Jaguar felújítás

A mai napon fontos mérföldkőhöz érkeztünk! (Illetve nem a mai napon, mivel rajtam nem egészen kívülálló okok miatt a bejegyzés megírása és publikálása között eltelt jó két hét. Szóval, csak a jegyzőkönyv kedvéért, a motor indítása 2023.01.24-én történt.)

Ma indítottuk a motort. Sajnos nem tudtam személyesen jelen lenni, videohíváson keresztül izgultam végig. Mondjuk sokat izgulni nem kellet:)

Először egy kis benzinszivárgást kellett elhárítani. Majd felnyomtuk az olajnyomást az önindítóval. Miután az olajnyomás megfelelő lett, kapott gyújtást, és indítottuk.

Legnagyobb meglepetésemre, és örömünkre a motor két-három fordulat után beindult, és simán járt. Igazából csak az alapjárat volt magas, de tekintetbe véve, hogy a motor, a porlasztók és a gyújtáselosztó is darabokra volt szedve, a beállításokat csak hozzávetőleg lehetett megcsinálni, ez csodálatos eredmény.

Most lehet kezdeni a finom beállításokat!

Sajnos a nagy izgalomban elfelejtettük az első indítást rögzíteni, ezért most a második indítást rakom ide.

Előzmények: Légkondi

Egy kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel, ez még jó egy hete történt, de jobb későn, mint soha:)

A kocsi környékére sem tudtam kerülni már jó ideje, köszönettel a COVIDnak. Jobb híján időnként felhívtam Gergőt, de ez engem nem igen elégített ki, de legalább Gergőt is feltartottam:)

Végre minden összejött, utazni is tudtunk, sőt, még a feleségem is engedélyezte, hogy kimenjek Gergőhöz. Ha már ott voltam, kaptam feladatot is. Rakjam össze a motor-generátor-kopresszor puzzle-t. A kocsim eredetileg légkondicionáló nélkül gördült ki a gyárkapun, de én szeretem a légkondit, és hogy néz már ki, ha az ember totál leizzadva száll ki egy ilyen kocsiból nyáron:)

Szóval jött a légkondi rendszer Kanadából, elméletileg minden tartozékával, kivéve a légkondi hűtőt és magát a légkondi kompresszort. A kompresszor aztán Angliából vettem az ebayen.

A generátor a kanadai csomagban volt, ezt Gergő felújította. Cserélni kellett, a légkondis kocsik nagyobb teljesítményű generátort igényeltek és kaptak, ezért a kocsi eredeti Lucas 11ARC generátora helyére egy Lucas 20ARC kerül. Az csak természet, hogy a két generátor rögzítése nem egyezik meg.

A légkondi kompresszor, amiről azon kívül, hogy Jaguarba való és felújított, semmit sem tudtam, de úgy szemre jól nézett ki.

Nagy magabiztossággal vágtam a rendszer összelegózásába, bíztam benne, hogy azért a legtöbb alkatrészt nekem bontották ki egy kocsiból, és mindent beledobáltak a dobozba, nagy baj nem lehet. Pedig az, hogy a S1-ben volt kétféle légkondi kompresszor, négyféle generátor, ezeket időnként és piaconként is cserélgették, óvatosságra kellett volna, hogy intsen.

Először is azzal találtuk magunkat szembe Krisztiánnal, Gergő egyik munkatársával, hogy az alkatrészek nemcsak több felől jöttek, hanem a többszöri költözés és átrámolás miatt jól össze is keveredtek.

Aztán jött a következő probléma, hogy az amerikai piacra szánt változatokba, beleértve a kanadai piacot is, az akkor érvényes légszennyezés ellenes törvények miatt beépítettek egy légpumpát. Ezt a légpumpát is ide szerelték fel, csak hogy tovább bonyolítsák a dolgokat. Természetesen megkaptam ennek a légpumpának a rögzítő szerelvényeit is, de nekem erre nincs szükségem, az európai specifikáció ezt nem tartalmazza. Viszont a légkondi kompresszor feszítő az amerikai rendszerben a légpumpa rögzítőjére csatlakozik. OK, rendben, szerencsére a feszítő maga ugyan az a két rendszerben, csak máshova kell rögzíteni. Na de hova? Az alkatrész katalógusokból, műhelykönyvekből nem derül ki, de szerencsére kaptam már korábban Tibi S2 Coupéjának a motorjáról fényképeket. Ezeken a fényképeken már látszott, hogy kb merre keressük a légkondi kompresszor feszítő rögzítését a motoron. A vízpumpa egyik csavarja hosszabb, na ilyenünk természetesen nem volt, de szerencsére rendelhető még, legnagyobb meglepetésemre.

A légkondi kompresszor környékén nem ez volt az egyetlen probléma. A másik amibe beleütköztünk, hogy miféle csavarral is kellene a kompresszort a tartójához rögzíteni. Ami az alkatrész katalógusban van, az nem stimmelt a kompresszorban található menethez. Ne feledjük, ez egy igazi régi angol autó, collos csavarokkal. Ezek után természetesen metrikus menet kellettJ A jaguar is áttért később a metrikus csavarokra, ez a kompresszor már ebből az időszakból származhat. (A collos-metrikus átállás olyan angolos lett, rakták a collos cuccokat, amíg ki nem fogyott, majd ment bele a metrikus alkatrész. Így állhattak elő olyan helyzetek, amikor néhány száz darab kocsin egy cső egyik végén collos, a másik végén metrikus menet lett.)

A generátor feszítő rögzítése sem igazán akart összeállni. Néztük erősen, hogy hova kellene csatlakoznia a motoron, illetve az olajteknőn, de ott nem volt semmi. Öööö, ez most hogy is? Nézem az alkatrész katalógust, csak egyféle olajteknő van. Öööö, ez most hogy is? És mit csináljunk? Végigvettük a lehetőségeket, aztán beugrott, hogy a donor motorján talán megfelelő az olajteknő. Igaz, abban 2.8-as motor van. Nézem az alkatrész katalógust, a 4.2-es és a 2.8-as olajteknője megegyezik. Nehezítés képpen bár a donor Gergőnél van, de a motorja az ország egy egészen más részén, kölcsön adtam még korábban egy barátomnak egy projectjéhez. Telefon a barátomnak, kérek egy fényképet a megfelelő szögből, és igeeeen, ez jó lesz. Már csak el kell juttani Gergőhöz…

Sok mindent nem tudok hozzátenni azon kívül, hogy időnként nyomokban feltűnik a kocsim, meg néhány alkatrésze.

Camelot Restoration

Előzmények: Nyomás alatt a dolgok rosszabbodnak, Hengerfej és környéke I., Hengerfej és környéke II.

Ezt a bejegyzést már elég régen elkezdtem írni, vagy 2 és fél éve.. Aztán elpihent a felújítás, azzal a lendülettel ment el a kedvem a blog írásától is. Idén az év első munkanapján a kasznit megint betolták a műhelybe, és ura indultak a munkák rajta, most már reményeink szerint addig meg sem állunk, izé, állnak Gergőék, míg kész nem lesz. Új kezdet, új blogbejegyzések, de előtte még befejezem ezt.

Én a motort nem kezdtem szétszedni. Volt elég alkatrész szana-szét, a motort addig nem akartam darabora robbantani, amíg nem voltam abban biztos, hogy összerakás után mehet egyenesen a helyére. Leszedtem a porlasztókat, amit fel is újítottam, leszereltem a kipufogó leömlőket, amiket csak nézegettem.

A kipufogó leömlővel nem igen tudtam, mit is kezdjek. Az eredeti leömlőkkel elég durván elbántak, bár gondolom, ha elég elszánt az ember, akár helyre is hozható. Próbáltam újat venni, hátsót még kaptam is, de az első az hozzáférhetetlen. Közben kaptam egy tippet, hogy lehet, hogy érdemesebb az S2 leömlőit felrakni, mert azoknál már van a lambda szondához menet kiképezve, és a lambda szonda hasznos lehet a porlasztó beállításakor is. Series 2 leömlőim meg vannak a donoromból.

A motor állapotával azért szerettem volna tisztában lenni, ezért Keepitretróval először kompresziót mértünk, majd a nem túl szívderítő eredmények után leemeltem a hengerfejet is. Ettől sem lettem boldogabb...

Aztán úgy adódott, hogy a motort már nem én rámoltam szét, ez a munka Gergőékre maradt.

 Hát, vegyesen kaptam jó és rossz híreket.

• A hűtővíz járatok tiszták voltak, alig kellett egy kicsit takarítani. (Ez már nekem is feltűnt, amikor a hűtőt szereltem ki.)
• A csapágyak alapméretesek, és még a tűréshatáron belül, egyiket sem kell cserélni.
• A dugattyúkon felső gyűrű kiverődött. Amikor utána néztem, kiderül, hogy ez nem egy egyedi probléma, lehet vastagabb gyűrűt is kapni. Ennek ellenére az új dugattyúk mellett döntöttünk.
• A hengerek között valóban van repedés
• A hengerfej nem vetemedett el. (A hengerfej alumínium, a blokk öntöttvas, a hűtés meg enyhén alulméretezett, emiatt ha a hűtőrendszer egy kicsit is veszít a hatékonyságából, akkor a motor könnyen túlmelegszik, a hengerfej pedig elvetemedik.

Végül is a motor jobb állapotban volt, mint számítottam rá, kivéve a dugattyúkat, azokat meg akartam volna tartani.

Egy barátom S2-ének a motorját egy öregebb autószerelő újította fel. Szinte minden ki lett cserélve, a motor szolid munka benyomását keltette. Ennek ellenére, állandóak voltak a hűtővíz problémák, és mivel nyom nélkül fogyott, elég nyilvánvaló lett egy idő után, hogy a hengerek felé távozik a hiányzó mennyiség. A hengerfej ellenőrizve lett, sőt meg is lett egy kicsit síkolva, ezért többször ellenőrizték a hengerfej tömítést, és próbálták meg a hengerfejet lehúzni. Egy idő után az ajánlott nyomatéknál többel. Majd még többel. A hiba nem szűnt meg, viszont az egyik hengerfej tőcsavarral kihúzták a blokkból a menetet. Lett egy probléma helyett kettő. Több évi szenvedés, különböző szakmailag felkent vagy önjelölt tudorok után végül a motor Gergőéknél kötött ki, aki megbontotta és végigméregette. Hát, amire senki sem számított, a blokk volt meghajolva. Ha valaki még nem látott volna XK motor blokkot, hát egy bazi nagy vasdarab, az ember azt feltételezné utoljára, hogy hosszában meghajlik. Valószínűleg befagyott a motor valamikor...

Ha már a dugattyúk cseréjét határoztuk el, elég komoly köröket futottunk Gergővel, hogy milyen dugattyúk legyenek akkor. Elég nagy katyvasz van az alkatrész kereskedőknél, hogy milyen cikkszám alatt milyen dugattyú van, a legtöbb cég saját cikkszámot használ, nem a Jaguar gyári cikkszámait, ha valahol hivatkozzák a gyári cikkszámot, ott sem mindig lehet biztosra venni, hogy a cikkszám alatt az eredeti, vagy csak egy kompatibilis darab van.

Szóval, az XK motorok hosszú történetre tekintenek vissza, ezalatt többféle dugattyú volt hozzá. Tudom gyakorlatilag kileltároztam az összeset, hogy eligazodjak az alkatrész kínálatban:) Az XJ6 S1 4.2 literes motorjához kétféle dugattyú volt egy sűrítési viszonyú motorhoz, egy nehéz (heavyweigth), meg egy könnyűsúlyú (lightweight). Igazából nem tudtam, hogy az én eredeti dugattyúim most akkor milyenek is voltak, bizonyos szempontból nem is érdekelt, ha már cserélni kell, akkor legyen a rövidszoknyás könnyű dugattyú. OK, itt kezdődött a probléma, nem több helyen nem lehetett határozott és biztos választ kapni, hogy az adott cikkszám alatt akkor milyen alkatrész is van. Hetekbe tellett, mire találtunk egy céget, amelyik tudta is, hogy mit árul, és az árak sem voltak elszállva. Végül is rövid szoknyás könnyű Mahle dugattyúk lettek. Egyébként a felújított XK motorokba leginkább ilyen rövid szoknyás könnyű dugattyúkat raknak, emiatt voltunk meglepve, hogy milyen nehéz ezeket felhajtani, valahol azt vártuk, ez lesz a kínálat gerince, mert ezt keresik, de vagy én, vagy az élet nem ilyen logikus:)

A másik kérdés az volt, hogy hengerpersely legyen alapméretes dugattyúkkal, vagy legyen megfúrva az első túlméretre. Én amikor először leemeltem a hengerfejet, úgy láttam, hogy van repedés a hengerfalon, de szerencsére az élet nem igazolt. Fúrás után minden eltűnt, a nyomáspróbák sem találtak semmi problémát. Tehát első túlméretes dugattyúk lettek

Mikor megjöttek a dugattyúk, a kíváncsiság szerint lemértünk egy régi, és egy új dugattyút is, és a legnagyobb döbbenetünkre, közel azonos a súlyuk...

A motoron végül is a dugattyúk cseréjén kívül még egy átalakítás történt, a hátsó főtengely tömítés lett kicserélve a hagyományos, zsinóros tömítés egy korszerű kialakítású tömítésre, reméljük ezzel sikerül egy potenciális olajfolyási helyet felszámolni. Bár az angolok szerint amelyik motor alatt nincs olaj, abban már belül sem:)

Gergő szintén elkezdett egy blogot a Jaguar felújításáról. az alábbi linken megtaláljátok:

Jaguar XJ6 Series 1

Időhiány miatt még elég kevés a bejegyzés, de ígéretet kaptam, hogy frissülni fog a blog hamarosan.

Addig is, egy kis olvasgatni való:)

Jaguar XK150S OTS 1958

1965 Land Rover IIA restaurálás

Porsche 911 Turbo Restaurálás

Mini Cooper S Mk3 restoration

Végre eljutottam Gergőékhez, megnézhettem a kocsit a négy kerekén. Utána is számoltam, utoljára 2009 nyarán láttam a Cicát keréken, mikor elszállítottuk a lakatoshoz. Hát, ez sem tegnap volt. Akkor még nem tudtam, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy autóhoz méltó módon megint a négy kerekén guruljon.

Akkor egy rövid helyzetjelentés:

- A  futóművek kész, bent a kocsi alatt, beleértve a teljes fékrendszert és a kormányt is

- Benzinrendszer kész, beszerelve, csövezve a motortérig. A tankok fel lettek újítva.

- Belül a zajcsillapító lapok fel lettek ragasztva. Sajnos az eredetivel megegyező zajcsillapító anyagot nem sikerült találnom, modern anyag került bele

- Bent van a villamos vezetékek többsége, itt még hiányoznak a légkondi beépítése miatt szükséges átalakítások

- Fűtés/szellőzés rendszer elemei az utastérben kész vannak. Ez szinte az első munka volt, mert rossz nyelvek szerint a gyárban vették a fűtés/szellőzés dobozát, majd köré építették a kocsit. Nem állak messze az igazságtól a tapasztalataim szerint:)

- Ajtók összerakva, kivéve a vezető oldali ajtót, ott a tükör talpa alatt egy lyukat be kell foltozni. Sajnos a tükör talp, amit a lakatosnak adtam annak idején, hosszabb volt, az új talp alól kilóg egy nem használt lyuk.

- A motor szét lett szedve, a szükséges alkatrészek meg lettek rendelve. Sajnos késnek a szállítások Angliából, kérdéses, mikor lehet majd összerakni. Sajnos a dugattyúkat is cserélni kell, a felső dugattyúgyűrű hornya kiverődött. Az XJ6-hoz volt gyárilag rövid és hosszú szoknyás dugattyú is, úgy hogy annak ellenére, hogy eredetileg hosszú szoknyásak voltak bent, elhatároztuk, hogy rövid szoknyás Mahle dugattyúkkal újítjuk fel a motort. Itt azért volt egy kis nyomozás, mire sikerült biztosan találni rövid szoknyás dugattyúkat, mert az eredeti és az utángyártott cikkszámok keverednek, és sok helyen azt sem tudják, mit is árulnak pontosan. Bár az alkatrészek többsége a jól bejáratott SngBarrattól jön, a dugattyúkat a M & C Wilkinsontól rendeltük meg.

- Motorblokk, mint ahogy számítottam rá, át van repedve két helyen a hengerek között. Először is, kimennek a hengerperselyek, meghegesztik, majd peremes hüvelyekkel lesz összerakva, biztos, ami biztos:)

- A hengerfej kész van. Szerencsére nem volt nagyon elvetemedve, minimális vastagságot vettek le belőle a gépműhelyben

- A váltó szintén szét lett szedve. Jó állapotban van, de azért cseréljük a csapágyakat. Pillanatnyilag itt is alkatrészre várunk.

- A hűtőventillátor környékén látunk most egy kis problémát. A légkondis kivitel hűtő ventillátora különbözik a légkondi nélkülitől. Emiatt vettem is egyet, azzal a csomaggal, amelyben a légkondi rendszer jött, annak a ventillátor is része volt. Na most az eredeti, meg a légkondisként kapott ventillátor szemre teljesen megegyezik. Pedig nem kéne. Most nem igazán tudjuk, mi is a helyzet. A kocsiba beraktak valamikor egy légkondis ventillátort? A csomag összeállításánál nyúltak félre, és rosszat dobtak a dobozba? (Furcsa lenne, Kanadából jött a csomag, ott meg nem is volt légkondi nélküli változat.) Majd kiderül, ha a motor és a hűtő a helyén lesz.

- Lassan kellene a kárpitossal is egyeztetni...

Most csak röviden, mert késő van:)

A Camelotos mesterek belehúztak, a tegnap a kocsi megint a saját kerekeire került. Utána sem merek számolni, hány év után:)

Háát, ahogy nézem, már nagyon régen írtam a blogba. Valamivel több, mint két éve. Nem tudom, van-e még valaki, aki követi a blogot, de ha van, szerintem régen az a meggyőződése, hogy feladtam a projectet.

Pedig nem, nem adtam fel. De az igaz, hogy leült, sokszor hónapokra. Igazából sok minden nem történt, ami történt arról meg nem akartam írni, míg minden nem lett 100%-an biztos.

Kezdjük az elején. Illetve nem az elején de azért évekkel ezelőtt. Már korábban is írtam, hogy a kocsi Budapesten állt, viszont én a felújítás megkezdése után külföldre költöztem. Innentől kezdve a kocsin ténylegesen csak szabadságaim alatt tudtam dolgozni. Ez is eléggé lelassított, de azért nem tette lehetetlenné a munkát a kocsin.

A Jaguar saját kezű felújításának végül is a lányom születése adta meg a kegyelem döfést. Nincs olyan kocsi, amelyik konkurálhatna a lányommal a szabadidőmért. Hamar világos lett, hogy záros határidőn belül nem tudom magam befejezni a felújítást.

Szóval megkerestem Gergőt a Camelot Restaurationnnál, hogy vállalnák-e a kocsi összerakását. Vállalták!

Előzmények: Az elmúlt egy év, Az elmúlt egy év II., Az elmúlt egy év III., Az elmúlt egy év IV., Az elmúlt egy év V., Az elmúlt egy év VI.

Eltelt megint egy év, megint nem a megszokott októberi időpontban írom ezt az összefoglalót. Igazából húztam az időt, gondolkoztam, mit is írjak.

Ennek az évnek eleve nem nagy várakozásokkal vágtam neki, sejtettem, hogy a kocsira sok idő nem fog jutni. Hát, igazam lett. Mikor a tavalyi összefoglalót írtam, akkor még nem sejtettem, hogy milyen csavar következik be megint az életemben. Jó dolgok történtek velem, olyanok, amelyek nagyon boldoggá tesznek, de az az egyébként s kevés időm, amit a kocsi körül tudtam tölteni, na az teljesen eltűnt.

Teljesen világos, ha a dolgok úgy folynak tovább, ahogy ma látom, a kocsi csak nagyon hosszú idő alatt tud elkészülni. Feladni a felújítást nem akarom, pedig talán ez lenne a legracionálisabb döntés, de ez a project eddig sem a racionalitásról szólt számomra. Ha a gazdaságosságot nézem, akkor bele sem kezdek...

Pillanatnyilag két megoldást látok, amivel belátható időn belül el tud készülni a kocsi. Ezekről egyenlőre nem akarok beszélni, de a következő néhány hónapban el akarom dönteni, hogy merre is menjek tovább, mert még a kőolaj készletek teljes kifogyása előtt szeretném vezetni ezt a kocsit.

Sajnos elég sok felújítás fejeződik be idő előtt. Hol a kedv fogy el, hol a pénz, hol a körülmények változnak úgy, hogy egy-egy autó darabokban marad, a felújítás különböző fázisaiban.

 János barátomnak is csikorgó fogakkal fel kellett adnia az XJ6 S1 felújítását. Az övé egy érdekes darab, mert amerikai piacra készült késői, '73-as gyártású autó, ami azonban egy német kereskedésbe került, talán azért, mert nincs benne légkondi. Az amerikai piacra pedig ez az alapfelszerelés része volt. Az amerikai specifikáció szerint viszont fel volt szerelve szélesség jelzőkkel, a külső visszapillantók meg belülről állíthatóak, ami az S2-n széria felszerelés volt, de az S1-ben csak a nagyon késői amerikai modellekre rakták tudtommal.

Szóval, János megkezdte a szétszedett és lakatolásra előkészített S1 eladását. Sok, az felújítás különböző fázisában levő alkatrész mellett vannak új darabok is.

Van két XJ6 S1 még egyben, felújításra vagy donornak, meg egy XJ6 S2 is.

János legszívesebben egyben szabadulna meg az egész csomagtól, de a darabonként értékesítés sem kizárt.

Kérem, keressétek Jánost közvetlenül emailban a "janos.bujdoso@yahoo.com" címen.

Rég írtam bejegyzést. Igaz, nem is történt sok minden a kocsi körül. Hogy miért? Arról majd később, írok majd egy szokásos éves összefoglalót nemsokára.

A mai történet még a nyáron kezdődött, mikor néhány órát tudtam a kocsi körül matatni, sok mindenre nem volt időm, inkább csak pakolgattam. Például összeszedegettem a kézifék alkatrészeit. Illetve magát a fékszerkezetet már felszereltem korábban a hátsó hídra. A kézifék kábel a kocsi alatt fut, és mivel egyenlőre a kocsi alját akarom rendbe tenni, ez is a elvégzendők lista elejére került.

Közben viszont ki kell pakolnom abból a helyiségből, ami elég nagy ahhoz, hogy egyszerre több mindent is végezzek egyszerre. Aránylag könnyen meggyőztem magam, hogy egyszerűbb beszerelni az előkészített dolgokat, mint újból elcsomagolni. Szóval, most már bent van a kézifék, de a helyiség még mindig nincs kipakolva:)

A szerkezetet nem volt igazán nehéz beszerelni, bár ezt nem én bontottam le, hanem a lakatos, emiatt néhány részletről nem készült fotó, és nincs benne a szervizkönyvben sem. Hogy még bonyolultabb legyen, néhány részletmegoldást csak rövid ideig használtak és csak ezen a típuson. De azért sikerült összeillesztenem a mozaik darabokat. Sajnos úgy néz ki, lakatolás alatt az egyik felerősítő csavar helye az alváz gerendában elmozdult pár fokot.ezt az egyik kar meghajlításával tudtam csak kompenzálni.

Be kell valljam, jó volt hosszú idő után megint az autó alatt feküdni, és érezni, ahogy a kezem alatt kezd összeállni a szerkezet...

Előzmények: Futó---művek, Futó---művek II, Futó---művek III, Futó---művekIV, Futó---művek V, Futó---művek VI, Futó---művek VII

Véééégreeee! Kész van mind az első, mind a hátsó futómű, komplett, már csak arra várnak, hogy berakjuk a kocsi alá.

Szépen néznek ki, valósággal sajnálom, hogy ezt már nem sokan fogják látni, ha eltűnik a kocsiszekrény alatt. De ez van, ez a futóművek sorsa:)

Egy pont maradt még nyitva, az első fékeknél a betétek rezgéscsillapító rugóiból nem a megfelelő darab jött, pedig a cikkszám stimmel. Nem az én három fékdugattyús féknyergeimhez való érkezett, hanem a későbbi, négy fékdugattyúshoz való. Átalakítottam, de azért gondolkozok rajta, hogy rendelek egy valóban ehhez a típusú fékhez valót. De erre ráérek, még akkor is ki tudom cserélni, amikor a futóművek bent vannak a kasztni alatt.

Az előző bejegyzésben említettem a rejtélyes Locktite anyagot, amivel a féltengelyek végét kell megkenni. Kiderült, hogy ez nem csak nekem okozott talányt,többek között BIG666 is belefutott ebbe a problémába. A kérdéses anyag egy réskitöltő anyag, ami azt hivatott megelőzni, hogy a féltengelyeken a kerékagyak akár a legkisebb mértékben meg tudjanak mozdulni. Az E-type gépkönyvében meg azért nincs benne, mert egyszerűen kifelejtették. Egyenlőre nem döntöttem el, hogy marad-e így, ahogy most van, rézpasztával, vagy megcsinálom ezzel a Locktite csodaszerrel.

Most kezdem, illetve folytatom a hangszigetelések kivágását, kezdem alul rendberakni a csöveket, a kézifék szerkezetet, a kipufogó hővédő pajzsokat. Ha minden kész alul, mehetnek be a futóművek. Remélem, erre sem kell sokat várni... 

Előzmények: Futó---művek, Futó---művek II, Futó---művek III, Futó---művekIV, Futó---művek V, Futó---művek VI

Örömteli hír végre! Gyakorlatilag kész van mindkét futómű!

A hátsó futóműről még egy fékcső hiányzik róla, amit elmértem, és újra kellett gyártani. De ez ráér, inkább az első futóműre koncentrálok most.

Az első futóműnek sincs sok híja, ott akadtam el egy kicsit, hogy nem tudtam a jobb kormány gömbcsuklót könnyen felcsavarozni a nyomtávrúdra. Ez a nyomtávrúd kaphatott egy csúnya ütést, el is volt görbülve, talán a menet is akkor nyomódhatott meg egy kicsit. Ilyenkor át szoktam hajtani a meneten a menetmetszőt, de 5/8"-os menetmetsző nem volt a készletemben. Elmentem, vettem egyet. Igen, de csak otthol vettem észre, hogy ehhez a menetmetsző betéthez nagyobb fordítóvas kellene, mint ami nekem van. Mehettem venni egy megfelelő fordítóvasat is. Így lehet egy 10 perces munkát két nap alatt megcsinálni:) Végül is Gábor barátom segítségével sikerült a menetet áthajtani a menetmetszővel, onnan már minden ment, mint a karikacsapás. Már csak apróságok hiányoznak, mint a fékcsövek, vagy a hidraulika csövek.

Ha már itt tartunk, a nyomtávrúddal nem az egyetlen probléma, hogy kellett hozzá menetmetszőt szereznem. A másik probléma, hogy ezek a nyomtávrudak még tényleg rudak, nincs kiképezve olyan felület, ahol villáskulccsal meg lehetne fogni például futómű állításkor, csőfogóval kell megfogni. Nem szeretem ezt a megoldást, óhatatlanul sérül a nyomtávrúd felület kezelése, szóval már annyi a festésnek. Egy bőrdarabot raktam azért a csőfogó alá, hogy azért minimalizáljam a sérüléseket.

Kicsit térjünk vissza a hátsó futóműhöz. Tulajdonképpen nem volt sok probléma az összerakásával. Talán a legtöbbet az alsó lengőkarokkal szenvedtem. Hát nem egy egyszerű konstrukció. illetve nem bonyolult, de nem igazán szerelés barát megoldás. És akkor nagyon szép szóvirágokat tud az ember a szája szélében elmorzsolni, mikor kiderül, hogy a nagy nehezen összerakott lengőkar fordítva van bent, jöhet ki az egész megint. Vagy amikor a legvégén, mikor megnyomtam zsírral, akkor egy elcsúszott gyűrű miatt kinyomta az egyik tömítést. Viszont nagyon szépen néz ki, többen mondták, hogy kár eldugni a kasztni alatt:)

A hátsó futóművel kapcsolatban felmerült számomra egy nagy rejtély is. A gyári szerelési utasítás szerint a féltengelyek végét egy rejtélyes Locktite valamivel kell megkenni, aminek a cikkszáma 9035. Utánaástam egy kicsit, érdekes módon a hasonló futóművű Jaguarok közül a limuzinoknál írja mindenütt ezt a módszert, míg az E-typenál nem. Először azt hittem, ez csavar rögzítő lesz, de annak nincs semmi értelme. Ma amúgy is voltam a Murányinál, megkérdeztem, ők hogy csinálják, rézpasztát javasoltak. Tehát itthol lehúztam újra a kerékagyakat, letörölgettem a gépzsírt, és megkentem rézpasztával. Azért ha valaki tudja, mi ez a Locktite, amit ide ír a szervízkönyv, árulja már el nekem!

Remélem, lesz még a héten annyi időm, hogy be tudjam fejezni az első futóművet is, de ennek egyre kisebb esélyt adok. Nem baj, kell valami a legközelebbi szabadságomra is, amivel elüthetem az időt...

Előzmények: Az elmúlt egy év, Az elmúlt egy év II., Az elmúlt egy év III., Az elmúlt egy év IV., Az elmúlt egy év V.

Hát az ez évi éves összefoglalóval alaposan megcsúsztam. Általában októberben szoktam megírni, a kocsi megvásárlásának az évfordulóján. Ebben az évben azonban csak most, Karácsonykor van időm nekiülni, és átgondolni, mi is történt az elmúlt egy évben.

Először is, igaz, ami igaz, ebben az évben nem voltam túl aktív a blog írásában. Viszont az is igaz, annyi minden nem is történt. Mármint az autó körül.

Hát alaposan elszámítottam magam az összerakás időszükségletével kapcsolatban. Illetve nem csak az időszükséglettel kapcsolatban, hanem azzal, hogy mennyi időt tudok a kocsira szánni. Történt egy-két fordulat az életemben, ami következtében előbb nem volt annyira kedvem, aztán meg nem volt annyira időm autót szerelni.

Eddig inkább csak belekaptam ebbe-abba, igazából semmit sem sikerült rendesen befejeznem. Elkezdtem az ablaktörlő szerkezet beszerelését, a hangcsillapító burkolatok kivágását, az ajtók összeszerelését, a fékcsövek leszerelését, a benzinrendszer beszerelését, a futóművek összerakását. A futómű már remélem, nemsokára kész lesz, utána neki tudok állni a többi félbehagyott munkát is befejezni, mert a legtöbbnél közben sikerült beszereznem a hiányzó anyagokat.

Az új évnek már sokkal óvatosabban, sokkal kisebb várakozásokkal megyek neki. Ha jövő év végére a kocsi a futóművein áll és bent lesznek a villamosság vezetékei, már elégedett leszek. Többet nem merek remélni, ha mindent úgy tudok csinálni, mint eddig. És az autóra fordítható idő rémesen kevés. Mint többször említettem, az élet külföldre sodort, a kocsi otthol marad, emiatt csak a szabadságaimból ellopott időben tudok autót szerelni.

Egy ideje már gondolkozok rajta, hogy bevonjak segítséget. Itt több probléma is van. Az autót én szereltem szét, most akárkit vonnék be, az csak egy nagy halom alkatrészt kapna, abból kellene összelegóznia valamit. Ez meg nem egy kellemes munka. A másik probléma, hogy eleve kevés emberre merném rábízni a kocsit, vagy valamelyik részét. Azért vannak ötleteim, majd meglátom, hogy alakul.

Mindenesetre, mindenkinek Boldog Új Évet!

Előzmények: Futó---művek, Futó---művek II, Futó---művek III, Futó---művekIV, Futó---művek V

Amikor az előző bejegyzést írtam, azt hittem, össze tudom rakni néhány napon belül mindkét futóművet. Másképp alakult, nem volt elég időm, hogy befejezzem.

Tulajdonképpen a futóművekkel kapcsolatban nem írtam meg, hogy még augusztusban is otthol voltam néhány napot, akkor az első futóművön dolgoztam. Mint írtam az előző futóműves bejegyzésben, nem tetszettek az új alsó lengőkar tengelyek. Az ebayon sikerült találnom, két régifajta tengelyt, vettem megfelelő koronás anyát is, és kicseréltem. Nagyobb problémára számítottam, pláne az után, mit szenvedtem ezekkel a tengelyekkel az első alkalommal, de simán kicsusszant a régi és helyére ment a cseredarab. Így a koronás anyával már jobban tetszik:)

Az első futóműre felszereltem még a rugókat is. Ez nem volt bonyolult, de nagyon sok időt elszöszmötöltem vele, nem akartam semmit sem megsérteni, a festést és a szinterezést lehúzni. Tibitől kaptam kölcsön már jó régen, tulajdonképpen még a szétszereléshez egy speciális, ehhez a futóműhöz tervezett rugóösszehúzót, aminek most is jó hasznát vettem. Egy kicsit azért kellett trükközni, hogy az alsó rugótányér rögzítő csavarjai a megfelelő helyre kerüljenek, de egy kis szelíd rábeszéléssel azt is megoldottam.

Az első futóműnek már a nagyja megvan, még a fékeket és a kormányművet kell csak felszerelnem.

Apropó, fékek. Az első fékekkel még tavaly decemberben akadtam el, amikor hiányzott a felújító készletből az a kis gumigyűrű, ami a fék két fele között van. A Fékcentrum hónapokig próbálta meg elérni a gyártónál, hogy ezt a kis gumigyűrűt pótolják. Nem sikerült elérni. Végül már nem akartam tovább várni, most októberben vettem négyet a legolcsóbb olyan fékfelújító készletből, amiben volt. Ha jól emlékszem, egyébként Minihez való lenne. Végre összeraktuk az első fékeket is, már tényleg csak fel kell csavarozni a helyére.

A hátsó futóművel is most októberben dolgoztam. A futóműveknél állandó problémát okoznak a hézagoló lemezkék, alátétek. Ezekből elég sok található ebben a konstrukciójú futóművekben, a szervízkönyv meg legtöbbször azt írja, hogy rakd vissza, amit kivettél. Szerencsére, a régebbi típusok hasonló felépítésű futóműveihez ezek az információk jobban megtalálhatóak, de sokszor csak a futómű tényleges állításánál lehet ezeket pontosan beállítani. Viszont ez nem lesz egyszerű, ezeknek a hézagolóknak egy jó részéhez nem egyszerű hozzáférni. Most is beraktam elég sokat ezekből a hézagolókból ide-oda. legtöbbször tényleg annyit, amennyit kiszedtem. Vagy amennyit megtaláltam, mert nem mindig vettem észre, hogy ott hézagolók vannak.

A rugó-lengéscssillapító egység összerakása is okozott némi kis fejtörést. A rugóösszehúzóm nem volt alkalmas arra, hogy ezeket sérülés nélkül összerakjam. Szívtam a fogam, de végül is, vettem egy új készletet, amivel meg tudtam csinálni. Mindenesetre a rugóösszehúzó karmai alá jó vastag bőrdarabokat raktam, sikerült mindent sérülés nélkül összeraknom.

Végül is az alsó lengőkar belső tengelyénél akadtam el. A szervízkönyv ír egy "dummy shaft"-ról, amivel az egész szerelvényt csapágyastól, alátételestől, lengőkarostól egy vonalba lehet állítani, de nem vettem komolyan. Egészen addig, míg ott nem álltam fejvakarva, nézve, hogy én ezt tényleg nem fogom tudni annyira egy vonalba állítani, hogy áttoljam a tengelyt. Végül is, az esztergályos készített nekem egyet, de ez már nem készült el időben, el kellett jönnöm.

Majd decemberben már tényleg befejezem a futóműveket. Ha megint közbe nem jön valami...

Előzmény: Benzintankok

Végre megint a kocsi körül vagyok, tudok néhány napot dolgozni.

Még tavasszal elővettem a benzintankokat, a nyárra terveztem a felújításukat. Mikor nekiálltam, hogy leszedjem a leeresztő dugókat, észrevettem, hogy a jobb tank lyukas. Sajnos ezt annak idején nagyon benéztem, a tank egyébként jó állapotú, csak az alján van néhány anyaghiány.

Egy ismerősöm bont egy S3-at, szóltam, neki, kellene a jobb tank. Meg is ígérte, aztán kiderült, abban is lyukas a jobb tank.

Jobb ötlet híján nekiláttam a donorból kioperálni a jobb tankot, de azon eleve volt egy horpadás a kasztnin jobb hátul, gondoltam, ha másnak nem, foltnak jó lesz az eredeti tankhoz. Kiszedtem az összes berohadt csavart, kivettem, majd megállapítottam, hogy ennek is szita az alja.

Most egy kicsit tanácstalanul toporgok. Az ilyen korai benzintank már nem kapható, a későbbi van még a boltokban, de annak más és máshol van a benzinszint jeladója. Valahogy nincs kedvem ahhoz, hogy az egyik tank másféle legyen benne, mint a másik.

A benzintankok másik kellemetlen meglepetése az volt, hogy a benzinszint jeladók is csak a kukába valók...

Sokan kérdeztek itt a blogon, levélben, de sokszor személyesen is, hogy miért nincsenek új bejegyzések már egy ideje a blogon, csak nem hagytam abba a felújítást???

Nem, nem hagytam abba a felújítást, ezt most rögtön le kell szögeznem. Igazából le sem lassult, illetve lelassult, de ez meg nem hátráltatja a felújítást. Lehet, hogy ez most egy kicsit zavarosnak tűnik, elkezdem kifejteni.

Aki követi a blogot, vagy ismer személyesen, az tudja, hogy a kocsi lakóhelye és az én lakóhelyem között van némi kis távolság. Emiatt a felújítás gyorsaságát most elsősorban az szabja meg, mennyit tudok a kocsi közelében tartózkodni, mennyit tudok a kocsin ténylegesen dolgozni. Ez terv szerint halad, de azért érzem, hogy a szabadságaim, itt ott összespórolt szabadidőm igen véges a munka mennyiségéhez képest. A tempót most alapvetően ez aszabja meg, itt azonban nincs változás. Jó hír, hogy az év végéig több időt tudok majd a garázsomban tölteni, és ennek meg is lesz a látszatja. Legalább is erősen remélem!

Ami lassult, az az apróbb alkatrészek felújítása, mait a lakóhelyemen a "hobbiszobámban" végzek. Itt egyéb, erre a blogra nem tartozó okok miatt lassult a tempó. Ez azonban nem befolyásolja a felújítás menetét, már akkora mennyiségű alkatrész vár beépítésre előkészítve a garázsban, hogy kitart még egy jó ideig. És itt visszakanyarodunk az előző ponthoz, hogy több időt kellene a garázsomban töltenem.

Mindenesetre a blogírásra egy kicsit több időt fogok szorítani, mert van egy-két érdekes történet, amit jó lenne lejegyezni.

Előzmények: Futó---művek, Futó---művek II, Futó---művek III, Futó---művekIV

Legutóbb ott hagytam abba, hogy elakadtam mint az első, mint a hátsó futómű összeállításában.

Lementem Szolnokra az első hídért, amint a hóhelyzet megengedte, hogy útnak induljak. Ha már úgy is úton voltam, kerültem egyet Kecskemét fele, egyrészt, hogy végre tudjak egy jót beszélgetni Tibivel, másrészt meg mondta, hogy van náluk egy jó fékcső gyártó. A jómunkásember ránézett a CUNIFER fékcsőre, majd közölte, hogy vékony a cső, nem fogja be a szerszáma. Püfffffff.

Közben Sanyi-ka - aki már sokadszorra segít ki - megadta egy öreg szaki elérhetőségét, aki kipróbálta, és csodák-csodája, az ő szerszáma megfogta a 3/16"-os fékcsövet. Vettem egy fékcső hajlítót, mert bár a CUNIFER cső hajlítható kézzel, jobban szerettem volna, ha nem csak jól, de szépen is lenne megcsinálva. Egy kis gyakorlattal nagyon szépen sikerültek a csövek, jól passzoltak a helyükre.

A fékcsőhajlítót a Fékcentumban vettem, ahova egyébként is be akartam szaladni, hogy megérdeklődjem, sikerült-e már olyan első fék felújító készletet beszerezni, amiben benne van a féknyereg két fele közötti gumigyűrű. Sajnos azzal nem jutottak előrébb, a gyártó nem akarja pótolni a készletből hiányzó darabokat, de remény van, mert közben lett új beszállítójuk, annak talán van. B tervként addig keresgélünk más márkák között, amíg nem találunk egy olyan készletet, amiben van megfelelő méretű gyűrű. Ha már beszélgettünk, megemlítettem a problémámat a fékcsövekkel, mondták, hogy CUNIFER csövet nem tartanak, de egy-két nap alatt be tudják szerezni, és el is tudják készíteni a collos végeket, van hozzá szerszámuk...

Míg rohangálta a fékcsövek után, nekiláttam az első futóműnek. Itt is rögtön az elején elakadtam. A bal alsó lengőkar tengelye nem akart átcsusszanni a a hídon. Először próbáltam óvatosan kapargatni, majd csiszolgatni, de ez semmit nem használt, Lyukreszelővel nem mertem nekimenni, hogy ne legyen ovális. Vettem egy hosszú, megfelelő vastagságú (20mm) fúrót. Ezzel már értem el haladást, de csak nagyon lassan és keserves munkával sikerült elérni, hogy a tengely egy-egy fél centit beljebb mozduljon. Erős a gyanúm, hogy amikor kiszedték a berohadt tengelyt annak idején, a melegítéstől egy kicsit elgörbülhetett az a cső, amiben a tengely fut, és nekem ezen a görbületen kellett átrágnom magam. Nagy nem lehett a görbület, szemmel semmi nem látszott.

A fúró végül is nem vált be, előbb ment ki az éle, minthogy keresztül értem volna. Végül is, fogtam egy vékonyabb fúrószárat, arra rátekertem csiszolópapírt, ezt befogtam egy fúrógépbe, és így sikerült nagy nehezen elérnem, hogy a tengely keresztül menjen a hídon.

Ha már az alsó lengőkar tengelyeknél tarunk. A régi tengelyek gyakorlatilag megsemmisültek, amikor kiverték a helyükről. Rendeletem újakat, de azok nem olyanok mint a régiek. A régieken koronás anya van, az új készletben önzáró anya, és nincs a tengelyen lyuk a koronás anya biztosító szegének. Valahogy nekem a régi jobban tetszett, gondolkodok rajta, hogy szerzek régifajta tengelyeket, és kicserélem. Meglátjuk, sikerül-e egyáltalán felhajtani egy párat.

Az első futóműhöz rendeltem egy felújító készletet, aminek része az összes gömbfej. Kicsit meglepődtem amikor kivettem a gömbfejeket a dobozukból, mert nem a kocsihoz eredetileg való gömbfejek jöttek, hanem egy későbbi karbantartás mentes változat, amit már nem kell időszakosan zsírozni. Egyébként a Jaguar XJ40-en vezették be ezeket. Gondolkoztam egy kicsit, mi is legyen, de úgy döntöttem, menjenek be, ez tényleg egyszerűbbé teszi az életet.

Az első futóműnél végül is az alsó gömbfejeknél akadtam el, egy speciális alátét nem volt a felújító készletben, a régi meg használhatatlan volt.

A hátsó futómű összeszerelését is a fékek és a féktárcsák felszerelése után hagytam abba, sajnos itt fogyott el a szabim, indulnom kellett.

Mikor elkezdtem, több problémára számítottam, de reméltem, hogy kész tudok lenni. Ennek ellenére nem vagyok csalódott, az alkatrészek - leszámítva az első futómű bal alsó lengőkar tengelyét - szépen illeszkednek össze, és a látvány csodálatos, egyszerűen szépek összerakva. Remélem, jók is:)

Előzmények: Futó---művek, Futó---művek II, Futó---művek III

Tudom, nem valami frappáns a címválasztás, de most jobb nem jut eszembe. Késő is van, fáradt is vagyok, és amilyen régen írtam bejegyzést, örülök, hogy van időm meg kedven nekiülni egy újabbnak.

Életemben néhány olyan változás következett be, ami miatt a kocsira kevesebb időm maradt, és ezt inkább az alkatrészekkel töltöm az irkálás helyett.

Röviden azért annyit összefoglalóként, hogy december végén - január elején mikor otthon voltam, akkor inkább csak belekaptam egy-egy dologba, majd valami hiányzott, de karácsonykor a fű sem nő (hülyeség, persze hogy nem nő, tél van), nemhogy hiányzó szerelési anyagok után szaladgáljak. Aztán rejtélyesen törlődött a számítógépem merevlemeze egy meghajtó frissítése közben...

De most itt a tavasz! (Biztos? Kinézek az ablakon a havas tájra...) Sikerült megint összerakni néhány nap szabit, néhány nap csúsztatást, és megint itthon vagyok. Megköptem a tenyerem, a futómű össze lesz rakva, ha törik, ha szalad. Törik is, szakad is...

Az első híd üregét én kikezeltem rozsdaátalakítóval és alapozóval, de levittem a lakatosnak még tavaly, hogy ha van egy kis maradék két komponensű fekete festék, akkor locsoljanak bele egy kicsit, utána meg nyomjanak bele egy kis jóféle Mike Sanders féle üregvédőt. Na ezért még nem tudtam elmenni a hóhelyzet miatt. Talán holnap...

Jó, akkor kezdjük a hátsó futóművel. Az XJ6 hátsó futóművében a rugózatlan tömeg csökkentése miatt a fékeket közvetlenül a difi mellé szerelték. Ha össze van szerelve minden, a fékekhez alig lehet hozzáférni. Na itt a tárcsafék két felét egy külső cső köti össze.

Vettem én egy fékcső készletet. Nem volt olcsó, de már látom, legalább nem is érte meg. Hiányos, és egy csőhossz sem stimmel. Mintha egy marék fékcsövet bedobáltak volna egy dobozba. Egy ismerős vállalta, hogy rendbe hozza a fékcsöveket, megfelelő hosszra vágja, behajtogatja, és legyártja a hiányzókat, de napok óta nem tudom elérni. Remélem, nem történt semmi baja. Csak most meg nem tudok haladni a hátsó futóművel, mert hiányoznak a kis fékcsövek, amiket most kellene berakni. Próbálok mást találni, aki ért is hozzá, van zollos fékcsövekhez szerszáma, és hajlandó vele bajlódni. Nem egyszerű...

Rakosgatom ki az alkatrészeket, háát, megijedtem. Hogy fogom és ezt a rengeteg alkatrészt a helyes sorrendben összerakni???

Amit azért lehet, rakosgatom össze. Először a hátsó futómű segédkeretére kezdtem felszerelni a szilenteket, ekkor kiderült, hogy elfelejtettem megrendelni néhány féle csavaranyát. Rohangáltam utána egy darabig, míg sikerült zollos önzáró anyákat felhajtanom. Hazamentem, megint nekiláttam, ekkor kiderült, hogy egy csavart elnéztem, és rosszat rendeltem helyette. És még csak az első alkatrészt próbáltam felszerelni!!!

A kegyelem döfést az adta meg, amikor kiderült, hogy a 4 új hátsó lengéscsillapítóból 2 folyik. Régen is vettem, ráadásul Angliában, esélyem sincs reklamálni. Utánanéztem, szívesen felújítja egy cég, de annyiba kerülne, mint az új. Nincs mit tenni, most berakok kettőt, a másik kettőt megrendelem újból, majd bemegy legközelebb.

Hogy legyen egy kis sikerélményem, meg hogy haladjak is valamivel, elkezdtem összerakni a féltengelyeket.

OK, nem olyan ördöngösség, elég könnyen beraktam az első keresztet. Az örömöm addig tartott, míg észre nem vettem, hogy a zsírzógomb fordítva áll. Nem volt őszinte a mosolyom...

Végül is sikerült szétszednem anélkül, hogy akár a kardánkereszt, akár a féltengely alkatrészek szinterezése sérült volna, mi azért nem volt egyszerű, mert elég rendesen kell ütni a kapaáccsal.

Remélem, holnap sikeresebb nap virrad...

Ebben az évben a blogírásra valahogy nem  jutott annyi idő. Meg kedv. Sok minden nem maradt megíratlan, csak egy, illetve kettő olyan téma van, amit még ebben az évben meg akartam írni. A többi marad jövőre.

Alapvetően törekszem arra, hogy amit lehet, azt magam csináljam. A difit is magam akartam rendbe tenni. Mikor belekukkantottunk, nem láttunk semmi problémát. Beszereztem a tömítéseket, elolvastam a kocsi szervizkönyvében a megfelelő fejezetet, megszereztem a difi gyári szervizkönyvét, azt is elolvastam. Big666-al is konzultáltam, akinek annak idején volt egy-két kalandja ezzel a típusú differenciál művel.

Végül is inkább nem kezdtem magam bele. A kardán oldali tömítés cseréje elég problémás. A nagy könyv szerint a tömítés csere után újra kell az egész szerkezetet hézagolni, az meg egy difinél nem egy egyszerű művelet. Osztottam, szoroztam, végül úgy döntöttem, ha találok egy megbízható szakembert, inkább csinálja más. Sanyi-ka adta a tippet, hogy vigyem el a Fénysebességhez. Végül is jól tettem, mert mint kiderült, a csapágyak kopottak voltak, mindet ki kellett cserélni. Ezt én nem vettem volna észre, mert mint említettem, csak a tömítések cseréjére készültem, a mester meg szétborította az egészet, ha már ott volt nála. És ha e miatt a csapágy kopás miatt később ki kell szedni a difit, akkor tökön is szúrom magam, mert nem egyszerű hozzáférni, gyakorlatilag a teljes hátsó futóművet ki kell szerelni és szét kell bontani.

A tulajjal végül egy jót beszélgettünk, sok érdekességet mesélt a munkájáról, és sok érdekességet mutatott meg a műhelyében.

A másik alkatrész, amivel hasonlóan jártam, szintén a hátsó futóműben van. A hátsó kerékagyak elég bonyolultak ebben a típusú futóműben. Bár leginkább a hézagolása problémás, ott pontosan is kell mérni és tizedmiliméteres hézagológyűrűk is kellenek. Először úgy gondoltam, elküldöm felújíttatni egy speciálistához. Eredeti terv az volt, hogy mikor megyünk Angliába, akkor leadom neki, majd néhány nap múlva felveszem a kész darabokat. Na itt nem sikerült zöldágra vergődnünk, elég mereven elzárkózott ez elől. A postaköltség meg nagyon nagy lett volna, és futárpostára sem nagyon mertem bízni, mert ha velem nem tud időpontot egyeztetni, akkor a futárral hogy fog tudni?

Elhatároztam, hogy magam újítom fel a hátsó kerékagyakat, nincs mit tenni. Meg is vettem az összes alkatrészt, majd nekiálltam szétszerelni darabokra. Sajnos a vízlepergető gyűrűkön olyan sérüléseket találtam, amikkel én már nem is tudtam, meg már nem is akartam mit kezdeni.

Itt most tegyünk egy kis kitérőt. A múlt év végén 504Laci szervezett egy találkozót az index veterán autós fórumának. Itt ült le mellém Virago1000, aki amellett hogy megrögzött Tatrás, Angliában él és dolgozik. Meggondolatlanul felajánlotta, hogy segít az Angliai beszerzésekben. Ezt már többször ki is használtam azóta:)

Sokszor olvasom azt a véleményt, tanácsot, hogy külföldön el kell kerülni a többi magyart, mert csak ki akarnak használni és át akarnak verni. Sosem értettem ezt. Életem során több országban is megfordultam, munkám során elég sokszor dolgozok együtt más országokban dolgozó magyarokkal, jelenleg is külföldön élek, mondhatom, van tapasztalatom e téren. De soha sem próbált meg egy másik magyar átverni csak azért, mert magyar vagyok, és lehetőségeikhez képest mindig is megpróbáltak segíteni, illetve én is segítettem, akinek szüksége volt rá. Van elég bajunk, nem kellene még mesterségesen is kerálni problémákat.

A hátsó kerékagyak tehát kimentek az Árvatransal Angliába, onnan Virago1000 továbbküldte a Ward Engineeringnek, majd hozzá is érkeztek vissza a felújítás után. Közben rendeltem még egy halom alkatrészt is hozzá, így a fuvarköltség haza már elég sok részre esett szét.

A felújított kerékagyak meg gyönyörűen néznek ki, meg vagyok vele elégedve, nem hiába dicsérik ezt a céget az angol Jaguarosok.

Ha már fékekkel foglalkozunk...

A kézifék sem volt egy egyszerű történet.

Itt az egyik fedőlemezekbe bepréselt anyáról derült ki, hogy az alumínium, és megette a sav a galvánban. Mivel a pótlásával is pórul jártam, nem maradt más, mint előre. Ahogy a Virago_1000 is javasolta, egy megfelelő anyára volt szükségem. Elmentem a kedvenc lakatosomhoz, aki elkészítette a megfelelő anyákat. Már csak rögzíteni kellett valahogy. Mit tehettem felhívtam Sanyi-kát. miért volt olyan óvatlan, hogy szóba állt velem először? :)

"- Ööööö, megint kellene egyet forrasztani.

 - Persze, nem probléma.

 - Mikor ugorhatnék be hozzád?

 - Ugye nem akarod azt mondani, hogy itt vagy a sarkon?

 - Ööööö, majdnem..."

Végül is, nem forrasztva lett, Sanyi-ka nézegette egy kicsit, majd felmelegítette az esztergált anyát, és ráperemezte a lemezre. Tökéletes lett, gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni a gyári alkatrésztől. Csak ez acélból van, nem alumíniumból. Már csak le kellett galvanizáltatnom a boldogsághoz.

Az összeszerelés sokkal könnyebb volt, mint vártam. Kellemes meglepetés, nem sokszor van benne részem. Még egy Jagloversről ellesett trükkel fel is javítottam, a tekercsrugók rásegítenek a gyári rugóvillára, így nem tud a fékpofa féloldalasan hozzáérni a féktárcsához.

Az előző bejegyzésben említettek mellett nekiláttunk a féknyergek összeszerelésének. Annak idején úgy gondoltam, hogy elküldöm felújíttatni. Végül inkább magam álltam neki.

Sokat problémáztam, hogy milyen felületkezelést kapjanak a féknyereg öntvények. Végül homokfúvattam, majd kapott egy dupla galvánt. A homokfúvatás érdekes volt, mert csak úgy nem lehetett nekiesni a nagynyomású homokkal, itt azért illesztett felületek is vannak, azokat nem akartam bántani. Csak egy készlet takarólemezt tudtam készíteni, amit aztán minden nyeregre egyenként át kellett szerelni. Ezzel azét nem akartam mást büntetni, úgy hogy egy előzetesen egyeztetett időpontban megjelentem a Homokfúvó Centrumban, én előkészítettem a féknyergeket egyenként a homokfúvatásra, a szakik meg letolták a rozsdát és a koszt homokkal. Szerencsére fel vannak készülve a hozzám hasonló futóbolondokra, úgy hogy kaptam egy vödörnyi gumidugót és gumicsövet segítségként.

Sokáig gondolkodtam, hogy galván legyen, vagy fessem a nyergeket, végül maradtam a galván mellett. Kértem egy dupla galvánt rá, mégis csak éri majd ezt minden. Nagyon jó lett, imádom a felületet amit kaptam.

A másik pont, amin elég sokat problémáztam, a fékfolyadék kérdése. Csábított a DOT5-ös fékfolyadék, tetszik, hogy nem bántja a fényezést. És sajnos nem egy esetet hallottam, hogy a frissen összerakott veterán fényezését megrongálta a fékfolyadék. Viszont vannak hátrányai. Már korábban hallottam, hogy a szilikon bázisú fékfolyadék nem veszi fel a vizet, ezért a fékrendszerbe bejutó víz összeállhat, helyi korróziót okozhat, de akár el is fagyhat. Megkerestem Gergőt is, akiről tudtam, hogy használ ilyen fékfolyadékot.

"A szilikonalapú fékfolyadékban mindig vannak apró légbuborékok. Akkor is ha nem látszanak. Ezek a buborékok nehezebben vándorolnak mint a hagyományosban. Emiatt tökéletesen légteleníteni nagyon nehéz/lehetetlen. Minél több fékfolyadék van a rendszerben, annál inkább marad érezhetően "rugalmas"  a pedál. A sima egykörös szervó nélküli fékrendszereknél ez még vállalható, de ahol szervó van (remote) külön munkahengerrel ott már érezhetően puha tud lenni a pedál. Meg lehet szokni, de azért fura.

Viszont ha egyszer szilikont teszel bele, akkor azt már körülményes glükolra cserélni. A szakirodalom szerint ilyenkor ki kell cserélni a karmantyúkat. Lehet elmegy enélkül is, de én még nem próbáltam.

Glükolról szilikonra egyszerűbb a váltás - elvileg - itt csak egy alkoholos átmosás kell megelőzze a folyadékcserét."

Szóval, elvetettem a DOT5-ös folyadékot. Most hogy DOT4, vagy DOT5.1 lesz, azt még nem döntöttem el.

Mivel közben megjöttek a féknyereg felújító készletek és az új rozsdamentes fékdugattyúk, nekiálltunk összerakni. Nem is volt addig semmi baj, míg el nem kezdtem keresni azt a gumigyűrűt, amelyik az első féknyereg két fele között van. Na az nem volt benne a felújító készletben. Kis keresgélés után kikötöttem a Fékcentumban, ahol volt a háromdugattyús XJ6 fékhez felújító készlet, de abból is hiányzott a kis gumigyűrű. Itt akkor hosszú katalógus nézegetés és telefonálgatás vette kezdetét. A katalógusból kiderült, hogy kellene benn lennie. A telefonokkal meg sikerült elintézniük, hogy kapjanak két komplett készletet, amit félretesznek nekem. Sajnos csak a kis gyűrű magában nem kapható, emiatt kell még egyszer megvenni a felújító készletet, ami azért nem egy olyan nagy összeg, de azért bosszantó. És hány ilyenbe szaladtam már bele, és még mennyibe is fogok...

A szabim után a munkában lassan utolérem magam, itt az idő, hogy a blogírásban is bepótoljam az elmaradásom.

Az összeszereléssel nem sokat haladtam. Egyre-másra derül ki, mi is hiányzik még, mi az amit elfelejtettem felújítani vagy újat venni.

Elkezdtem összerakni az ablaktörlő mechanikát. Csak egy-két alkatrészről derült ki, hogy érdemesebb az eredetit használni, jobban illeszkedik mint az utángyártott. Végül szerintem jobban összeraktam, mint annak idején a gyárban. Mondjuk ennyi sikerélmény kellett is, több  úgy sem igazán jött össze.

Az akkutálcával már nem volt ekkora szerencsém. Az eredeti szitává rohadt, vettem egyet az ebayon. Már akkor sem voltam vele maximálisan elégedett, az eladó meg is sértődött, mikor megírtam neki, hogy ez nem NOS, hanem házi barkács minőség, majd adtam neki egy semleges értékelést. Bár nagyon haboztam a negatívon. Végül is, úgy voltam vele, annyira nem rossz, ha bent az akku, sok úgy sem látszik belőle. Most kiderült, hogy még méretpontosra sem sikerült csinálni, a rögzítési pontok legalább egy centiméterrel arrább vannak a kelleténél, így viszont nem takarja azokat a lyukakat, amelyeken a jobbkormányos kivitelnél a pedálok bújnak át. Lakatos kézre adtam, hogy a régiből meg ebből valami használhatót kalapáljon össze.

A fékcsövekkel még jobban pofára estem. Vettem egy készlet fékcsövet, amelyet elméletileg pontosan ehhez a típushoz készítettek. Hát nem tudod. De hogy egy cső sem stimmel, az elég elkeserítő. Mert még csak olcsó sem volt. És még csak komplett sem volt, mert hiányoznak a hosszú fékcsövek, amelyek a padló alatt a hátsó fékekhez futnak. Szerencsére, és ha minden összejön, akkor Series One segít rajtam, és helyszínen beszabja a fékcsöveket. Ezzel kellett volna kezdeni. De mint korábban is említettem, a tapasztalatot nem adják ingyen.

Elkezdtük a féknyergeket is összerakni, de az egy külön bejegyzést fog kapni.

Azonkívül az időm főleg rohangálással telt, mert annyi kis dolog, főleg anyag hiányzott. Ezek legtöbbje egy normál műhelyben nem lehet probléma, de nekem most kell elkezdenem feltölteni a készleteket. Valami hasonlót éltem át a szétszerelés elkezdésekor a szerszámokkal kapcsolatban is.

Előzmények: Az elmúlt egy év, Az elmúlt egy év II., Az elmúlt egy év III., Az elmúlt egy év IV.

Egyszerűen elfelejtettem idejében megírni a szokott éves összefoglalómat. Olvasgatom az előző évit, a munkahelyemről írottakat szó szerint átmásolhatnám, nem teszem, akit érdekel, az olvassa el ott. Az alkatrész tisztogatásról, a mesterek közötti rohangálásról és az alkatrész vadászatról írottak az elmúlt egy évre ugyanúgy igazak, mint egy évvel korábban. Nem is vesztegetem tovább a karaktereket erre.

A nagy változás, hogy a kasztni végre megint a garázsomban áll, nekiláthattam az összeszerelésnek, ami ugyan nagyon nehezen indul, de remélem, ugyan úgy lendületet kap majd, ahogy a szétszerelésnél is az első időkben ötször gondoltam át minden egyes csavar kitekerését, később éreztem rá a szerkezet logikájára.

Nem röhögni! Igen is van logika az angol gépekben, csak ez különbözik a nálunk megszokott, inkább német logikától. Ez nem feltétlenül rosszabb, vagy jobb, egész egyszerűen más. Ezt a saját szakmámban tanultam meg, mikor a sivatag közepén csücsültem egy angolszász rendszer előtt, és nem mondhattam, hogy boccs, Magyarországon mi ezt másképp csináljuk, hagyjatok ezzel engem békén.

Szóval most inkább nem az elmúlt egy év izgat, hanem az előttünk álló. Szeretném, ha jövő ilyenkor már arról tudnék beszámolni, hogy a kocsi a beltér kivételével kész. Ez reális, talán a motor, ami még időszükséglet szempontjából ismeretlen tényező, az kérdéses, de bele kellene férnie. Ne feledjük, sajnos csak a szabadságaim alatt tudok a kasztnin ténylegesen dolgozni, a köztes időben csak kisebb alkatrészekkel tudok foglalkozni.

Voltak illúzióim. Gondoltam, az összerakás majd csupa öröm és boldogság lesz, ahogy a szép tiszta alkatrészeket egymáshoz illesztem szinte magát rakja majd össze a kocsi. Tulajdonképpen nem vagyok naív ilyen téren, inkább a szétszedés és az alkatrész pucolgatás alatt azzal vigasztaltam magamat, hogy majd milyen jó lesz a szép tiszta alkatrészeket összerakni.

Egy lófaszt mama! (Copyright Hofi Géza)

Az alkatrészek egy része valóban szépen megpucolva várja a beépítést. Ha szerencsém van, még a dobozt is eltalálom, amelyikben vannak. De lassan 5 éve gyűlnek a dobozok és a dobozokban az alkatrészek, néha elég sokat végig kell túrni, mire egy-egy darab előkerül.

Sokszor nehezebb megtalálni az új alkatrészeket. Ezeket legtöbbször abban a dobozban hagytam, amiben szállították. De nem mindig. Tegnap háromnegyed órát kerestem az ablaktörlő tengelycsonkok díszkupakját, amit az Oldtimer Veteranen Shoptól vettem, de átrakhattam a Limorától körülbelül ugyan akkor érkezett alkatrészek dobozába. Még szerencse, hogy az alkatrészes exel táblázatomat következetesen vezettem, abban látom, hogy mi jött meg.

Az alkatrészek egy másik részéről csak most derül ki, hogy valójában mégis szükség van rájuk. Ezeket akkor megintcsak elő kell kotorni valamelyik láda mélyéről, és örülünk, ha csak meg kell tisztogatni. Mert ha venni kell újat, de akár csak el kell vinni valamerre felújíttatni, akkor megint napokat csúszhat az egész, akár ki is csúszhatok a szabimból, ami azt jelenti, hogy karácsonykor térünk majd vissza rá.

Szóval, elhatározom, hogy mivel is fogok foglalkozni. Utána átnézem a szétszereléskor készült fényképeket, az aklatrész katalógust, majd elkezdem előszedni az alkatrészeket. Ilyenkor keződik a matatás a dobozokban, amit már fentebb említettem. Néha meg is lepődök, hogy mi mindent is vettem, kaptam, vagy cseréltem az évek folyamán. Utána elkezdem az összeszerelést. Kiderül, hogy valami hiányzik. Fényképnézegetés, alkatrész katalógus bámulás, keresgélés, káromkodás...

De ha valami megvan, akkor sem biztos, hogy jobb. A benzinpumpák például egy gumigyűrűben ülnek. Nekem az egyik még csak-csak használható, de a másik olyan minta egy jókedvű kisegér a felét elfogyasztotta volna reggelire. Vettem én két újat, de amit kaptam, azok vékonyak. Kis utánajárás után kiderült, hogy az MGB-n is hasonló SU benzinpumpa van, és történetesen a gumigyűrű alkatrész száma megegyezik a Jaguar XJ6 S1-S2 benzinpumpához való rumigyűrű alkatrész számával. A gumigyűrű viszont különbözik...

Eddig alapvetően a benzinrendszert kezedtem kiépíteni a benzintankok és a motortér között. Sok még a hiány, az alkatrészek egy része még nem érkezett meg, egy része még gyártás alatt van. Egy másik részét meg még meg is kellene venni, a benzintankok felújítását meg eltoltam tavaszra. De már legalább látom, mi van, mi kell még.

Meg néha fel-felrakok egy-egy alkatrészt, ami a kezembe kerül, és tudom, hogy nem lesz útban. Például a kipufogók hátsó rögzítést. Vagy a hátsó futóművek ütköző bakjait. Bár itt volt egy kis probléma, ugyanis annak idején a jobb oldalit nem tudtam leszedni, mert elforgott a kulcs a csavarfejen, a lakatosok meg elfelejtették leoperálni, viszont szépen lefestették. Nem is lett volna semmi baj, ha egy erőteljesebb mozgatásra a gumi el nem vált volna a felerősítéstől. Nem baj, megy a listába, mit kell majd a lakatosoknak-fényezőknek korrigálni a végén.

Most kezdtem el kipakolni a fékcsöveket, az ablaktörlő mechanikát, és a motorháztető nyitó alkatrészeit, a következő napokban ezekkel fogok elbabrálni.