezdetét. A katalógusból kiderült, hogy kellene benn lennie. A telefonokkal meg sikerült elintézniük, hogy kapjanak két komplett készletet, amit félretesznek nekem. Sajnos csak a kis gyűrű magában nem kapható, emiatt kell még egyszer megvenni a felújító készletet, ami azért nem egy olyan nagy összeg, de azért bosszantó. És hány ilyenbe szaladtam már bele, és még mennyibe is fogok...

A szabim után a munkában lassan utolérem magam, itt az idő, hogy a blogírásban is bepótoljam az elmaradásom.

Az összeszereléssel nem sokat haladtam. Egyre-másra derül ki, mi is hiányzik még, mi az amit elfelejtettem felújítani vagy újat venni.

Elkezdtem összerakni az ablaktörlő mechanikát. Csak egy-két alkatrészről derült ki, hogy érdemesebb az eredetit használni, jobban illeszkedik mint az utángyártott. Végül szerintem jobban összeraktam, mint annak idején a gyárban. Mondjuk ennyi sikerélmény kellett is, több  úgy sem igazán jött össze.

Az akkutálcával már nem volt ekkora szerencsém. Az eredeti szitává rohadt, vettem egyet az ebayon. Már akkor sem voltam vele maximálisan elégedett, az eladó meg is sértődött, mikor megírtam neki, hogy ez nem NOS, hanem házi barkács minőség, majd adtam neki egy semleges értékelést. Bár nagyon haboztam a negatívon. Végül is, úgy voltam vele, annyira nem rossz, ha bent az akku, sok úgy sem látszik belőle. Most kiderült, hogy még méretpontosra sem sikerült csinálni, a rögzítési pontok legalább egy centiméterrel arrább vannak a kelleténél, így viszont nem takarja azokat a lyukakat, amelyeken a jobbkormányos kivitelnél a pedálok bújnak át. Lakatos kézre adtam, hogy a régiből meg ebből valami használhatót kalapáljon össze.

A fékcsövekkel még jobban pofára estem. Vettem egy készlet fékcsövet, amelyet elméletileg pontosan ehhez a típushoz készítettek. Hát nem tudod. De hogy egy cső sem stimmel, az elég elkeserítő. Mert még csak olcsó sem volt. És még csak komplett sem volt, mert hiányoznak a hosszú fékcsövek, amelyek a padló alatt a hátsó fékekhez futnak. Szerencsére, és ha minden összejön, akkor Series One segít rajtam, és helyszínen beszabja a fékcsöveket. Ezzel kellett volna kezdeni. De mint korábban is említettem, a tapasztalatot nem adják ingyen.

Elkezdtük a féknyergeket is összerakni, de az egy külön bejegyzést fog kapni.

Azonkívül az időm főleg rohangálással telt, mert annyi kis dolog, főleg anyag hiányzott. Ezek legtöbbje egy normál műhelyben nem lehet probléma, de nekem most kell elkezdenem feltölteni a készleteket. Valami hasonlót éltem át a szétszerelés elkezdésekor a szerszámokkal kapcsolatban is.

Előzmények: Az elmúlt egy év, Az elmúlt egy év II., Az elmúlt egy év III., Az elmúlt egy év IV.

Egyszerűen elfelejtettem idejében megírni a szokott éves összefoglalómat. Olvasgatom az előző évit, a munkahelyemről írottakat szó szerint átmásolhatnám, nem teszem, akit érdekel, az olvassa el ott. Az alkatrész tisztogatásról, a mesterek közötti rohangálásról és az alkatrész vadászatról írottak az elmúlt egy évre ugyanúgy igazak, mint egy évvel korábban. Nem is vesztegetem tovább a karaktereket erre.

A nagy változás, hogy a kasztni végre megint a garázsomban áll, nekiláthattam az összeszerelésnek, ami ugyan nagyon nehezen indul, de remélem, ugyan úgy lendületet kap majd, ahogy a szétszerelésnél is az első időkben ötször gondoltam át minden egyes csavar kitekerését, később éreztem rá a szerkezet logikájára.

Nem röhögni! Igen is van logika az angol gépekben, csak ez különbözik a nálunk megszokott, inkább német logikától. Ez nem feltétlenül rosszabb, vagy jobb, egész egyszerűen más. Ezt a saját szakmámban tanultam meg, mikor a sivatag közepén csücsültem egy angolszász rendszer előtt, és nem mondhattam, hogy boccs, Magyarországon mi ezt másképp csináljuk, hagyjatok ezzel engem békén.

Szóval most inkább nem az elmúlt egy év izgat, hanem az előttünk álló. Szeretném, ha jövő ilyenkor már arról tudnék beszámolni, hogy a kocsi a beltér kivételével kész. Ez reális, talán a motor, ami még időszükséglet szempontjából ismeretlen tényező, az kérdéses, de bele kellene férnie. Ne feledjük, sajnos csak a szabadságaim alatt tudok a kasztnin ténylegesen dolgozni, a köztes időben csak kisebb alkatrészekkel tudok foglalkozni.

Voltak illúzióim. Gondoltam, az összerakás majd csupa öröm és boldogság lesz, ahogy a szép tiszta alkatrészeket egymáshoz illesztem szinte magát rakja majd össze a kocsi. Tulajdonképpen nem vagyok naív ilyen téren, inkább a szétszedés és az alkatrész pucolgatás alatt azzal vigasztaltam magamat, hogy majd milyen jó lesz a szép tiszta alkatrészeket összerakni.

Egy lófaszt mama! (Copyright Hofi Géza)

Az alkatrészek egy része valóban szépen megpucolva várja a beépítést. Ha szerencsém van, még a dobozt is eltalálom, amelyikben vannak. De lassan 5 éve gyűlnek a dobozok és a dobozokban az alkatrészek, néha elég sokat végig kell túrni, mire egy-egy darab előkerül.

Sokszor nehezebb megtalálni az új alkatrészeket. Ezeket legtöbbször abban a dobozban hagytam, amiben szállították. De nem mindig. Tegnap háromnegyed órát kerestem az ablaktörlő tengelycsonkok díszkupakját, amit az Oldtimer Veteranen Shoptól vettem, de átrakhattam a Limorától körülbelül ugyan akkor érkezett alkatrészek dobozába. Még szerencse, hogy az alkatrészes exel táblázatomat következetesen vezettem, abban látom, hogy mi jött meg.

Az alkatrészek egy másik részéről csak most derül ki, hogy valójában mégis szükség van rájuk. Ezeket akkor megintcsak elő kell kotorni valamelyik láda mélyéről, és örülünk, ha csak meg kell tisztogatni. Mert ha venni kell újat, de akár csak el kell vinni valamerre felújíttatni, akkor megint napokat csúszhat az egész, akár ki is csúszhatok a szabimból, ami azt jelenti, hogy karácsonykor térünk majd vissza rá.

Szóval, elhatározom, hogy mivel is fogok foglalkozni. Utána átnézem a szétszereléskor készült fényképeket, az aklatrész katalógust, majd elkezdem előszedni az alkatrészeket. Ilyenkor keződik a matatás a dobozokban, amit már fentebb említettem. Néha meg is lepődök, hogy mi mindent is vettem, kaptam, vagy cseréltem az évek folyamán. Utána elkezdem az összeszerelést. Kiderül, hogy valami hiányzik. Fényképnézegetés, alkatrész katalógus bámulás, keresgélés, káromkodás...

De ha valami megvan, akkor sem biztos, hogy jobb. A benzinpumpák például egy gumigyűrűben ülnek. Nekem az egyik még csak-csak használható, de a másik olyan minta egy jókedvű kisegér a felét elfogyasztotta volna reggelire. Vettem én két újat, de amit kaptam, azok vékonyak. Kis utánajárás után kiderült, hogy az MGB-n is hasonló SU benzinpumpa van, és történetesen a gumigyűrű alkatrész száma megegyezik a Jaguar XJ6 S1-S2 benzinpumpához való rumigyűrű alkatrész számával. A gumigyűrű viszont különbözik...

Eddig alapvetően a benzinrendszert kezedtem kiépíteni a benzintankok és a motortér között. Sok még a hiány, az alkatrészek egy része még nem érkezett meg, egy része még gyártás alatt van. Egy másik részét meg még meg is kellene venni, a benzintankok felújítását meg eltoltam tavaszra. De már legalább látom, mi van, mi kell még.

Meg néha fel-felrakok egy-egy alkatrészt, ami a kezembe kerül, és tudom, hogy nem lesz útban. Például a kipufogók hátsó rögzítést. Vagy a hátsó futóművek ütköző bakjait. Bár itt volt egy kis probléma, ugyanis annak idején a jobb oldalit nem tudtam leszedni, mert elforgott a kulcs a csavarfejen, a lakatosok meg elfelejtették leoperálni, viszont szépen lefestették. Nem is lett volna semmi baj, ha egy erőteljesebb mozgatásra a gumi el nem vált volna a felerősítéstől. Nem baj, megy a listába, mit kell majd a lakatosoknak-fényezőknek korrigálni a végén.

Most kezdtem el kipakolni a fékcsöveket, az ablaktörlő mechanikát, és a motorháztető nyitó alkatrészeit, a következő napokban ezekkel fogok elbabrálni.

Hát nagyon el vagyok maradva a blogírással. Valamikor be kellene hozni, de legalábbis meg kellene írni az antennás bejegyzés második részét.

De inkább beszéljünk arról, hogy végre megint a kocsi körül vagyok. Bár először jött a szokásos alkatrész rendezés, drótkorongozás, homokszóró, szinter, esztergályos, galván... Sok idő elmegy ezekkel.

Próbálok valami tervet felállítani az összerakás folyamatára.

• Futóművek. Itt reálisan csak decemberre, mikor legközelebb leszek itthon, akkor fog összeállni az összes anyag.
• Sajnos a hővédő pajzsokhoz anyagot már találtam, pontosabban Big666 javasolt egy olyat, ami igaz, hogy nem olcsó, de olyan, amilyet megálmodtam. A beszerzése sajnos egy kicsit félre lett szervezve, úgy hogy ez is csak decemberben lesz aktuális. A hátsó futómű beépítését blokkolja, mert a segédkeret felett is van egy pajzs.
• Fékcsövek
• Benzincsövek. Itt az az igazán fontos, ami a kocsi alatt fut, a többi ráér később is. Összerakni úgy sem tudom egyszerre, a benzintank felújítást elhalasztottam a tavaszra, a fémfonatos benzincsövek talán a jövő héten megérkeznek, de a bilincseket még nem vettem meg. Várhatóan ezt is valamikor a télen-tavasszal fogom tudni befejezni.
• Zajcsillapítás. Egyenlőre Dynamitban gondolkozok, mert az eredetivel megegyezőt nem sikerült felhajtanom. Ezt is meg kellene még venni
• Elektromos kábelezés. Kellene kontakt spay meg valami kontakzsír. Nem nagyon akarnám visszarakni anélkül, hogy meg ne tisztítanám a csatlakozásokat. Viszont csak a zajcsillapítás után érdemes elkezdeni behúzni a korbácsokat, különben nagyon útban lenne.
• Ablaktörlő mechanika

Elkezdtem szisztematikusan számbavenni, mi is hiányzik még ezekhez a munkafázisokhoz, és lehangolóan sok apróság. Ezeket megkeresni, megvenni sok idő, és ezt az időt a tényleges munkától kell lecsípni, mert a családtól már többet nem tudok (illetve nincs képen) elvenni.

Mindenesetre kezdésként a helyére raktam a pótkerék lefogató csavart!

Mindig is gyengém volt a motoros antenna. Már gimnazista koromban is a családi Ladába muszáj volt egyet befaragnom, és ez akkoriban még azért nem volt mindennapos még a nyugati autók között sem. Legalábbis Magyarországon nem, mert a Vasfüggöny mögé azért nem mindig a fullextrázott Mercedesek kerültek be.

Mikor megvettem az XJ6-ot, akkor már egy utólagosan felszerelt, teljesen típusidegen, és ráadásul ronda antenna volt a csomagtartó közepére barkácsolva. Talán kézi antenna lehetett benne, de leginkább az tűnik valószínűnek, hogy eredetileg rádió és antenna nélkül került legyártásra a kocsi, mind a rádió, mind az antenna utólagos berhelés. Nem beépítés, berhelés, mint azt már a rádió konzolnál is megállapítottam.

Szóval, figyelembe véve a motoros antenna iránti fixációmat, nem is volt kérdés, hogy kap egy motoros antennát. Az S1 eredeti motoros antennájáról az egyetlen jó, amit el lehet mondani, hogy egyáltalán volt, mert a minőségét tekintve az információim szerint olyan 1-2 éves túlélési időt emlegetnek az öregek. Szóval ilyen már nincs, és ha lenne sem érdemes venni. Szerencsére van utángyártott, vettem is az SngBarrattól az egyik alkalommal.

A motoros antenna az XJ6-nál egyébként sem egy egyszerű történet. Eredetileg nem volt motoros antenna, a kézit meg az első sárvédőbe szerelték, de miután '71 elején bevezették a torlólevegős lábtér szellőzést, már nem maradt hely az antennának. Ekkor került hátra. Majd csak '71 júniusától lett rendelhető az elektromos antenna, mint opcionális felszerelés.

Igen ám, de a motoros antennát nem olyan egyszerű beszerelni a hátsó sárvédőbe, mert ott van a benzintank. Mindkét oldalon...

Második rész következik majd, talán holnap, mert most már nagyon álmos vagyok.

Ezt a bejegyzést már szeptember elsején meg akartam írni. Az mondjuk pont két hete volt. De valami mindig közbeszólt, leginkább az, hogy későn érek haza a munkából, akkor meg már sokszor élni sincs kedvem, nem hogy blogot írni.

Na akkor röviden összefoglalva a legutolsó bejegyzés óta történteket, nem sok minden történt. Legalábbis sokat nem haladtam az autóval, de hát nyár volt:) Ami történt annak egy része érdektelen, a másik része meg inkább arról szólt, hogy próbáltam azokat az alkatrészeket felhajtani, amelyek kellenének a következő műveletekhez.

Tervezgetem, hogy miként fogom elkezdeni az összerakást. De mindenhez, amit tervbe vettem, hiányzik valami, a legtöbbször valami kis apróság, amit természetesen már nem kapni. Legalábbis egyszerűen. Tipikusan ilyenek a futóműben a félmagas önbiztosítós anyák. Nagyon csúnyán tudnak röhögni az emberen egy normál csavarboltban, ha ilyen egzotikus dolgokat keres:)

Pozitív meglepetés is ért viszont. Augustusban haza tudtam ugrani egy hosszú hétvégére, ki is használtam, hogy kiszereljem az összes ajtózárat, amit a lakatosok szállításhoz visszaraktak. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre, a zárak nagyon jó állapotban vannak, van amelyiket tisztogatás után csak újra kell zsírozni, mehet is vissza. Ritka az ilyen jó állapotban megmaradt alkatrész a kocsin.

Ennyi elég is volt most, hogy megint elkezdjem a blogírást, az elkövetkező napokban majd egy hosszabb helyett néhány rövidebb bejegyzéssel azért visszatérek azokra, ami még említésre érdemes a nyári történésekből.

Előzmények: Agyalunk, Betli, betli

Kicsit kiakadtam. Kicsit?

Nekiálltam, megtisztítottam a hátsó kerékagyakat, miután sikeresen leszedték a külső csapágyakat. Sajnos nem tudom, hogy hol és mikor, a csapágy eltávolításának a problémájával már szembesültek, megoldásként a nyers erő taktikáját alkalmazták. Azaz egy csavarhúzót vagy hidegvágót ütöttek be a csapágy alá. Ennek következtében csak a vízlepergető gyűrűt és a tömítés csúszógyűrűjét verték szét. Ezekkel az alkatrészekkel nem számoltam, beszerzésük megint idő és pénz, arról nem is szólva, hogy a tömítés csúszógyűrűjét sem lesz egyszerű levenni. Bár a vízlepergető gyűrűt már szétverték...

Nagyon nem vagyok boldog...

Előzmények: Lakatolunk I, Lakatolunk II, Lakatolunk III, Rozsda marja, nem ragyog..., Futó--művek II, Az elmúlt egy hónap, Az elmúlt egy év III, Lakatolunk. Fényezünk?

Több halasztás után múlt szerdán végre hazaért a kasztni. De még reggel is konzultáltunk az eső miatt. Végre szerencsénk volt, esemény és eső mentesen megérkezett a kasztni!!!! Közel három évet vártam rá, de megérte.

A kasztni alvázvédelmet és üregvédelmet is kapott szállítás előtt, ezzel már nekem nem lesz dolgom.

A kasztni a motorháztető és a sárvédők nélkül érkezett. Ezek egyenlőre a lakatosnál maradtak, a motor és a futómű beszerelése után visszavisszük hozzá a kocsit, ellenőrzi az ajtók hézagait, felszereljük a motorháztetőt és a sárvédőket, majd a fényezők fogják átnézni és javítani az esetlegesen bekövetkezett sérüléseket.

Jöjjön néhány kép, bár sajnos nem sikerültek túl jól. És valamiért a fényképeken a szín sokkal pirosabbnak tűnik, mint valóságban.

Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. Na ez a mai nap is ilyen volt. Legalábbis én így érzem...

Kezdődött azzal, hogy felhívtam a Jaguar szervízt, hogy lehúznák-e a hátsó kerékagyról a külső csapágy belő részét. Mondták, utána néznek a célszerszámnak, visszahívnak. Nem hívtak. Mivel elég jó a kapcsolatunk, nem kétséges számomra, hogy vissza fognak hívni, de a napi, ha nem a heti tervem ezzel már borult.

Következtek az ablakemelő motorok. Egy kellene még, volt egy alkalmi vétel, vettem egy kocsira való motort kompletten mechanikával együtt, gondoltam, csak lesz egy olyan használható motor, ami nekem kell. Sajnos a négy motorból az egyikről letört az egyik csatlakozó, ez hasonló hiba, mint amivel már korábban találkoztam. A többit, gondoltam, kipróbálom, működnek-e. Elővettem a haver akkuját, ami a garázsomban pihengetett, fogtam az egyik vezetékeit, és az akkuhoz érintettem. De csak szikrázás, semmi más, egyik sem mozdul.

Kicsit furcsának találnám, ha mindhárom rossz lenne, bár semmi sem kizárt, az eladó nem ígérte, hogy működnek. Tudom, sok minden lehet, a rossz akkutól az elkopott szénkefékig, de sajnos a műszereim távol vannak. Amikor meg a műszereim közelében leszek, akkor meg nem lesz akku a környékemen. (A járós autóméval inkább nem kísérleteznék... )

Most van 6 nem működő motorom, illetve a sajátomból való kettő az működik, csak a csatlakozójukat barkácsolták meg, úgyhogy veszteni valóm nincs, nekiállok egyet-kettőt szétszedni, hátha meg lehet javítani. Mert egy felújított darab elég sokban lenne.

Utána a kézifék ejtett pofára. Mint korábban írtam, az alsó fedőlemezekből eltűntek a bepréselt anyák. A donoromból csak emiatt nem akartam kivenni a hátsó futóművet, úgyhogy vettem az ebayon egy pár hátsó kézifék szerelvényt.

Az egyik szét is jött különösebb probléma nélkül, a másiknál viszont megforgott a bepréselt anya. Szétfűrészeltem a felső fedőlapot, hogy át tudjam húzni a szerelvényen, és hozzáférjek a bepréselt anya belső feléhez. Megfogtam egy kombinált fogóval, de így sem akart a csavar kitekeredni. A kombinált fogót viszont szétmarta az anyát. Viszont megértettem rögtön, hova tűntek a galvánban. Alumíniumból vannak. .................. (A pontok helyén meglehetően sok, és nem nyomdaképes szó illetve kifejezés áll. Mindenki gondolja oda.) Az alut meg megeszi a galvanizálás előtti savazás. Ha egyszer sikerül egy pár fedőlemezre szert tennem, az porszóratva lesz ezek szerint.

Ma beszéltem a lakatossal, a kasztni kész, jó idő esetén a jövő hét pénteket céloztuk meg a szállítással. Amellett, hogy nagyon örülök, és várom, mint a kisgyerek a karácsonyt, próbálom összeszedni, hogy mik is legyenek a következő munkálatok, milyen sorrendben rakjam össze, mi hiányzik még.

A futóműveket kellene a minél előbb a kasztni alá rakni. Az első futóművel nincs is különösebb probléma, de a hátsónál a difiben ki kellene cserélni a tömítéseket. Ehhez meg kellene egy mérőóra.

1. kérdés: Milyen pontosságú mérőóra kell? A 0,01mm pontosságúakból még vannak elfogadható árúak, de a 0,001mm pontosságúak ára horribilis.

A fékekkel kapcsolatban két kérdés is van:

2. kérdés: Mi legyen a féknyergek felületkezelése? Itt a féknyereg festék és a galvanizálás között kellene választani. Mindkettőnek látom előnyét és hátrányát, bár egyre jobban hajlok a galvanizálás fele.

3. kérdés: Milyen fékfolyadék legyen? Csábító a DOT5-ös szilikon bázisú fékfolyadék, mert nem eszi a fényezést, de problémás lehet, hogy nem veszi fel a vizet, a fékbe bejutott víz összeáll, ez helyi korróziót okozhat, illetve elfagyhat.

De mielőtt a futóműveket a helyére raknám, a kocsi aljára fel kell szerelni a fék és az üzemanyag csöveket. Itt nincs is sok probléma, fékcsövekből vettem egy komplett készletet, az üzemanyag csöveket meg a Hefal kft napok alatt legyártja, ha kell.

Inkább a hővédő pajzsok miatt fáj a fejem.

4. kérdés: Mi legyen a hővédő pajzsokkal? A legkönnyebb megoldás a régiek visszaszerelése lenne, de ezt legszívesebben mellőzném az azbeszt miatt. És ha ezt a megoldást is választom, akkor is ott van az eltűnt hátsó futómű feletti pajzs problémája. Bár ez akár el is hagyható, inkább zajvédelmi funkcióját látom.Ez a zajvédelem meg akár belülre is elhelyezhető. A másik megoldás lenne, ha találnék valami olyan hővédő anyagot, amelyik megfelelően formázható, a pajzsok formája nem bonyolult, nem tűnik nagy problémának a legyártása. Valami olyan kellene, amelyik kb annyira alakítható, mint egy alumínium lemez.

Végül is nekiálltam a hátsó kerékagyak teljes szétszerelésének és megtisztításának. A kerékagy csapágyakat még otthol kiütöttem, kivéve a külső csapágy belső részét. Ezzel továbbra sem boldogulok, tényleg el kell vinnem valahová, ahol van erre megfelelő célszerszám.

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a lengőkar csapágyakat kezdtem kibontani. A kerékagy csapágyak jó állapotban voltak, el is gondolkoztam, hogy érdemes volt-e szétszednem, mert a hátsó kerékagyak felújítása nem egy kéjhömpöly. A lengőkar csapágyakban azonban téglaporral kevert csirizre emlékeztető szubsztancia volt, ami még távolról, félhomályban sem emlékeztetett gépzsírra. A kenőképessége sem lehetett valami tökéletes, mert a görgőpályák már alaposan megkoptak, tisztogatás közben a mezőgazdasági gumikesztyűn keresztül is jól éreztem.

(Apropó, mondtam már, hogy a legjobb gumikesztyűt a helyi gazdaboltban lehet kapni?)

Erős a gyanúm, hogy nem megfelelően rakták össze, illetve hézagolták ki, emiatt a por be tudott hatolni a csapágyakhoz, és ott meg is tette a magáét.

Végül is, itt sem tudtam kiütni a csapágyak külső részét az agyból, de itt inkább az volt a probléma, hogy a felszerelésem itt hiányos, otthol a garázsomban nem lesz probléma.

Eredetileg úgy terveztem, hogy az alumínium öntvény agyakat elviszem majd gyöngyöztetni. Pucolás közben elgondolkoztam rajta, hogy minek gyöngyöztetni, úgy is csak az első pocsolyáig lenne bármi hatása. A meglepetés akkor ért, amikor elkezdett tisztulni, és láttam,. hogy gyöngyözésre semmi szükség sincs, gyönyörű állapotban vannak az kerékagy öntvények az olajsár alatt!

Előzmény: Húsvét előtt

Na megint el vagyok maradva a blogírással. Most megpróbálom behozni magam, és ez a múlt hetet jelenti, mert ezen a héten semmi sem történt.

Először is, a múlt hét csütörtökre lett betervezve a kasztni hazaszállítása. Előtte való pénteken felhívtam a lakatost egy utolsó egyeztetésre. Le is fújtuk a szállítást:(

Két okom volt a halasztásra. Illetve három.

Először is, már régen megmondtam, hogy csak csontszáraz időben engedem a szállítást. Mivel a kasztni nagy, a zárt raktérben való fuvarozása problémás. Ha meg nyitott autómentő hozza, akkor nem akarom azzal kezdeni, hogy merem a vizet belőle.

Másodszor is, a fényezésben hibát találtak. "Vibrált, amikor belenéztem az ajtókba. Inkább nekiálltunk újracsiszolni." Mondtam jó, akkor ne kapkodjatok, csináljátok meg nyugodtan.

Harmadszor is, vasárnap visszautaztam többé-kevésbé állandó lakhelyemre, sokat nem oszt, nem szoroz, ha akkor kapom meg a kasztnit, amikor legközelebb hazautazok.

Végre befejeztem a kormánymű festését, amiben a múltkor a derékfájásom megakadályozott. Szép lett, bár egyenlőre a szilenteket nem raktam be. Remélem, nem fog a szép festés megsérülni, mikor teljesen összeszerelem.

Molyoltam még egy kicsit a fékek és a differencálmű körül, de végül is félretoltam. Inkább elővettem a hátsó kerékagyakat, hogy szétszedjem, és megpucolja, mert ezek az utolsó elemek a futóművekben, amikhez még nem nyúltam hozzá. Épp ideje elkezdeni, mert a hátsó kerékagyak hézagolása külön tudomány, tizedmiliméteres hézagológyűrűkkel, amikből biztos kell majd rendelni. Igaz, előtte kell majd egy mikrométer is, hogy tudjam milyen hézagoló is kell. A külső csapágy belső része kivételével a többit aránylag könnyen ki tudtam kocogtatni a helyéről, viszont erről nem sok fogalmam van, hogy fogom levenni.

Majd ötletelek, csak találok valami módot rá. Sajnos a szakirodalom sem tud sokkal jobb tanáccsal szolgálni, minthogy ha nem jön le könnyen, akkor vidd el egy gépműhelybe, ott majd biztos leszedik.

Hosszan haboztam, hogy légkondicionáló dobozát hogy javítsam meg. Bár megvettem minden szükséges anyagot az üvegszálas anyag javításához, de nem igazán volt se kedvem, se bátorságom belevágni. Végül is megint Sanyi-ka segített a segítségemre, ajánlott egy jó műanyagost. Majdnem tökéletes is lett a javítás, csak egy kis rész maradt ki, vihetem majd megint, mert az utazásom miatt már nem bírtam ott hagyni.

A múltkor ott hagytam abba, hogy a donort betoltam a garázsba, de egy derékfájás megakadályozott a folytatásban.

Most nekiláttam a félbeszakadt munka folytatásának, de előtte el kellett rámolnom egy meglehetősen nagy láda tartalmát. Végre az SngBarratt leszállította a megrendelt alkatrészeimet, nem sokat vártam rá, alig fél évet. Igaz, volt benn egy-két ritkább alkatrész, ami nem volt raktáron, meg kellett várni, hogy beérkezzenek. Viszont mostmár megvan minden alkatrész a motor és a beltér kivételével, remélem, az elkövetkezendő időkben nem fog alkatrész hiány feltartani.

A donort megint bakra tettem, elkezdtem kibontani a csavarokat. Már majdnem végeztem, amikor alaposabban utána néztem a hátsó segédkeret feletti hővédő pajzsnak. Sajnos jó volt a gyanúm, nem ugyan olyan, mint amilyen az enyémben van, emiatt egyenlőre lemondtam arról, hogy a donorból pótoljam. Csak a kézifék szerelvény miatt már nem érte meg kivenni a hátsó futóművet, ezért inkább visszarakosgattam a kiszedett csavarokat. Illetve nem mindet, néhány annyira nehezen elérhető, hogy nem raktam vissza. Jó kis tréning volt így is, hogy mi vár majd rám a saját hátsó futóművem visszaszerelésekor. Hát, boldog nem lettem...

Ha már kezelésben volt a donor, kivettem a jobb hátsó háromszög ablakot, ez volt az utolsó darab a teljes sötétített ablak szetthez. Mert a szélvédő és a bal oldali elefántfül is benne volt az SngBarratos ládában. Igaz, el is felejtettem mondani, hogy a szélvédő miatt volt faláda, és amiatt volt nagy is.

A többi a szokásos. Alkatrész drótkorongozás, rohanás a homokfúvóhoz, a galvanizálóhoz, a szinterezőhöz. Illetve a szinterező előtt még meg kellett forrasztanom a vákuumtartály csövét, amit Sanyi-Ka vállalt el. Öt perc munka, fél éjszaka beszélgetés:)))

A múltkor írtam, hogy a kormányművet felújíttattam, csak le kell festeni, és már mehet is vissza a helyére.

Neki is álltam lefesteni. Illetve gondoltam, először kiszedem a szilenteket. Nem vagyok jó barátságban a szilentekkel, már a futómű szétszerelésénél is meggyűlt a bajom egyikkel-másikkal.

Házilagosan elméletileg két dugókulcs fejjel a legegyszerűbb kiszedni a szilentet, az egyik belül legyen nagyobb átmérőjű a szilentnél, a másik kívül legyen egy kicsit kissebb. Nem volt megfelelő méretű dugókulcs fejem kívülre, és nem is igen akaródzott venni. Spórolni szerettem volna, és csak egy menetes szárra ruháztam be a barkácsboltban, gondoltam, azzal kihúzom az egymással szemben levő szilenteket.

Az első szilent ki is jött könnyen és nagyon szépen. Neki is álltam a másodiknak. Nem jött. A harmadiknak. Az sem jött. OK, nyomjuk egy kicsit keményebben. Az anya megszakította a menetes szárban a menetet. Másik, vastagabb anyákat kerestem. Na így sikerült is eltépnem a menetes szárat.

Kis konzultáció után elmentem, vettem egy megfelelő dugókulcs fejet, meg egy elég hosszú csavart. Most a csavar menetét sikerült megszakítani. De most nem sikerült az anyát lehajtanom, elővettem a flexet. Sajnos nekem csak a nagyobb van. Belei is kaptam egy kicsit az egyik szervocsőbe, szerencsére nem sérült komolyabban, maradhat. Utólag megnéztem a csavar fejét, ugyan abból a gyenge minőségű anyagból készült, mint a menetes szár.

Elindultam csavarboltba. Zárva. Másik csavarbolt, na ott nem volt. Végre a harmadikban találtam megfelelő szakítószilárdságú és elég hosszú csavart. Hazamentem, újból nekiláttam. Most a változatosság kedvéért az anyából szakadt ki a menet. Ekkor már nagyon röhögtem magamon. Egy másik anyával végül sikerült a másik két szilentet is kivenni. Alig két napom ment rá. Tanulópénz, tanuló idő?

Közben betoltam a donort a garázsba, alapvetően a hátsó futóművet akartam kivenni, kell a kézifék szerkezet, meg a hátsó segédkeret feletti hővédő pajzs. Hogy legyen hely, pakolgattam, felkaptam a difit, arrébb tettem. Nem kellett volna, úgy maradtam. A következő napokat főleg a derékfájás kúrálásával töltöttem, főleg fekve, más testhelyzet nem nagyon ment. Aztán véget ért a szabim, a kormánymű festése marad a következő alkalomra...

Az előző bejegyzésem óta nem történt sok érdekes. Főleg alkatrészeket festegetek, és ez a tevékenység lassan kezd felzárkózni a legutáltabb tevékenységek között az alkatrész tisztogatáshoz. Sajnos bele kell törődnöm, hogy igényesebb vagyok, mint ügyes. Igaz, csak nem szem előtt levő alkatrészeket festek saját kezűleg.

A másik dolog, amivel mostanában foglalkoztam, a garázs rendberakása. Több, mint két éve, hogy a kasztni elment a lakatoshoz, lassan jön vissza. De időközben a garázs egész alapterületét ellepték a dobozok, az alkatrészek, meg az alkatrészes dobozok. Lassan már egy biciklit sem lehetett betolni, nemhogy egy autót...

Hogy valami érdekesről is írjak, szóljunk egy pár szót az ablakokról. Tanpélda lehet arra, hogy miként tegyük a dolgunkat még nehezebbé, ha esetleg nem lenne elég bajunk.

A kocsimból tulajdonképpen két olyan extra felszerelés hiányzik, amit mindenképpen szerettem volna. Az egyik a légkondi, mert én szeretem, és főleg nyáron tervezem majd használni a gépet. A másik, a színezett ablak. Itt jobb indokom nincs annál, hogy mert így tetszik:)

A színezett üveg  - ha jól tudom - felár nélküli opció volt, ennek ellenére az S1-esek nagy részébe tiszta üveg került Európában. Az amerikai piacon már népszerűbb volt, főleg a légkondival együtt a déli államokban, mert ne feledjük, a színezett üveg csökkenti az utastér felmelegedését.

Egy idő után nyilvánvalóvá vált, amint a légkondinál is, itt is sikerült fejjel rohanni a falnak. Európában semmi, ha van valami, akkor horror áron, Amerikában van, csak amíg a légkondi alkatrészeknél bevállaltam a tengerentúli szállítást, egy komplett garnitúra üvegnél ez nagyon neccesnek tűnt.

Könnyítésként az alkatrész jegyzékekből kiderült, hogy az S1 és az S2 üvegei jórészt egyformák. Igazából csak az első háromszög ablakok különböznek, mert az S1-é nyitható, míg az S2-é nem. Az S2-ből meg már Európában is elég sok a színezett üveggel készült, kevésbé tűnt a helyzet reménytelennek. Igaz, nehezítésképpen meg S2-ből kevés rövid tengelytávú készült, ez a hátsó ablakok esetében jelent problémát, mert a plusz hossz a hátsó ajtóban "van".

Már régen keresgettem a színezett üvegeket, amikor a donor képbe került, aminek a megvásárlását jórészt az motiválta, hogy színezettek az üvegei.

Akkor nézzük, hogy is állunk:

• Szélvédő: A donorban repedt, használttal nem nagyon akartam szórakozni, rendeltem egy újat az SngBarrattól
• Első háromszög ablakok: Ezt szintén az SngBarrattól akartam megrendelni, de sajnos már csak bal oldalit tudnak adni, a jobb oldalit az ebayon sikerült találnom, hol máshol, mint az USA-ban. Igaz, mivel ez egy elég kis darab, a szállítási költség elviselhető volt.
• Első oldalablakok: Ezeket a donorból ki tudtam venni. Mennyivel gyorsabban ment, mint az első alkalommal...
• Hátsó oldalablakok: na ebből kerekedett a legnagyobb story. Vagy sz.vás. Vérmérséklet szerint:) Mint említettem, S2-ből kevés rövid tengelytávú készült, a donor is egy hosszú tengelytávú változat, tehát a hátsó ablakai nem használhatóak. Az SngBarratt sem tudott már ilyet szállítani. Lassan több, mint egy éve túrtam az ebayt üvegek után, még csak nem is láttam olyat, amilyen nekem kellett volna. Végül augusztus elején az angol ebayon bukkantam egy pár meglehetősen rossz állapotú komplett ajtóra, de a megfelelő üvegekkel. Szokás szerint leleveleztem a feltételeket az eladóval, majd darabonként 1.2 Fontért leütöttem. Innen indolt a kabaré. Először sürgetett, hogy szállíttassam el az ajtókat, majd időt kért, hogy megfelelően elő tudja készíteni a szállításra a cuccot. Közben az Árvatrans is elaludt egy kicsit, én meg elmentem szabadságra, úgy hogy a hónap végére már egy elég kellemetlen levelezés alakult ki, még nem fizetési eljárást is indított ellenem, pedig megállapodtunk, hogy a sofőr fog kp fizetni, ráadásul az Árvatranszal sem tudtak egy időpontban megegyezni. Végül is, több heti levelezés és egyeztetés után felvették egy délután az ajtót, de este már kaptam a levelet, hogy rossz ajtót szállítottak el, mert a jobbos helyett egy hosszú tengelytávú balos került fel a furgonra. Kezdődött az egész hercehurca elölről, egy igen "zaklatott" hangvételű levelezéssel. Végül december elején sikerült a jobbos ajtónak is a garázsomban landolnia. Messze a legidegesítőbb eladó volt, akivel valaha is összeakadtam. Itt is megköszönném az Árvatransz segítségét, türelmét és kitartását! Egyébként az ajtók olyan rossz állapotban voltak, hogy az üvegeken kívül tényleg csak néhány krómot tudtam megmenteni.
• Hátsó háromszög ablakok: Az előbb említett ajtókkal együtt jöttek ezek is, bár sajnos a jobb oldali sérült, karcos, neki dönthettek valamit. Ezt majd ki kell venni a donorból.
• Hátsó ablak: Ez is a donorból lesz átemelve, de csak akkor fogom kivenni, ha már mehet be a helyére, az meg még arrébb van, mert a tetőkárpit után érdemes csak betenni

Egyenlőre úgy tűnik, ezt az akadályt is sikerrel vettem, de hát így tud az ember plusz kiadást és problémát kreálni saját magának. Nincs is annál jobb, mikor az ember ragaszkodik a hülyeségeihez! :)

Van úgy, hogy semmi nem jön össze...

Nincs is annál jobb érzés, mikor az ember kirakja a munkaasztalra a szépen megtisztogatott darabokat, és nekiáll összeállítani egy-egy alkatrészt. Ebbe rondít bele, amikor az egyik-másik alkatrészről kiderül, hogy mégsem olyan szép és jó, mint amilyennek látszik. Igen lehangoló ilyenkor összecsomagolni megint az alkatrészeket...

Most két alkatrésszel is így jártam.

Az első az a kézifék szerelvény volt. Illetve szerelvények, mert egy-egy csücsül a tárcsafék nyergek mellett a hátsó hídon. Októberben megjöttek a cserélendő alkatrészek a  David Mannerstől, neki is álltam összerakni. Messze nem jutottam, mert sikerült rájönnöm, hogy az egyik fedőlemezből eltűnt a bepréselt anya. Legalábbis azt hittem mindig, hogy bepréselt. Már vannak kétségeim. Majd kiderül, ha kivettem a donorból.

Ezek az anyák a két fedőlemez közül a kisebbe vannak beapplikálva, és biztos, hogy egy egységet alkotnak, mert nincs külön cikkszámuk. A galvanizálónál tűntek el, ezt látom a fényképeimből, mert általában ha kiadok egy alkatrészt a kezemből, előtte-utána lefényképezem. A savfürdőben estek volna ki? Már sosem fog kiderülni, a következő darabokat már inkább porfestetem, még akkor is, ha az nem annyira autentikus.

A másik darab, amivel problémáim akadtak, az a légkondicionáló doboza. Míg a szivacsok nem voltak a kezembe, nem akartam teljesen megtisztítani, leszedni az elrongyolódott szivacsdarabokat, könnyebb úgy kivágni az újat, ha a régihez hozzá lehet próbálni.

Először akkor ért megrázkódtatás, mikor konstatáltam, hogy a tűzfal fele néző tömítés elég bonyolult, ha nagyon muszáj, ki tudom, vágni, de nem lesz olyan, amivel én megelégednék. Még akkor is, ha ez egy meglehetősen eldugott alkatrész, jó eséllyel senki sem látja többet a beszerelés után. Inkább próbálok valami tömítés gyártót keresni, aki hajlandó kivágni nekem.

A második problémába akkor szaladtam bele, amikor teljesen megtisztítottam a doboz külső felét. A belső fele alapvetően sík, ott van az a szivacstömítés, amit az előbb említettem. A külső fele ellenben egy bonyolultabb dobozforma, csőcsatlakozásokkal, levegő terelőkkel, és ezek rögzítésére szolgáló idomokkal. Ez a dobozrész üvegszálból készült, de az anyagokat megviselte az idő, a műgyanta megrepedezett, főleg az éleknél, hajlatoknál. Nem nagyon, de a fény felé tartva átszűrődik a fény. Ott pedig a levegő is átmegy. Egyenlőre fogalmam sincs, mit csináljak, nem értek az üvegszálas technológiához. Javítható valami anyaggal? Esetleg az üvegszálas epoxi gyantával? Vagy egy jó szakit kellene találni, aki kijavítgatná?

Folyt köv... Valamikor...

Előzmény: Kormányoszlop szlop szlop, Nem kerülök kormányra?, Probléma a kormány körül, Új kormány jó kormány

Eredetileg az volt a terv, hogy az újonnan beszerzett kormányoszlopot csak átfestem.

Alaposabb szemrevételezés után kiderült, hogy a felső kormánycsapágy belső gyűrűje, ami a kormányoszlopba van préselve, berágódott, méghozzá alaposan. Az eredeti oszlopban a csapágy viszont jó állapotú. Előállt a feladat, hogy ki kellene húzni a csapágy gyűrűket a kormányoszlopokból, és meg kellene cserélni. Nem nagyon mertem feszegetni, inkább csak nézegettem. Meg voltam győződve, hogy ezek erősen be vannak sajtolva. Végül is szegény Keepitretro vezetett el a megoldáshoz, ez volt az utolsó levélváltásunk a halála előtt. Túlkombináltam a dolgot, simán ki lehetett emelni a csapágy gyűrűket egy csavarhúzó segítségével, nem is kellett erőltetni.

Aután rozsdás részeket megmutattam egy drótkorongnak, lekentem rozsdaátalakítóval, majd ment rá az alapozó. Eddig ecsettel festhető alapozót használtam, most emiatt beszereztem spary kivitelűt, mert ecsetben nem vagyok a legjobb. Az alapozás után ráfújtam az első réteg fekete festéket. Majd néztem, és nem voltam elégedett. Ronda lett. Vettem egy mély levegőt, és elvittem homokfúvatni, mert drótkoronggal rendesen reménytelen lett volna lepucolni. A homokfúvó csak röhögött rajtam, egy héten belül már harmadszor voltam nála.

Második nekifutásra már sikerült, ha nem is tökéletesen, de elég jó minőségben lefestenem. Ha még azt is figyelembe veszem, hogy ezt az alkatrész beépítés után már nem is látható...

Nekiálltam összerakni, szépen bezsíroztam a csapágyakat, felfűztem mindent a kormányrúdra, majd megállapítottam, hogy nem tudom egyedül összenyomni a rugót és berakni a rögzítő gyűrűt. Szóltam a barátomnak, átjött, összeraktuk. [Cserében bútort pakoltam, éppen költözik:))]

A probléma csak annyi volt, hogy a kormányrúd nem forgott szabadon, egy jó harmad fordulaton erősen akadt, surlódott. Így jártam, gondoltam, a felső csapágy mégsem jó, szedhetem ki a kormányoszlopot a donorból is.

Másnap nézegettem még egy kicsit, aztán rájöttem, hogy nem is a csapággyal van a gond. A kormányzárat valamikor megerőltették korábban, a jelek szerint nem is egyszer. Ennek következtében felgyűrődött a kormányrúd, egy taréj keletkezett, ez mart bele a kormányoszlopba. Összerakás után minden egy kicsit más helyre került, ezért már nem tudott elforogni a hosszú évek alatt kikoptatott vájatában. Szétszedtem, majd nézegettem, mert a kalapácsomat kölcsön adtam a másik itteni barátomnak, aki szintén költözködik, de éppen nem volt otthon:) Úgyhogy áthívtam megint az előbbi barátomat egy kalapáccsal együtt. [Most cserében a bútorok összerakásában segítettem:))] A taréjt a kalapáccsal egy kicsit visszakalapáltam, egy kicsit megreszeltem, majd összeraktuk, és most van egy jó kormányom, ami már csak a beépítésre vár!

Előzmény: Tibi Coupéja

A múlt héten ellátogattam megint Kecskemétre. Két okom is volt rá. Először is Tibi megígérte, hogy elvisz a szivacsoshoz, ahol a névnek megfelelően mindenféle szivacsokat lehet kapni, azokra pedig nagy szükségem van a légkondihoz, de kell több darab az ajtókhoz is. A szivacsok már nálam vannak, indul lassan a légkondi dobozának az összeszerelése. Lassan kész kellene ezzel is lenni, az egyik első dolog, amit vissza kell szerelni majd a kocsiba. Rossz nyelvek szerint a kocsit a légkondi/szellőzőrendszer köré építették. Van benne valami:)

A másik ok az volt, mert szerettem volna már látni a Coupét, és meg inkább szerettem volna utazni benne. Amikor utoljára láttam, már közel kész volt, de nem volt rajta rendszám, úgy hogy eddig csak állni láttam. Azóta sikeresen vette a veteránautó vizsgát, és OT rendszáma van.

Eredetileg kedden szerettem volna menni, de Tibi inkább más napot javasolt, mert kedden esőre lehetett számítani. Esett is. Pénteken viszont remek idő volt, igazi vénasszonyok nyara.

Végül is, nem csak utazhattam benne, hanem vezethettem is. Nagy megtiszteltetés nekem, hogy Tibi átengedte a volánt, és bizalomnak, amire talán rá sem szolgáltam. Ne feledjük, Tibi rengeteget dolgozott a kocsin, én meg féltem, nehogy valami kárt tegyek benne. Én másnak egy percnyi munkáját sem szeretem tönkretenni, nem hogy több évnyit!

Ez a közel 34 éves autó teljesen alkalmas arra, hogy felvegye a mai forgalom tempóját. A nagy soros 6 hengeres motor bődületes nyomatéka a háromfokozatú automata váltó ellenére is dinamikusan mozgatja az elég nehéz kasztnit. Furcsa ma már a nagy és vékonyka kormánykerék, és a fék is több erőt igényel, mint a mai agyonszervózott autókban. A kocsi vezetése azonban egy pillanatig sem okoz gondot, minden ott van, ahol kell lennie. Érdekes, hogy a vezetése mennyire hasonló érzés, mint az újabb Jaguar limuzinoké.

Mint említettem, nem is mertem sokat vezetni, azt nem mondom, hogy amint lehetett, de azért elég gyorsan visszaadtam a kormánykereket Tibinek. Utána a jobb egyből figyeltem az emberek reakcióit.

A kocsi egy klasszikus coupé, ráadásul ugyebár angol, letisztult vonalakkal, nem a fetűnésre kihegyezett design. Ennek ellenére az emberek mindenhol utánafordultak amerre mentünk, érdeklődést és mosolyt láttam az arcokon. Sikerült egy tüzép telepet is jó negyed órára megbénítanunk, pedig csak megálltuk, hogy Tibi vegyen a házához egy-két dolgot. Én is egyetértek mindenkivel, a kocsi szebb és izgalmasabb látvány, mint az ácskapcsok és a deszkarakások. A cementes zsákokról már ne is beszéljünk:)

Tegnap késő este döbbenetes hírt kaptam. Meghalt Török Gábor.

Ő az, akit sokan Keepitretro nicknévvel ismernek, és ezen a blogon is így szerepelt. Az index fórumait olvasgatva szimpatikus volt, és megtudtam, hogy nem is lakik tőlem messze, ezért szinte rögtön a kocsi megvétele után megkerestem ismeretlenül, hogy segítsen nekem. Azonnal igent mondott, és végig, igen nagy türelemmel magyarázott, mutatott meg technikákat és fogásokat, osztott meg velem beszerzési helyeket és jó mesteremberek címeit.

Mivel közel laktunk egymáshoz, ha kérdésem volt, munkából jövet beugrott, vagy hétvégén a fiával átkerekezett. Időnként én mentem el hozzá a műhelyébe Csepelre, ahol mindig csodákat lehetett látni.

      Gábor Tatra rajongó volt. Itt a indítja be először az egyik kedvencét.

De leginkább leveleztünk. Én megpróbáltam a problémát minél inkább körülírni, míg ő egy-két mondatban eligazított. Nagyon jó példa erre az a levelezés, amit a feszültség stabilizátor ügyében folytattunk, és itt a blogon is idéztem.

Az, hogy Gábor nincs többé, hogy segítsen, kihatással lesz a további munkára, pótolhatatlannak érzem a veszteséget. De Gábor egyszer azt mondta nekem, hogy "Sok embert láttam már, aki így vágott bele egy ilyen autó felújításába. De te azon kevesek közé tartozol, akinek el is hiszem, hogy végigcsinálja."

Gábor ígérem, végigcsinálom! Legyen neked széles az égi autópálya, és soha se fogyjon ki a benzined!

      Gáborék egy Jaguar XJ6 S2 frissen felújított XK motorját indítják

Előzmények: Az elmúlt egy év, Az elmúlt egy év II., Az elmúlt egy év III.

Ezzel a bejegyzéssel jól megcsúsztam. Elméletileg október 13-án lett volna esedékes, de az elmúlt 3 hétben annyi dolgom volt, hogy se időm, se kedvem nem volt az irogatáshoz.

Ha már itt tartunk, akkor elég régen volt az utolsó bejegyzésem, sőt, ebben az évben is elég keveset írtam, és főleg a nyár kezdete óta ritkultak meg a bejegyzéseim.

Ennek több oka van. Először is, tavasszal belenéztem a munkahelyemen egy olyan projectbe, hogy a fal adta a másikat. Nem igazán volt nekem való a project, mondtam is az első perctől, de rajtam rohadt, és ha már így alakult, akkor igyekeztem a legjobb tudásom szerint megcsinálni. Viszont ez rengeteg időt és energiát igényelt, nem igen maradt kedvem könyékig turkálni a koszos alkatrészekben.

A másik okot már említettem többször is. Az idei munka nagy része a kocsin az az alkatrészek tisztogatása, rohangálás a különféle mesteremberek között, homokfúvótól galvanizálóhoz, festékboltból esztergályoshoz. Az alkatrészek után kutatás is sok időt vitt/visz el, egyrészt már a rendelési listák összeállítása is, de az árajánlat kérések, a levelezés a boltokkal, és a szállítás megszervezése is elég időigényes. Most kb. ott tartok, hogy a beltér és a motor kivételével az alkatrészeket megrendeltem, egy része már meg is érkezett. Remélem karácsonyra, amikor megint több időm lesz a kocsival foglalkozni, minden meglesz.

De térjünk egy kicsit vissza az alkatrész tisztogatásra. Szeptember végén összerámoltam és hazaküldtem a szétválogatott és megtisztogatott alkatrészeket, amelyeket kihoztam magammal. És akkor elég döbbenten álltam, mert szinte minden elment. Úgy érzem, fordulópontra érkeztem, az elmúlt évek robotja meghozta az eredményét, innen már inkább az összerakáson lesz a hangsúly, ami számomra sokkal kedvesebb elfoglaltság, mint az olajsár vakarása. Épp ideje volt, mert bár a felújítás feladásán nem gondolkoztam komolyan, a lelkesedésem azért már határozottan csökkent. Lehet, hogy ez is oka volt, hogy az elmúlt időszakban kevesebbet írtam.

Ha minden igaz, akkor a Jézuska meghozza a kasztnit is, és akkor indulhat a Rock&Roll!

Előzmény: Kormányoszlop szlop szlop, Nem kerülök kormányra?, Probléma a kormány körül

A kormányoszloppal - mint egy korábbi bejegyzésben említettem - jól megjártam. Mikor kiderült a probléma, elég borúsan láttam a helyzetet. Az S1 nem egy gyakori autó, ilyenből új alkatrész már nincs, bontottat találni sem egyszerű. Sajnos vannak már tapasztalataim, egy-egy, már nem gyártott alkatrész beszerzésével kapcsolatban.

Kivételesen Fortuna rámtekintett, és nem fordította el az arcát, mint ahogy szokta. A német ebayon felbukkant egy komplett kormányoszlop, kormánykerekestől. Elhatároztam, hogy ez a kormány az enyém lesz, de közte és köztem ott állt az a fránya szállítási probléma.

Sajnos van már rossz tapasztalatom a németek külföldi szállítási hajlandóságáról, és ha mégis, akkor a szállítási díj szokott eszement lenni. Gyakorlatilag csak csomagküldő szolgálattal hajlandók szállíttatni, annak meg egy ekkora csomagnál elég sok a költsége. Nem véletlen, hogy a múltkorában segítséget kértem ehhez hasonló csomagok Németországi átvételéhez. Végül is onnan kaptam segítséget, amerről nem is számítottam rá. Nem azért, mert nem segítőkész, hanem mert nem tudtam, hogy a barátom barátja Németországban él, és méghozzá egy olyan kisvároskában, amelynél az én szempontomból jobb helyen nem is élhetne. (Egyébként tényleg szép a városka:) )

Egy kis kaland még így is volt, mert rossz szállítási címet adtam meg elsőre, így csak másodikra landolt a barátom barátjánál a csomag. Tegnap végre hozzá is jutottam, a mai napot meg a szétszerelésének szenteltem. Szegény légkondi alkatatrészek szerintem még mindig nem értik, miért lettek olyan hirtelen száműzve félig készen a munkaasztalról.

Ez a kormány valamivel jobb állapotú, mint az enyém volt. De ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy az oszlop külső része kevésbé rozsdás, sőt, szinte alig. Úgy döntöttem, hogy ezt is átemelem. Az enyémben sajnos bentfelejtettem néhány műanyag stiftet, amelyek rosszul tolerálták a szinterezéssel járó hőkezelést. A cseredarabnál elég lesz a néhány problémásabb részt rozsdamentesíteni, majd az egészet átfesteni, ezt nem is fogom elvinni szintereztetni, így nem kell a műanyag stiftekkel bajlódnom, maradhatnak a helyükön.

A szétszerelés folyamán azért jobban vigyáztam kormányrúdra, mint a hímes tojásra.Ugyanis hímes tojás már tört össze a zsebemben...

Mostanában az ablakemelőkkel foglalkoztam. Két meglepetés ért.

Az első, hogy az ablakemelő mechanikák szerencsére igen jó állapotban vannak. Tisztítás után gyakorlatilag csak egy-két rozsdás szegecs jött elő, ezeket majd a zinkspary leápolja. Ahhoz képest, hogy milyen mostoha körülmények között dolgoznak ezek az ajtóban, azon sem lepődtem volna meg, ha tiszta rozsda lett volna az egész.

A második már egy kicsit kellemetlenebb meglepetés volt. Már az ablakemelő mechanikák kiszerelésénél feltűnt, hogy míg a két hátsó ablak motorján a villamos csatlakozók a gyáriak voltak, az első motoroknál ezek a csatlakozók el lettek távolítva, és vezetékek lógtak ki helyette.

Akkor nem néztem utána jobban, a tippem az volt, hogy szénkeféket cseréltek a motorokban - az elsők többet mennek - e közben megsérülhetett a csatlakozó, amit csere helyett olyan mekkelek módjára vezetékekkel pótoltak.

Majdnem igazam lett. Igaz, nem szereltem szét a motorokat, így nem tudom, hogy a szénkefék ki lettek-e cserélve:)

A bal hátsó motoron tisztogattam a csatlakozót, amikor az egyik érintkezőről a finom drótkefe nem akarta a szennyeződést lehozni. Abból a fajta keféből, ami befér szűk helyekre, erősebb nem volt, így egy reszelőt tettem be a mikromotorba. Elkezdtem óvatosan kapirgálni, erre elkezdett rozsda potyogni. Mivaaaaan? Nem rézoxid, leánykori nevén grünspan, hanem rendes barna vasrozsda. Ezek a csatlakozók általában teljesen rézből készülnek, de nem ez. Ez rezezett vas. Mivel a motor egyébként működik, emiatt szétszedni nem akarnám, valószínűleg valami kontakt pasztával le fogom kenni, hogy a nedvességet távol tartsam, és visszamegy úgy, ahogy van.

Az első motoroknál ez az oxidáció pusztíthatta el a csatlakozókat, emiatt lehettek vezetékekre kicserélve.

Egy cseremotorom már van, kell még még egyet kerítenem...

Törik. Tehát megint egy bejegyzés arról, hogy lehet tönkretenni a legjobb akarattal egy alkatrészt.

Lassan megint elkezdek dolgozgatni. Először a kuplung főmunkahengert vettem kézbe. Ebből van vagy másfél darab, a sajátom mellett a tavaly vett alkatrész csomagban is volt egy hiányos példány.

Szétszereltem és megtisztítottam mindkettőt, az alkatrész csomagból származó darab jobb állapotúnak bizonyult, de azok az alkatrészek, amelyek hiányoztak, az én régi példányomban is használható állapotúak. Kívülről fog kapni egy festést, majd mehet össze a felújító készlettel.

Utána a tanksapkákat néztem át. sajnos a saját tanksapkáim elég ramaty állapotban voltak, ezért vettem először egyet, majd még kettőt, mert ezeket párban adták. Itt érdemes megjegyezni, hogy a három darab, amit vettem, azok S3-hoz valók.

Az S1 tanksapkái különböznek az S3-on használt daraboktól. A fő különbség köztük, hogy az S1-en a tanksapka fedőben van a benzintank szuszogója és az esetleges túlnyomást is itt vezetik el. Az 3-on a környezetvédelmi rendszer részeként a fedő teljesen zár, a nyomáskiegyenlítés egy szénszűrős rendszeren keresztül valósul meg. Csak a teljesség kedvéért, az S2-es rendszere meg piaconként hol ilyen, hol olyan.

Azt tudtam, hogy itt vannak különbségek, már akkor is, amikor megvettem az új tanksapkákat, eleve azt terveztem, hogy vagy valahogy majd vagy befaragom ezeket az S1 rendszerbe, vagy a régieket felújítom az S3 alkatrészeivel. Mert a fenti különbségektől eltekintve megegyeznek.

Megnézve a kétféle tanksapkát egymás mellett, a feladat adott volt, az S1 szelepeit és a tanksapka nyakrészét át kell rakni az újakba.

                                               Balra az S3-as tanksapka, jobbra a régi S1-hez való.

Szét is szereltem a régieket, de sajnos a jobb oldali szelep elég rozsdás volt. Gondoltam, szétszedem, megnézem, mit lehet vele kezdeni. Könnyen szétjött, csak két rögzítő fület kellett a négyből kihajtani. Belül is ramaty állapotban volt, de nem ítéltem teljesen menthetetlennek az esetet.

Mivel a jobb oldali könnyen szétjött, kinyitottam a bal oldalit is, gondoltam, legalább a gumitömítést nem ártana cserélni. Ez belül sokkal jobb állapotban volt, tulajdonképpen akár a tisztítás után vissza is lehetett volna szerelni. Igen, vissza is lehetett volna szerelni, ha azok a rögzítő fülek gyakorlatilag nem repedtek volna le attól, hogy kihajlítottam őket. Egy kisebb mozdításra a másik irányba már a kezembe is voltak. Szóval, ha törik, ha szakad, muszáj mindent szétszednem. Tényleg, miért is kell nekem mindent szétszednem???