Jaguar felújítás

Előzmény: Csomagtartó, műszerfal, és egyebek, Műszerfal és egyebek

Már mondogatom egy ideje, hogy elegem van a rozsdás csavarokból. Most a tettek mezejére léptem, és vettem egy adagnyi rozsdamentes csavart, anyát, és alátétet a gyakoribb méretekből. Első körben annyi legalább kell, amennyi a kasztni elemek rögzítéséhez szükséges, és ennyit vettem is. Van még sok, kisebb tétel, azokra meg kértem árajánlatot. Annyira nem drága a rozsdamentes csavar a galvanizálthoz képest. A rozsdás csavarokat meg lehetne ugyan tisztítani, de az újragalvanizálás során már vastagodhat annyit, hogy meg tud szorulni, főleg, ha egy újragalvánozott anya és csavar talál egymásra.

Megjöttek Freetztől a polírozásra leadott cuccok, 88Tibi éppen jött föl, elhozta nekem, ha már úgy is találkoztunk az ebayon vásárolt cuccok miatt. Az eredménnyel elégedett vagyok, a leadott cuccok állapotát is figyelembe véve Freetz remek munkát végzett. A küszöbök okoztak egy kisebb csalódást, de logikusan belegondolva a mély karcokat nem lehetett volna eltüntetni a mattított részek teljes felfényezése nélkül, akkor meg az egész lényege veszett volna el. Végül is, egy küszöb lehet karcos, nemde bár? :))

Befejezve a műszerfal kiszerelését, elhatároztam, hogy akkor a következő, és egyben az utastérben található utolsó nagyobb egységnek állok neki, kiszerelem a fűtés-szellőzést.

A fűtés rendszer lelke az S1-ben egy nagy darab műanyag szerkezet, amire a biztonság kedvéért még felszegecseltek néhány további fűtéscsövet nehezítésképpen. Gondoltam, leszedem, amit le lehet, aztán majd csak ki tudom rángatni az elektromos vezetékek kötegei közül.

Elkezdtem leszerelni mindent, amiről gyanítottam, hogy útban lehet. Lejöttek a kárpitok a hangszigetelő alsó paplanokkal együtt, lejött a sebváltó takarólemeze, és széthúztam a kábelköteg csatlakozóit a fűtés előtt…

Úgy látszott, most már szabad az út. Leemeltem a jobb oldalon a csövet, ami az utas oldali szellőzőhöz megy, nem volt nehéz, csak be volt dugva. Átmentem a másik oldalra, hogy ott is lekapom, de ott útban volt a kormány felső tartókonzolja. Na szóval, a konzolt három csavar rögzíti. Ezek közül az egyik csak akkor férhető hozzá, ha a cső kint van. De ahhoz, hogy kint legyen a cső, ki kellene tekerni a csavart. Tetszik ugye érteni? Mert én nem:) Nagy nehezen csak beszuszakoltam az 1/4-es racsiskulcs fejét...

Mikor kint volt a kormány felső konzolja, gondoltam, kettőbe veszem, úgy könnyebb lesz elpakolni. A két részt egy csavar fogja össze, amit sikerült beletörnöm. Az 1/4-es rövid karral, úgy, hogy az anya elérte a csavar végét. Földhöz vágtam a konzolt is, meg a kulcsot is, majd azon gondolkodtam 10 percig, hogy miért is nem bélyeget kezdetem el gyűjteni. Majd rájöttem, hogy péntek 13. van...

Mindegy, cső ki, ha már annyit szenvedtem miatta…

Hogy a másik oldalról, a motor tér felől is legyen hozzáférésem a fűtésrendszerhez, leszereltem a fűtőventillátorokat, de mivel közös konzolon van az ablakmosó szivattyúval, akkor az ablakmosó rendszer maradéka is lepattant. Sajnos az ablakmosó szivattyú nem eredeti, nem is igen fér el jól a helyén, cserélni kell…

Gondoltam már csak ki tudom rángatni a fűtésrendszert. Megkerestem és kitekertem a fűtést rögzítő csavarokat. Korai volt...

Mivel a vákuum rendszer csatlakozik a fűtéshez, a vákuumcsöveket is leszedtem. De akkor már a kilométeróra spirálja is útban lehet, kiszereltem az o/d kapcsoló vezetékével együtt, de ha már megemeltem a kocsit, és alatt feküdtem, lecsatlakoztattam a tolatólámpa vezetékét is a sebváltóról…

Következett egy kicsit az elektromos rendszer. A biztosító táblák a fűtésrendszerre vannak felcsavarozva, tehát nekiálltam lebontani ezt a részt is. Pedig az elektromos rendszerhez egyenlőre nem is akartam nyúlni...

Feltéptem még a zajszigetelő paplanokat a kardánalagút elejéről, mert ezek is útban lettek volna. De útban volt a kormányoszlop is, ezért leengedtem, de akkor meg le kellett bontani a kürt és a gyújtáskapcsoló elektromos csatlakozásait is…

Ha már az elektromos rendszer környékén garázdálkodtam, egy kicsit meglazítottam a fűtésrendszer környékén a korbácsokat, széthúztam a csatlakozókat, és még így is neccesnek tartottam a dolgot…

Ezután egy kis húzás, egy kis nyomás, és már is előttem feküdt a fűtésrendszer! Egyszerű volt, nemde?

Levezetésképpen letéptem a tetőkárpitot. A tetőkárpittal már bajlódtam egy ideje, sehogy sem sikerült lemezestől megmozdítanom. Elméletileg az egyik sarok fele eltolva ki lehet buktatni, majd egyben kiemelni. Nekem meg sem mozdult, néztem, le lehet ragadva, körbe húztam a perem alatt egy csavarhúzót, majd egy fűrészlapot is, de továbbra is semmi. Már napok óta arról szólt az Indexen a Jaguaros topic, hogy kinek hogy sikerült leszedni a tetőkárpitot, illetve, hogy miként is lenne jó megpróbálni, sőt, többen levélben fotókkal illusztrálva is segítettek. Szóval, letéptem a tetőkárpitot, hogy lássam, miért nem mozdul a lemez. Már fel voltam készülve arra, hogy darabokban szedem le, de ahogy a kárpitot letéptem, megmozdult, kijött egyben. Juhééé, lehet újra húzni, és mehet majd vissza!

Volt még néhány kárpit, ami még bent volt, ezeket mind egy szálig feltéptem. Sajnos a kárpitok ragasztva vannak, és nem spóroltak a ragasztóval, tényleg elég durván tépni kellett. Mindet cserélni kell, egy idő után már csak arra törekedtem, hogy ha kell, szabásmintának jók legyenek.

Újra erőre kapva nekiestem a fűtésrendszer maradékának, volt még néhány vákuumos kütyü, egy-két vízcső, meg a fűtőradiátor. Az egyik vákuumos aktuátor állapota aggodalomra ad okot, és ezt szerintem égen-földön nem kapni, viszont cserébe össze van peremezve, hogy még csak felújítani se lehessen. Valahogy mégiscsak meg kell majd reparálni...

A mai nap zárásaként már csak a gázpedált és a gázbowdent szereltem ki. A pedál két rozsdás csavarja meglepően könnyen engedett, igaz, már két hete öntözgetem felváltva csavarlazítóval és WD40-el. A pedál alsó konzolját meg inkább nem nagyon piszkáltam, hagyjunk valamit a lakatosnak is:)

Előzmény: Csomagtartó, műszerfal, és egyebek

Ez most egy kicsit hosszabb idő összefoglalója lesz, mert majd' két heti, nem a hengerfejen folytatott munka összefoglalásával vagyok lemaradva.

Először kezdjük a szokásos ebay vásárlások összefoglalásával. Régebben leütöttem egy új indexkapcsolót. Az enyémen, bár tökéletesen működik, a kar kopott, jól jött volna egy új. De nem szállították le, ezért az ebay-paypal ügy lett belőle, amit a javamra döntöttek el. Azért a kapcsolónak jobban örültem volna!

Vettem még egy kesztyűtartó zárat. Már korábban vettem egyet, de az után gyártott, a rögzítése némileg eltér, a zárszerkezet háza nem krómozott, nem tetszett. Ami most jött, az eredeti, de új darab, tökéletesen egyezik a régivel.

88Tibivel megint volt egy ebayes bevásárlásunk, nekem most vakdugók, és egy készlet elektromos csatlakozó jött.

A leszerelt hűtőrács miatt könnyű volt hozzáférni a gyújtótrafóhoz és a ballasztellenálláshoz, leszereltem, ment a gyújtáselosztó mellé. Leengedtem még az olajat is, nem lesz egy ideig szükség rá.

Gondolkodtam, hogy takarítsam-e tovább a motorteret, de ha az egész motor kint lesz, akkor még kényelmesebb lesz, inkább bevonultam az utastérbe.

Itt újból nekiálltam a sebesség váltó kar kiszerelésének, amivel a múltkor olyan jól felkoppantam. De most velem volt a jó öreg csehszlovák pillanatforrasztó pákám, leműtöttem a vezetékeket. Itt eredetileg nem forrasztásnak kellene lennie, hanem csatlakozónak, de az letörhetett, egy új kapcsolónál meg tényleg olcsóbb a forrasztás. És üzembiztosabb is:) De én azért vissza fogok térni az eredeti megoldáshoz.

A váltókar ezek után is elég nehezen adta meg magát. Le akartam szedni a gombrészt, de azt egy nútos anya rögzíti, amihez nincs megfelelő szerszámom, reszelni egyet meg lusta voltam, egyenlőre maradt a karon. A kart alulról egy anya rögzíti a sebesség váltó szerkezethez, de ehhez csak akkor lehet hozzáférni, ha kézben a kar. Végül a keresztirányú mozgást biztosító tengelynél bontottam meg a rendszert, így kijött a kar a hosszanti mozgást biztosító rendszerrel együtt, leszereltem a kart, majd visszatettem a mozgató mechanikát. Így ha kell, még lehet sebességet váltani. A rossz hír a szokásos, a kar krómja itt-ott sérült, sajnos ezt is újra kell majd krómozni.

Megpróbáltam a tetőkárpitot is leszedni. Nem jön, egyre erősebb a gyanúm, odaragaszthatták a tetőhöz. Sajnos valószínűleg kénytelen leszek akkor darabokban leszedni, pedig valami formára préselt üvegszálas anyagnak néz ki.

Miután a múltkor lejött a műszerfal teteje, láthatóvá váltak az A oszlop burkolatát rögzítő csavarok, így nem volt akadálya annak, hogy levegyem. Ezekre is új borítás kell majd, kérdés itt is, hogy maradjon a műanyag, vagy legyen bőr?

A műszerfal szétszerelése könnyebb volt, mint vártam, de lassabb. Könnyebb volt, mert nem kellett berohadt csavarokkal bíbelődni, lassabb, mert a bontás során sok fotót készítettem a különböző lépésekről, és a sok vezetéki kapcsolatot is elláttam jelöléssel, hátha akkor könnyebb lesz visszakötni. Bár illúzióim nincsenek...

Megoldódott egy problémám, nem értettem eddig, hogy a középső műszeregység miért csak egy kicsit nyílik ki nekem, pedig így egy biztosítékot cserélni is felettébb kényelmetlen. A jobb oldali rögzítő csavart egy kicsit kijjebb tekerve egyből le tudott nyílni vízszintesre, mert már nem szorult.

A műszerfal alatti burkolatok és a kesztyűtartó, illetve a műszerfal jobb oldala is gond nélkül jött le. Sajnos az alsó perem borítása egy helyen repedt, az egész be van keményedve. Valamit kezdeni kell ezzel is, de figyelni kell arra, hogy ez a perem végigfut az egész műszerfal alatt.

A műszerfal vezető oldali részével  már többet szenvedtem. Mikor nézegettem, hogy merre van a lefele, akkor feltűnt, hogy csak a kormánykerék és az indexkar leszedése után lehet rendesen eltávolítani ezt a részt. Így a kormány leszerelésével kezdtem.  Elolvastam, hogy is kellene lejönnie a kormánykeréknek. Túl egyszerűnek tűnt, de vesztenivalóm nem volt. És valóban, olyan egyszerű volt, ahogy a leírásban szerepelt. Egy csavaron kell néhány menetet kifele tekerni, majd a kormányoszlop felső része a kormánykerékkel együtt lejön. Ha már lent volt, a kormánykerékről leszedtem a kürtkarikát meg a középső takarórészt. A kürtkarika érdekes volt, mert eddig azt hittem, krómozott, de kiderült, hogy már ez is a mattított kivitel. Ha lehet, le kellene krómoztatni? Könyörgök, az öreg Zsigulimon is krómozott volt, igaz, azt nem is gyártották amerikai piacra:)

Érdekesség, hogy megtaláltam a műszerfalban a fordulatszám mérő mellett a ködlámpa kapcsoló helyét kikönnyítve, és a vezetékek is ott lógtak. Kicsit sajnáltam, hogy én nem fogok ködlámpát felszerelni, mert olyan figyelmesek voltak annak idején, és most is kihasználatlanul fog maradni:)

Miután kiépítettem a műszerfal középső tartóit, nekiláttam a torlólevegős szellőzés bontásának. Szerelési szempontból elég rossz helyen vannak, a műszerfal alatt oldalt, a lábtérben. Valami lehetlen pozitúrában tudtam csak odaférni. Ráadásul az egész rendszer mind a két oldalon elég rozsdás volt, a bal oldali konkrétan mozdíthatatlan. De a jobb oldali is csak relatíve volt jobb állapotban. A jobb oldalinál viszont a működtető kar teteje törött, de egyenlőre nem tervezem a pótlását. Ha a sors elém sodor egy jobb állapotút, nem fogok habozni, de vadászni nem fogok rá, az biztos!

Előzmények: Hengerfej és környéke I.

Ott hagytam abba az előző bejegyzésben, hogy egy célszerszám híján nem tudtam lelazítani a vezérműláncot. Keepitretrotól kaptam a megoldást, hogy csak nyugodtan szedjem le a kis fogaskereket, ami a feszítő rendszerben van, akkor leenged. Le is szedtem a rögzítő csavarját, de akkor sem mozdult, de egy kis agyalás után rájöttem, hogy azért, mert a végén van. Még a múltkor próbáltam arrébb "piszkálni", akkor mozdult, de azt hittem, van tovább is. Ezután már csak a vezérműtengelyek végéről kellett levenni a fogaskereket.

Következő körben a gyújtáselosztót vettem ki. Erre igazából nem lett volna szükség, de jobbnak láttam, ha nincs útban. Valami rettenetesen olajsáros-mocskos volt, egy jó ideig vakargattam a koszt, mire felismerhető lett mindenütt a formája:)

Itt értem a listám végére, amit a szerint el kellett távolítani, az el lett távolítva. Kivéve a porlasztó túlfolyó csövét, de azt egyszerűen nem találtam. De később meglett, mikor már jött lefele a hengerfej:)

Mivel más már nem volt hátra, kitekertem a hengerfej csavarokat. Térkép szerint, ahogy a nagy könyvben meg van írva, nehogy eldeformálódjon a hengerfej. Egyszerre csak keveset tekerve, többször a sorrend szerint végighaladtam a csavarokon. Volt, amelyik egy kicsit nehezebben indult meg, de alapvetően nem volt semmi probléma. Ha már lent voltak a csavarok, csak kíváncsiságból megpróbáltam megmozdítani a hengerfejet, de természetesen nem mozdult. A szervizkönyvben olyan egyszerű, "Lift off the cylinder head complete with manifold and carburetters".

Mondjuk ahhoz nagy reményt nem is fűztem, hogy csak úgy lekapjuk a hengerfejet. Nézelődve sok megoldást olvastam, de a lehetőségeimnek legjobban az felelt meg, hogy egész egyszerűen a csörlővel meghúzom fölfele.

Mikor Kecskeméten voltam, akkor 88Tibitől kaptam kölcsön egy csörlőt. Később utánam küldte a motor billentőt is, így már semmi akadálya sem volt a motor, illetve e hengerfej kiemelésének. Nekem a csörlő volt a jobb választás a zsiráffal szemben, mivel a garázs plafonjába be van építve egy nagy teherbírású emelőszem, még apám csinálta, amikor a Warsavájából viszonylag sűrűn kellett kivenni a motort, mert ha egy kicsit is meghatotta, akkor lehetett benne turkálni a hiba után.

Tegnap aztán Gábor barátommal megköptük a kezünket, hogy akkor most addig haza nem megyünk, míg lent nem lesz a hengerfej. Egy hegymászó kötelet áthúztunk a a szívócsonk és a kipufogó leömlők alatt, majd a motorbillentőre erősítettük.

Elkezdtük emelni a csörlőt. Meglepetésemre elindult a hengerfej. Rosszabbra számítottam. Ahogy emeltük, először a gázrudazat szerelvénye került vészes közelségbe a tűzfalon levő indító relével. Visszaeresztettük a hengerfejet. Leszereltem a relét, csak úgy hagytam a drótjain lógni, így már nem volt útba.

Újból elkezdtük emelni. Éreztük, hogy valami fogja. Na ja, az egyik vízcső, amit nem tudtam lehúzni korábban, de a bilincseket lelazítottam, továbbra sem akart lecsúszni egyik oldalon sem, inkább nyúlt meg szakadt. Egy késsel egyszerűen kettévágtuk. Ekkor szólt Gábor, hogy a másik oldalt is van valami cső, az nem foghatja? Átmentem a másik oldalra, és legyöngyözött egy pillanatra a homlokom. Mivel a leírással ellentétben én nem vettem le a kipufogó leömlőket, mert valahova tenni kellett a kötelet az emeléshez, ezért elfelejtettem, hogy a sebességváltó szuszogó csöve a leömlő két hátsó csavarjával van rögzítve. Illetve csak eggyel, mert a másik már eleve nem volt rajta. Nem igazán tudtam, honnan tépjük éppen kifele. A sebváltót meg valahogy nem igazán lenne kedven tönkretenni. Drága is, nehéz is. Lekaptam a csavart, és akkor a szuszogó cső a kezembe maradt. Szerencsére a másik végén egy gumicső volt, ami simán lecsúszott a helyéről.

Emeltük tovább, de akkor a gázrudazat szerelvénye elkezdett vészesen közeledni a szélvédő előtti lemezhez. Leszereltem, bár nem volt sok hely már, hogy mögé tudjak nyúlni. (Eközben találtam meg a porlasztó túlfolyó csövét is.) Emeltük tovább. De akkor meg a vezérműlánc fogaskerekei kezdtek befeszülni, pedig ezeknek minden forrás szerint simán ki kellett volna bújniuk. Nem volt vészes nézegettük, mindig mozdíthatóak voltak. Egyszer aztán az egyik oldalon kipattant a rögzítő gyűrű, és két részre esett, mivel ezek a fogaskerekek tulajdonképpen két részből állnak, egy tárcsából és egy fogaskoszorúból, a koszorú lecsúszását akadályozza meg a rögzítő gyűrű. A másik fogaskereket már direkt szedtük kettőbe. Közben találtunk még két fűtéscsövet, ami nem volt lehúzva, azokat is levettük. De tényleg, ezek voltak az utolsó dolgok, amelyek útban voltak:)

Emeltük tovább, de egy ponton megmakacsolta magát a hengerfej, nem mozdult többet, pedig már a kocsi első kerekei is a levegőben voltak, mire észrevettük. Sajnos nem egyformán emeltük a hengerfej elejét és a hátulját, megszorult az első tőcsavarokon. Próbáltuk csak az elejét emelni, nem segített. Nem volt más lehetőség, visszaengedtük. Csak éppen a hengerfej nem ment vissza, felült azokra a tőcsavarokra, amelyekről már lecsúszott. Még benyúlni sem mertünk alá, nemhogy megmozgatni a tőcsavarokat! Végül egy darab léccel és egy kalapáccsal óvatosan megkocogtattam a tőcsavarokat, amelyek így szépen egyesével a helyükre ugrottak.

Újból nekiláttunk az emelésnek, de mire észrevettük, addigra most meg az elejét emeltük meg jobban, tehát ugyan az volt a helyzet, mint az előbb, csak éppen a másik végével voltunk bajban. Újból visszaengedtük, megint helyre kocogtattuk a tőcsavarokat.

Most már óvatosan kezdtük emelni, folyamatosan figyelve arra, hogy az elejét és a hátulját egyformán mozdítsuk. Sajnos a kötél elrendezése miatt nem pusztán rajtunk múlott. Most is, mint az első esetben, a hátulja emelkedett jobban, de mivel most figyeltünk rá, egy staflival az elejét rendszeresen utána emeltük, nem tudott megszorulni. Véééééégre lent volt. Alig két órába tellett, de megérte:)

Mikor a logó hengerfej alá néztem, akkor vettem csak észre, hogy a kipufogó leömlők alatt a kötél rosszul fut, mert nem simán a leömlők alatt van, mint kellene lennie, hanem az automata szivató kipufogó hőmérésklet érzékelő rendszerére felakadt. Nem láttam rajta semmi sérülést, remélem, közelebbről megvizsgálva sem lesz.

Kitoltuk a kocsit a lógó hengerfej alól, majd leengedtük a hengerfejet két bakra, és a kipufogó leömlőre fordítva letettük a földre. Sokat nem nézegettük, mert már későre járt, másnap meg meló, és még aludni is kellett volna.

Gyorsan átnézve annyi látszik, hogy az 1. és a 2. hengernél valami nem stimmel, és ez egybeesik a kompresszió mérés eredményével is. További aggodalomra ad okot, hogy úgy tűnik, az 1-2., 2-3., 3-4. hengerek között repedés van:( Ez nem vészes, csak drága helyrehozni, viszont akár magyarázhatja is a problémás nyomásértékeket. Remélem, rosszul láttam...

De megnézetem még egy szakemberrel is, biztos ami biztos.

Míg vártam, hogy csöpögjön le a hűtőrendszer, nekiláttam a csomagtartó teljes kipucolásának. Leszereltem mindent, ami csavarozva volt, lefeszegettem az utastér hátsó szellőzőjét, feltéptem a ragasztott kárpitokat, nem maradt más, csak a zár, meg az elektromos vezetékek. A zár az maradni fog, jól jön az még a szállításnál, a vezetékeket meg majd egyben szedem ki az egész kocsiból.

Mikor elakadtam a vezérműlánc feszítőjével, akkor a sebváltó kar kiszerelésének álltam neki, ez majd a motor kiemelésénél lesz útban. De itt is elakadtam, mert az overdrive kapcsolója forrasztva van. A forrasztó pákám pedig nem volt velem. De a leírásból nem forrasztósnak tűnik a csatlakozás. A rögzítő fülek letörtek volna, és forrasztással taknyolták fel utána? Ha leforrasztom, akkor majd talán kiderül. Sajnos a sebváltó szoknyáját lerögzítő műanyag keret több darabba van törve. Úgy nézem, ezt egy vastagabb műanyag lemezből egyszerű lesz elkészíteni, ha nem kapnék esetleg.

Miután a sebváltónál is felsültem, nekiláttam a műszerfalnak, pontosabban a felső borításának, ami leemelhető a műszerfalról. A Haynes Workshop Manual 4 csavart emlegetett. Az alkatrész katalógusban 6 volt, de a helyüket nem mutatta. 2 gyorsan meglett. Két másikat a hangszóró rács alatt találtam meg. (Mondtam már, hogy a műszerfal tetején, középen a rácsa alatt ott pihen egy ovál hangszóró?) De ezt a négyet eltávolítva sem mozdult a borítás. Igazából inkább véletlenül, mint tudatosan találtam meg a maradék két csavart. Néztem én mindenfele, de végül a középső műszeregységet lehajtva, a rögzítő fülek mögött gyakorlatilag láthatatlanul lapult meg ez a kettő. Egy hosszú csavarhúzóval szerencsére aránylag könnyen hozzá tudtam férni. Úgy néz ki, ez a borítást már eltávolították egyszer korábban, mert a csavarok nem egyformák. Az egyik csavart egyébként megtaláltam a sebváltó körüli hangszigetelő anyag alatt. Feltételezem akkor vették le, amikor cserélték a szélvédő gumikéderét, és talán ekkor lakatos is dolgozott a környéken, bár ennek nem láttam eddig jelét.

A borítás egyébként teljesen megkeményedett, repedezett, használhatatlan. Újra lesz burkolva. Kacérkodok a gondolattal, hogy bőr borítást kapjon a műanyag helyett. De bármi lesz, a hangszóró valószínűleg el fog tűnni, mint a későbbi kiadásokon. Sajnos a szellőzőrácsok és a hangszórórács rögzítő peckei töröttek, itt lövésem sincs mihez kezdjek. Ami használt, az jó eséllyel ugyan ilyen sérült, új meg nem nagyon van…

A hét többé-kevésbé szorgalmas munkával telt. Többé azért, mert péntek kivételével mindennap dolgoztam a gépen, kevésbé azért, mert többen jártak nálam, amikor inkább dumáltunk, nem szereltünk.

Például rögtön hétfőn szóltam a barátomnak, jöjjön már, segítsen leemelni a motorháztetőt. Mivel autószerelő családból származik, csak ő már más, de szintén műszaki pályát választott, 10 perc alatt leemeltük a motorháztetőt, majd másfél órán át végigcsemegéztük a kocsi részleteit.

Sajnos a motorháztető alsó pereme rosszabb állapotban van, mint ahogy eddig láttam. Kétség fogott el, érdemes-e a kínlódni vele, vagy szerezni kellene egy jobb állapotút valahonnan? A lakatos majd megmondja...

Szerdán Gyuri76 jött el, egy ugyan olyan színű S3-mal, mint amilyen az enyém. A hidegre való tekintettel inkább a garázsban beszélgettünk, de azért megnéztem az a gépet is. Sajnos, mint említettem hideg volt, meg sötét is, de lesz még tavasz!

A motorháztető eltávolítására azért volt szükség, mert elhatároztam, hogy következik a hengerfej leemelése, mivel szeretném végre tudni, mi a motor baja, és könnyebb belenézni addig, amíg bent van a helyén.

A motorháztető után a hűtőrendszer következett. Na ezzel elvacakoltam egy ideig, a fene gondolta volna, hogy ennyi csövet ilyen lassan tudok csak leszedni:) Nem is húznám az időt, csak két momentumot emelnék ki. Az első az, hogy a hűtőrendszer tiszta volt, szinte semmi rozsda/kosz/üledék sem volt benne. A másik, hogy a radiátor leeresztő csapját sikerült megmozgatnom, igaz, már csak a hűtő kiszerelése után. Illetve egy harmadik, mert három a magyar igazság. A ventillátor viszkokuplungja rossz, és egy rémálom leszerelni, pláne, ha az egyik csavar megmakacsolja magát. De végül is, ez is lejött. Igaz, hátráltatta a munkát, hogy édesanyám meglátogatott a garázsban, és emiatt nem tudtam rendesen káromkodni.

Mivel eredetileg az egészet a hengerfej leemelése miatt kezdtem, kinyomtattam a gépkönyvből a megfelelő oldalakat (The cylinder head / Removal), és elkezdtem pontról pontra végigkövetni. Na jó, nem pontról pontra, hanem értelemszerűen:)

A légszűrő komoly tépelődésre késztetett. Nem a leszerelése, az megvolt hamar. Hanem a légszűrőrendszer maga. Eddig nem is gondolkodtam el rajta, hogy ezen a tájon valami nem kóser. Most, hogy az egész a kezemben van, azért töprengtem azon, hogy akkor ki is hazudik.

Kezdjük az elején akkor. Az XJ6 S1-et kétféle légszűrő rendszerrel szerelték. Az egyik a motortérből szívja a levegőt közvetlenül, míg a másik a környezetvédelem és a fogyasztáscsökkentés miatt egy kicsit bonyolultabban van megoldva. Ennél a rendszernél a motor tud hideg levegőt szívni a hűtő elöl, illetve meleg levegőt a kipufogó leömlőkről. A kettő között az átkapcsolást egy termosztát szabályozza vákuumos vezérléssel.

Na nekem egy hibrid rendszerem van. A fele ilyen, a fele olyan, a lényeg az, hogy így nem működő képes. Hiányzik a hideg levegőt szívó ágnak a hűtő feletti kereszttartón található része, és mivel a kereszttartó is másképp néz ki, mint az egyszerűbb rendszernél, nem csak egy cső hiányzik. Ráadásul ez a kereszttartó gyárinak tűnik, jó eséllyel ez az eredeti. Hiányzik még a rendszer lelke, a termosztát. Nem csak úgy szimplán nincs meg, hanem a légszűrőház alapja, ahol lennie kellene, a másik fajtához való, ahol nincs kialakítva a termosztát helye. Viszont a vákuumcsövek megvannak, igaz, a termosztát helyén egy darab fémcső van csak. A többi elem, a légszűrőház fedele, a meleg levegő ágnak a csövei, a kipufogó leömlő borítása mind-mind a vákuumos rendszerhez való.

A csavarokon látszik, hogy a légszűrőház már volt leszerelve. Mondjuk ez nem jelent semmit, mert egy alaposabb porlasztó szervizhez is le kell venni, ha jót akar az ember magának.

Tegyük fel, hogy az egyszerűbb rendszer volt eredetileg. Erre utal a hűtő feletti levegőcső hiánya, illetve a légszűrőház alapja. Az egyik előző tulaj nekilátott átalakítani, de nem tudta, hogy mire van szüksége, vagy nem tudta megszerezni az összes elemet az átalakításhoz, berakta ami volt, hogy majd később (=soha) befejezi? A hűtő feletti cső nem is olyan fontos, az lehet, hogy eredetileg sem volt átszerelve, de a többi igen? Akkor később megsérült a ház alapja, és a másik fajtával pótolták? Vagy egyszerűen rosszat szereltek vissza, és amikor észrevették, hamarjában egy fémcsővel összetoldották a szabályozást, hogy ne szeleljen a vákuumrendszer?

Ha eredetileg a vákuumszabályozós rendszer volt, akkor hova tűnt a hűtő feletti cső, illetve a kereszttartó? Megsérült, és egy színben megegyezővel pótolták? Miért sérült meg? Mert nem egy sérülős helyen van, és törésnek nincs nyoma a kocsin. Kint lett volna a hűtő, és akkor történt volna valami vele? Vagy egyszerűen nem is volt, mert a gyárban elkeverték az alkatrészeket? Mondjuk mert hétfő/péntek volt, vagy egy kezdő rakta össze, aki összecserélte az alkatrészeket? Vagy a felszerelési listája volt hibás a kocsinak, és két különböző helyen más-más specifikációnak megfelelően rakták össze? A légszűrőház alapjával, hogy mi történhetett, azt már az előbb kiveséztem, több lehetőség itt sincs.

A kérdés innentől adott, mi legyen a légszűrő rendszerrel. Mint említettem, így nem működőképes, illetve ez sem igaz, mert a meleg levegő csöveket a csomagtartóban találtam meg, ez pedig azt jelenti, hogy a vákuumszelep akár merről szívta a levegőt, az hideg volt:) De vagy az egyik, vagy a másik rendszer irányába el kellene mozdulni előbb-utóbb. Hajlok a vákuumos rendszer felé, mert egész egyszerűen tetszik műszakilag:)

A szelepdekliket leemelve nem láttam semmi problémát. Sőt, nekem nagyon jó állapotúnak tűnik minden. De akkor merre szökik a nyomás a hengerből???

Végül is a vezérműlánc leeresztésénél akadtam el. Le kell lazítani a láncot, akkor emelhető le a fogaskerék a vezérműtengelyek végéről. De ehhez kellene egy célszerszám, ami nekem nincs. Egyenlőre. De már rajta van a bevásárló listámon. És kaptam egy tippet, hogy lehet most boldogulni nélküle. Majd holnap...

A hétvégét a kocsi alatt töltöttem. Nekiláttam ugyanis a kardántengely lebontásának. Ahogy sok más a kocsin, ez sem egyszerűen van megoldva. A kardántengely az tulajdonképpen az első és a hátsó kardánból tevődik össze, a két tengely között és a végein van egy-egy kardánkereszt. Hogy tovább bonyolódjon a dolog, a hátsó kardán elején, ami tulajdonképpen a rendszer közepe, van egy csapágy is. Pont a héten nyugtatott meg egy autórestaurátor, hogy a legbonyolultabb autóval kezdtem, ha ezzel végeztem, már semmi sem jelenthet akadályt:)

Mielőtt azonban a kardánokra vethettem volna magam, le kellett szedni a kipufogó hővédő pajzsait, illetve csak kettőt kellett volna, de ha már arra jártam, leszereltem az összeset. A középső dob feletti pajzs gyanúsan azbeszt kinézetű, úgy hogy elzarándokoltam a legközelebbi barkácsáruházba, és vettem porvédő maszkot, biztos ami biztos, mert az ördög nem alszik. AZ AZBESZT VESZÉLYES AZ EGÉSZSÉGRE! Főleg ha bolygatják, és mivel ezek popszegeccsel voltak feltéve, le kellett fúrni.

A szervízkönyv szerint az első kardánt egyszerű leszedni, csak ki kell a elöl-hátul csavarni a 4-4 átmenő csavart a kardánkeresztek rögzítésénél. Aztán nyomjuk össze a kardánt, és hátrafele csúsztassuk ki. Na én az első pontnál leragadtam, az első kardánkeresztnél a 4 csavar leszedésénél. Ezt a kocsit nem a könnyű szerelhetőség jegyében tervezték, annyi biztos, bár ezt már sejtem egy ideje.

A kocsi alatt feküdve jön rá az ember, hogy nem ártana fogyókúráznia. Vagy magasabbra emelni a kasztnit. De az meg nem megy, mert a bakok és az emelő ennek gátat szabnak. Marad a fogyókúra...

Az első 4 csavarhoz alig lehet hozzáférni, ugyanis épp arra fele van a motor/sebváltó hátsó rögzítési pontja, ami gyakorlatilag takarja az első kardánkersztet, illetve a mögötte levő tengelyt. Alig rés marad csak, ott kellett volna operálni a villáskulcsokkal. De ugyebár, a keresztek kialakítása miatt a villáskulcs sem igen fért oda, csak kínkeservesen haladtam előre. 4 csavart így kiszedni, háát, inkább addig kísérleteztem, míg a racsnis kulccsal, az összes hosszabbító száramat összeszedve nem sikerült a motor rögzítése felett átnyúlva ráügyeskedni a csavarra. Innen már viszonylag gyorsan ment. Már tudom, hogy kellett volna egy 25-30cm-es toldószár, azzal nem lett volna probléma. Na nem baj, majd legközelebb. És én még jól jártam, mert a későbbi modelleknél úgy kezdi a leírás, hogy támasszuk alá a sebváltót, majd bontsuk le a hátsó motor rögzítést...

Az első tengely hátsó csavarjai a két tengely közötti kardánkeresztet rögzítik a hátsó tengelyhez. Ezek gyorsan le is jöttek. Akkor a leírás szerint most csak össze kell nyomnom a tengelyt, és hátrafele kicsúsztatnom. Aha. Csak éppen a hátsó illesztés nem akart szétjönni. Erősen nem mertem kalapálni és feszegetni, gndoltam menjünk tovább hátrafele, majd együtt kijön, aztán szétvarázsolom kényelmesen.

A hátsó csavarok azonban a többivel ellentétben alig akartak lejönni. Mivel nem voltak rozsdásak, éltem a gyanúperrel, hogy nem berohadtak, hanem egyszerűen túlhúzták ezeket. És mivel nem lehetnek gyenge minőségűek, ami az erőmből tellet hanyatt fekve, azt beleadtam. A két kardán is akkor jött szét, amikor a középső keresztbe bedugott vassal próbáltam a tengelyt rögzíteni. Szerencsérte nem esett a fejemre. Az utolsó két csavarra ráment egy órám. Utána már csak a középső csapágyat tartó lemezt kellett lecsavarozni, és kint volt mind a két kardántengely.

Ezután már érthető okokból elegem volt a kocsi alatt fekvésből, gondoltam, kirámolom a benzin ellátó rendszer részeit hátul. Sajnos a bent levő működő benzinpumpáról kézbevéve kiderült, hogy nem a kocsiba való, úgy hogy bevéstem a beszerzési listára még egy benzinpumpát. Ahogy bontottam a benzincsöveket, hamar annál a csőnél találtam magam, amelyik a kocsi alatt fut végig a motortérig. Igen, kitaláltátok, megint a kocsi alatt találtam magam, koszos csöveket feszegetve, az arcomba hullott a por, és én azzal vigasztaltam magam, hogy a fékcsövek kivételével más már nemigen maradt bontani való erre fele.

Igen, benzintankok! Az XJ-ben ugyanis biztonsági szempontok miatt nem egy nagy, hanem két kissebb benzintank van. Mondjuk a kicsin lehet vitatkozni, nem egy középkategóriás autónak van kb akkora tankja, mint itt az egyik. Az XJ ugyanis 100 liter üzemanyagot cipel magával, amit mohó étvággyal szürcsöl ki a 4.2 literes motor.

A kipufogók eltávolításával minden akadály elhárult a tankok kiszerelése elől. Régebben már tettem egy kísérletet a jobb tank kiépítésére, de mivel akkor a kipufogó rendszert még nem akartam bántani, maradt. Mindkét tank meglepően könnyen jött ki. Problémát egyedül a tanksapkák leszerelése jelentett.

A szervízkönyv szerint távolítsuk el a tanksapkát rögzító 4 csavart, majd emeljük ki. Aha. A könyv régen íródott, akkor még nem kövült össze a tanksapka nyaki része a benzintakkal. Pontosabban a tanksapka nyaki része becsúszik a tankba, és a kettő között van egy gumi tömítőgyűrű. Ez az idők során bekeményedik, és mozdíthatalanná válik miatta a sapkarész. Amennyire tudtam befújkáltam csavarlazítóval, de így sem tudtam kiemelni, pedig már a végén elég durván feszegetem. Aztán sikerült rájönnöm, hogyan forgathatom el egy kicsit. De ez a kis fordítás ide-oda már elég volt ahhoz, hogy meginduljon kifele.

A tankokat kiszedve már jól látható, hogy mindkét tank majdnem gyári állapotban van, talán egy-egy tenyérnyi helyen hiányzik a festés, de ott is csak felületi rozsda van. Sokkal rosszabbra számítottam. Végre valami kellemes meglepetés:) Külső-belső festés, és mehet is vissza!

A napokban Miskolcon járva bekukkantottam BIG666-hoz. Azonnal beleszerettem az E-typejába. Sajnos a szerelem plátói marad, mert az E-type egész egyszerűen kicsi nekem:(((

Hirös város az aafődön Kecskemét...

Kecskemétre már régen készültem. Eredetileg Freetzhez akartam elvinni a polírozandó cuccokat, de valami mindig közbejött. Közben megismerkedtem a neten két felújítás alatt álló kecskeméti Jaguarral, illetve a tulajdonosaikkal. 88Tibi igért is egy csörlőt a motor kiemeléséhez, arra is egyre nagyobb szükségem lenne, ahogy a munkák haladnak előre. Szóval egyre több érv szólt amellett, hogy egy napot Kecskeméten kell töltenem.

Tegnap neki is indultam az M5-ös útnak. Dél körül volt a találkozó megbeszélve 88Tibi lakatosánál, hogy megnézzük a készülő kupé karosszériát. Egyrészről öröm volt látni, hogy a gondos mesterek keze között miként szültik ujjá a kocsi, másfelől borzalmas volt látni, hogy mennyir el tud korrodálni. És belegondoltam, hogy mi is lehet a festék alatt nekem, mint ahogy arra Jagelló is célozgatott néhány napja:)

Közben befutott S2-77 is, mert ő is kiváncsi volt a készülő kasztnira. A lakatosok meg rá, mert végre egy olyan emberrel találkozhattak, akitől választ kaphattak néhány olyan részletre, amit az előrehaladott korrozió és néhány kevésbé lelkiismeretes lakatos munkája gyakorlatilag felismerhetetlenné tett.

Ezután indultunk S2-77 kocsiját megnézni, ahova a lakatosok is velünk tartottak, elvégre jobb, ha saját szemükkel látják.

S2-77 igazából S2-78 mint kiderült. Régebben már láttam a motorját fényképen, még Keepitretrotol kaptam, aki a felújítását végezte. Kiváncsi is voltam, mutat-e élőben is olyan jól? Mindenkit megnyugtatok, igen, nagyon ütős az életben is. Mostanra már javában az összeállítás fázisában van, lassan készülget a beltere is. Hol vagyok én még ettől...

S2-77 sok hasznos tanácsot adott az összeszereléssel kapcsolatban, ezeknek még hasznát fogjuk látni. A tanácsok mellett kaptam tőle az elefántfülekhez gumiprofilt is, neki hibásan szállították le az S1-hez valót. Sajnos Freetz telefonált, hogy szóltak neki, hogy Valentin nap alkalmából nem akar addig dolgozni, mint ameddig tervezte, siessünk egy kicsit hozzá. Mit lehet erre tenni? Naiv az a férfi, aki azt hiszi, hogy a maga ura...

Átmentünk Freetzhez, aki természetesen Kecskemét másik végén lakik ahhoz képest, amerre mi voltunk. Háát, Kecskemét nem is olyan kicsi város:) Ide már csak 88Tibivel mentünk, egyrészt mert ő tudta az utat, másrészt titkon remélte, hogy már kész van néhány cucca, amit leadott polírozásra.

Elvittem most az összes polírozandót, a motoralkatrészek kivételével. Azokat még nem szereltem le. De a beltéri aluminium díszek/takaró panelek, a küszöbök borításai, elölről az alsó hűtőrács, valamint az összes műanyag lámpabúra most mind ott volt. Freetz leginkább a küszöböknél hümmögött, de ha már ott volt, tettünk egy próbát. A próba után 88Tibi rögtön elkezdte emlegetni, hogy akkor a jövő héten hozná ő is a küszöb borításokat, pedig Freetz szabadkozott végig, hogy szerinte ez nem is olyan jó, most csak úgy gyorsan tesztelte, de majd próbálkozik még, mert szerinte lehetne ez jobb is...

Nem volt elveszetegetett nap!

A mostani bejegyzést is a szokásos ebay beszerzések ismertetésével kezdem. Most csak egy alkatrész jött, ami a következő négy. Egy fűtés/rádió panel jött, kompletten, előlappal, fűtés szabályozókkal, rádió beépítő kerettel. Amikor kiszereltem ezt a részt, akkor határoztam el, hogy kell egy új. Az külön szerencse, hogy több jött, mint amennyire számítottam, mivel az ebay fényképen a hátsó konzol rész nem is látszott. A fűtés szabályozókból meg már egész kis gyűjteményem van, ami nem is árt, ha olyan sérülékenyek, mint amilyennek látszanak:)

Az előlap az nem Jaguarhoz, hanem Daimlerhez vagy XJ12-höz való. A magasabban pozícionált modellekben a bordázott alumínium betéteket feketére cserélték. Régebben vettem egy középkonzol takaró lemezt, az feketére festett, a rádió/fűtés panel meg fekete műbőrrel van bevonva. Nem véletlenül gyűjtögetem ezeket az alkatrészeket. Őszintén szólva, a bordázott alumínium betétek nem tetszenek, egyszerűen nem adják azt a minőség érzetet, amit elvárnék. Hosszú távon ki akarom cserélni ezeket vagy a Daimlerek feketéjére, vagy a későbbi változatoknak megfelelően faborítást fognak kapni.

De azért dolgoztam is! Elkezdtem a motor kiemelését előkészíteni, először is a kipufogó rendszer bontását határoztam el. (Mondjuk másodiknak meg a benzintankok kiszerelésének álltam neki, ha már nincs útba a kipufogó, de ennek meg sok köze nincs a motorhoz:) De ez majd egy másik bejegyzés lesz...)

Mindenek előtt a kocsit üzembiztosan meg kellett emelni, és fel kellett bakolni. Az első sárvédők bontásakor már megtaláltam, merre rakjam elől a bakokat, de a hátsókhoz nem volt sok ötletem. Végül is jobb híján ott is a hátsó híd alá raktam, csak itt konstrukciós okok miatt nem lehetett a szélre kitolni a bakokat, mindkettő középre ment. Így most gyakorlatilag három lábon áll a kocsi, de elég stabil, alaposan megrángattam. Mindenesetre, jobb az óvatosság, a leszerelt kerekeket beraktam a kasztni alá, így még a helyet sem foglalják:)

Így már be mertem mászni a kocsi alá, és alaposan szemügyre vettem a kipufogó rendszert. Az nem ért meglepetésként, hogy a rendszer rozsdás, és néhány helyen lyukas. Néhány barkácsolás már igen. Tulajdonképpen a kipufogó rendszert valamikor kicserélték, nem az eredeti rendszer van alatta, hanem az újabb típus. Sajnos ekkor kerülhetett az eredeti egyenes kipufogó vég helyére a görbített változat is. A hátsó dobot és a hátsó híd fölött átmenő csődarabot összehegesztették. Ennek a csődarabnak a felrögzítését is megbarkácsolták. Mint kiderült, a kipufogó leömlőnél tévedtem, mikor legutóbb szemügyre vételeztem. Jobban megnézve az alkatrész katalógust, és a szervizkönyveket, nyilvánvalóvá vált, hogy amikor a kipufogó rendszerhez hozzányúltak, akkor valószínűleg az eredeti tőcsavarok betörtek, illetve kiszakadhatott az öntvényből a menet, mert a meneteket kifúrták, és a tőcsavarokat átmenő csavarokkal pótolták. Itt is, és végig az eredeti collos csavarok helyett M13-as csavarok kerültek beépítésre.

A csavarok, ahhoz képest, amilyen rozsdásak voltak, egész könnyen jöttek. Mondjuk, kaptak is bemutatkozásnak csavarlazítót alaposan. Néhány betört, de mivel átmenő csavarok voltak, és nem terveztem, hogy még egyszer felhasználásra kerülnek, nekem ez a megoldás is megfelelt. A Hayne's féle restaurálós könyv is emlegeti, hogy néha az egyetlen lehetőség a sikító/vasfűrész/hidegvágó:)

Csak a leömlőt és a kipufogó rendszert összefogó csavarokkal gyűlt meg a bajom. Ezek sem voltak különösebben berohadva, de ahhoz pont eléggé, hogy ne legyen könnyen tekerhető. Mint fentebb említettem, az eredeti tőcsavarokat átmenő csavarokkal pótolták. Szóval, nem elég, hogy szűk helyen kell dolgozni, ahol alig lehet fordítani a kulcson, vagy látsz, vagy szerelsz, de ráadásul még ellent is kellett tartani. Szerencsére békés hangulatban voltam, senki mamája sem csuklott...

A kipufogó végeit már próbáltam korábban leszerelni, sikertelenül. A rögzítő csavarok annyira gyengék, és annyira berohadtak, hogy lehetetlen volt leszerelni. Próbáltam a bal oldalit lefúrni, de az sem sikerült, úgy hogy maradtak a dobokon. De így lehetetlen lett volna kifűzni a csöveket a hátsó hídon keresztül. Más opció nem lévén, elővettem a nagyobb sikítót, és kb. ott, ahol összehegesztették a csöveket a hátsó dob előtt, elvágtam. Így már kijött minden, csak egy kicsit kellett nézegetni, hogy mikor merre forgassam a csöveket.

UI: Ha valakinek kellenek a kipufogó végéről a hajlított idomok, szóljon, viheti. Amennyire néztem, épek, sértetlenek, csak le kell imádkozni a hátsó dobról. Egy óra alatt biztos lent vannak, de nekem ennyit nem ér meg most.

Lassan elértem ahhoz a ponthoz, hogy a motorhoz és a futóműhöz is hozzá kell nyúlnom, más már egyszerűen nem nagyon maradt. Még korábban kérdeztem Keepitretrot, hogy mit érdemes még megnézni, mielőtt ezt a részt is darabjaira robbantanám. Egy kompresszió mérést javasolt. Meg is beszéltük ma reggelre a vizsgálatot. Tegnap délután. Gondoltam, akkor be is indítjuk a gépet, meghallgatjuk utoljára. Régen volt indítva, valamikor a múlt nyár elején, ha jól emlékszem.

Munkaidő után rohanás haza, felmarkoltam a benzinkannát, vettem 5 liter 95-öst, mert már nem sok benzin lehett benne. Visszaraktam a vezető ülést, mert mégiscsak könnyebb indítgatni az ülésen ülve, mint a padlólemezen. Akku a helyére, és ráadtam a gyújtást, de még nem indítottam. Vártam, hogy az AC mit csinál, kell-e bele az 5 liter benzin. Ugyanis, az AC elég hangosan működik, ha viszont az álló motornál felnyomta a rendszert, elhallgat.

Lassult, majd újból teljes sebességgel kezdett kerepelni. Na mondtam, mehet bele a benzin. De nagyon benzin szag volt. Túlságosan is. Egy rövid pillantás a karbik környékére elég volt a szag forrásának a megállapításához. Illetve ahhoz, hogy folyik a benzin valahonnan. A légszűrő háztól elég nehéz ehhez a részhez hozzáférni, úgy hogy légszűrőház le. Mindkét karbiból folyt a benzin. De nem annyira, mint amennyit láttam lentebb. Végignézegetve a csöveket, az egyik el volt repedve.

Mivel elég hosszú volt, kivágtam egy darabot, majd megpróbáltam rátolni a csatlakozóra. Ahogy toltam felfele, úgy repedt hosszába. Próbáltam egy kicsit nagyobb átmérőjű és rugalmasabbnak tűnő csőből levágni egy darabot, és azzal toldani, de ez sem segített. Végül nagy nehezen, épp hogy, de sikerült annyi ép részt találni, hogy nem spriccelt mellette a benzin. De még mindig folyt a porlasztókból visszafele. Próbáltam mozgatni ezt-azt, hátha, de az SU porlasztókat nem is ismerem igazán, meg nem is akartam nagyszervízbe kezdeni pont a szétszerelés előtt.

Nem baj, kompresszió méréshez amúgy sem kell...

Reggel nekiláttunk a mérésnek. Illetve előtte ki kellett iktatni az AC pumpát. Már nem a gyári elektromos csatlakozója van, egyszerűen egy csokival van bekötve a tápja. Próbáltam kicsavarni, nem ment, úgy hogy nemes egyszerűséggel elcsíptük a vezetéket.

Kompresszió mérő be, én indítóztam, Keepit nézte a műszert, elvégre mégiscsak az övé. Pislogott felém laposakat, majd közölte, hogy bizony, 3 a kompresszó:( Rögtön az egyes hengerben. Egy magas  kompressziójú motornál. Szomorú lettem...

A többi henger nincs ilyen rossz állapotban. A mért értékek:

1. henger:  3

2. henger:  8,1

3. henger:  9

4. henger: 10

5. henger: 10

6. henger:  9,4

Érik a teljes motorgenerál. Hogy végül is, mi a probléma, azt már csak a hengerfej levétele után tudjuk meghatározni, akkor lessz a következő konzultáció.

Előzmények: Ajtó-ablak, Ajtó-ablak II, Ajtó-ablak III.

Nem tudtam ellenállni a kísértésnek...

Megvettem a Jaguarokhoz való Lucas alkatrészkatalógus 1969-es kiadását is. Jól mutat a '70-es és a a '71-es mellett:)

Mint az előző bejegyzésben említettem, ezen a héten nem sok időm maradt a kocsira egyéb problémák miatt. Csak a szombat délután jutott erre a célra, akkor is inkább pakolgattam, már sokminden volt szana-szét, féltem, hogy valami megsérülhet vagy elkeveredhet. Nem is nagyon akartam szerelni addig amig öcsém barátja meg nem érkezik, mert megbeszéltük, hogy a Pannónia oldalkocsi elköltözik a garázsbol, mivel nem használható (rugótöréses), nekem meg útban van. Eddig elfért, de a következő körben már jön ki a motor, benzintankok, kipuffogó rendszer, nincs annyi hely, ami elég lenne. Már így is kisajátítottam anyu gadróbszobájnak a felét alkatrész tárolásra:) (Na jó, oda csak a belső berendezés, burkolatok, ülések kerültek. Meg a villamos dolgok, az üvegek, a ...)

Míg vártuk a havert, elpakoltam, beszélgettünk öcsémmel, és még mindig nem jött. Elkezdtem közben a szélvédő és a hátsó ablak kiszedésének a lehetőségét tanulmányozni. Nagyon óvatos voltam, az ablakokban a feszítő betét fölött van egy két részből álló krómozott díszcsík, amit arany árban mérnek. Nagyon féltem, nehogy tönkretegyem, mert bár nem a legjobb ezeknek a díszbetéteknek az állapota, annyira nem rossz, mint amennyibe a cseréjük kerülne. Elovastam a gépkönyvben, hogy mi a javaslat, de a neten találtam olyan véleményt is, hogy a legjobb késsel átvágni a gumikédert.

Megpiszkáltam kézzel a kis fedőlapocskát alul, ami a diszcsík két részénél az illesztést takartja. Lejött. Megpiszkáltam a felsőt is. Az is lejött. Óvatosan elkezdtem kiemelni a díszcsíkot. Könnyen jött. Elkezdük kihúzni a feszítőbetétet. Az is könnyen kijött. A gumikéder és a kasztni között végighúztunk egy csavarhúzót, hogy a letapadásokat felszedjük, majd óvatosan kinyomtuk az üveget. Mit ne mondjak, 10 perc alatt a motorháztetőn feküdt a szélvédő! Én voltam a legjobban meglepve...

A másik meglepetés az volt, hogy a lemez a szélvédő sarkaiban nincs is annyira elrohadva, inkább felületi a rozsda. Igaz, a felhólyagzott részt még nem vakartam meg alaposan...

A sikeren felbuzdulva nekiestünk a hátsó ablaknak is. Az is kint volt hamar.

A hátsó ablak gumija már nagyon rossz állapotban volt. Inkább porlott, mint szakadt. Valószínüsítem, hogy ez még az eredeti gyári gumi lehett. Annyi biztos, hogy ez az ablak nem volt kint, amikor átfestették korábban. A szélvédő kint volt akkor, a gumi is jobb állapotban volt, szerintem ezt cserélték.

Előzmények: Ajtó-ablak, Ajtó-ablak II.

Most el vagyok maradva a blogírással. Ezen a héten nem csak blogot nem volt időm írni, az autóhoz sem jutottam el. A számítógépem végképp megadta magát, úgy hogy autószerelés helyett PC szervízt játszok mostanában.

A múlt héten az első ajtókkal foglalkoztam. Mivel akkor még volt időm, ezért rögtön hétfőn nekiálltam. Azt irta az újság, hogy szereljük le a vízvetőket. OK, nem nagy ügy, 4 csavar oldalanként. Illetve csak 3, legalábbis a bal oldalon. A háromból kettő aránylag könnyen kijött, a 3. nem mozdult. Adtam neki a csavarlazítóból bőségesen. Gondoltam, ha ekkora a küzdelem ezekkel a kis lemezcsavarokkal, akkor kezdjünk neki a jobb oldalon is. Ott megvolt mind a négy, ebből viszont kettő ragaszkodott a jó megszokott helyéhez, az istennek sem akart mozdulni. Ezeket is alaposan leápoltam csavarlazítóval. Nem csak elölről a fejet fújtam le, hanem ha az ember egy kicsit kitekerte a karját, és nem sajnálta a bőrt a könyökéről, akkor be lehett az üveg mögé nyúlni alulról, és a belső oldalra is lehetett az anyagból jutattni.

További problémát jelentett, hogy a csavarokhoz elég nehézkesen lehet hozzáférni, mert közel vannak az ablak alsó pereméhez, így bitfejes csavarhúzóval csak ferdén lehetett ráfogni. Míg a csavar slicce vízszintesen állt, addig nem is volt különösebb probléma, de amikor függőlegesen, akkor csak azt rizikóztam, hogy tönkreteszem a csavar fejét. A kisebb, elég vékony hegyű csavarhúzókkal meg egész egyszerűen nem lehetett elég erősen megcsavarni ahhoz, hogy elinduljon.

Kedden a jobb oldali kettőből az egyik megmozdult! Juhééé! A többi nem. Így a keddet nem is zártam egy eredményes napként, az össz tevékenységem egy csavar kicsavarása volt, igaz, ehhez kellett másfél óra:)

Szerdán addig válogattam a csavarhúzóim között (van egy fiókra való), míg nem találtam egy testesebb darabot, aminek valaki valamikor elég keskenyre nem köszörülte az élét. Csak az az él elég rossz volt, ferdére sikeredett, de már a mindegy minden alapon óvatosan, de kellő elszánással megpróbáltam. Mind a kettőt sikerült végre kiszednem!

Ezután már nekiállhattunk az elefántfül kiszerelésének. Ketten voltunk, mert öcsém itthol van látogatóban, jött egy kicsit segíteni, egy kicsit dumálni. Először óvatosan egyenként szedtem ki a csavarokat. Azután már amit láttam. Nagy nehezen mozdult meg az ablakocska. Aztán elakadt. már mindent kicsavartam, már mindent leszedtem-kiszedtem, aminek a legcsekélyebb kapcsolatát is sejtettem az elefántfüllel. Az elefánt fül nem csak úgy egyszerűen kijön, hanem az ablak első vezetősínjével együtt a keretével egy komplett egységet képez, ami így van beillesztve az ajtókeretbe. Egy jó fél órás küszködés után sikerült rájönni, hogy egy csavar, ami a kisablak tengelyét rögzíti alul, az van útban, nem tud kicsuszni a nyíláson. Jobb hiján nyeltem egy nagyot, majd egy kalapácsnyelet feszítettem be az ablaknyílásba, amivel eléggé meg tudtuk növelni a nyílást annyira, hogy a csavar "átcsusszanhasson" a résen. (Érdekes, a másik oldalt nem volt ilyen probléma.) Ezután már csak egy kicsit kellett feszegetni, hogy a kisablak kiforduljon az ajtókeret és a nagy ablak között. Gondolkozok rajta, hogy összeszerelésnél az ablak alsó ütközőjét csak a legvégén kellene beszerelni, akkor az ablak lentebb tudna ereszkedni, az elefántfül nem tudna megszorulni az üveg és az ajtókeret között.

Az ablakemelő motor és a mechanika kiszerelése már nem volt különösebb probléma, a díszléceknél meg jött a szokásos szenvedés.

Amikor kiemeltem a bal ablakemelő motort, csak néztem, hogy eléggé barkács módon javították egyszer. Nem baj, a múltkoriban vettem egyet tartalékba, annak legalább hasznát látom.

A történek a jobb oldalon is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy azt egyedül szedtem szét.

Viszont itt is barkácsolt az ablakemelő motor, kénytelen leszek vagy a kettőből egyet építeni, vagy venni egyet. Meglátjuk...

Sajnos a díszlécek közül a bal oldalon a külső díszléc, a jobb oldalon a vizvető sérült, repedt. Nem én voltam, a repedések oxidálódtak. Mondjuk nem volt egyszerű rájönni, hogy milyen sorrendben, hogy is érdemes leszedni ezeket a díszeket.

Az első ablakok bontogatása közben jöttem rá, hogy egész egyszerűen elfelejtettem kiszedni az ajtókból az a neylont, ami az ablakok mellett becsurgó vizet vezeti le az ajtó aljába, illetve távolt tartja a kárpitoktól. Mikor kijöttek ezek a neylonok, akkor néztem jobban körbe az ajtók belsejében. Mindegyik aljában találtam néhány csavart, alátétet. Meglett a hiányzó negyedik csavar is a bal első ajtóból:)

Előzmények: Ajtó-ablak

Az eheti beszámolót is az új beszerzésekkel kezdem. Karácsony környékén a csomagok mindig is lassabban érkeztek meg. A mostani karácsony sem volt kivétel, amit az ünnepek előtt vásároltam, főleg az USA-ból, az nagyon lassan jött meg. Már ami megjött, mert várok még cuccot. A két kis első rács is közel egy hónap alatt ért ide. Még szerencse, hogy nem sietek sehova:)

Bezzeg a rutinos angol ebayes alkatrész kereskedő! A kedden kifizetett áru pénteken már itt is volt. Tulajdonképpen nem is akartam vásárolni, de 88Tibi motor emelőszemet keresett, amit az ebayon találtunk is egy Jaguar alkatrész kereskedőnél, és segítettem az ebayon megvenni. De ha már vesz, gondoltam, veszek én is, több cucc mindig olcsóbban jön. Volt ugyanis a kereskedőnek egy-két alkatrésze, amit vagy jó, ha van, vagy már régen nézegettem. Írtam 88Tibinek is, nézzen szét, kell-e neki is esetleg még valami? Kellett:) Én vettem egy készlet törésgátló gumigyűrűt, ez mindig jó, ha van, a gumialkatrészek nagy részét úgy is ki kell cserélni. Jött még egy kevlár erősítésű hűtővízcső készlet. Ezzel már régen szemeztem, az SngBarrattnál csak szövet erősítésű készlet van, és valljuk be, a kevlár mégiscsak jobban hangzik:) De a kevlár vízcsőkészlet mentális tuning ereje sehol sincs a krómozott olajbetöltő nyílás fedélhez képest, amin aranyozott a Jaguar felirat!

Lassan kellett egy akkutöltő is, elvégre nem kérhetek kölcsön állandóan. A barátaim türelmének is van határa:) El is mentem venni egyet, de ha már beruháztam, akkor olyan kellett, ami 6V-ot is tud. Ez a garázsban álló Pannónia miatt volt fontos. Az akkutöltő meg azért vált sürgősen megoldandó gonddá, mert az ablakok kiszereléséhez kell mozgatni az üvegeket, és ez elég gyorsan lepusztította a már hónapok kiszerelve ácsorgó akkut. Ha folytatni akartam az ablakok kiszerelését, tölteni kellett!

Most nézem, a múltkor nem is említettem, hogy a bal hátsó ablakkal sikerült előadnom, milyen sokat is tudok bénázni valamivel, ha egyszer isten igazából belekezdek:) És azt sem írtam le, hogy az a mutatvány több napig tartott.

Ahhoz képest a jobb hátsó ajtó egy pillanat alatt megvolt. Igaz, itt nehezítésképpen nem tört be egy csavar sem, már tudtam, mit milyen sorrendben kell bontani. A króm díszlécekkel is egy kicsit bátrabb voltam már, gyorsabban is jöttek lefele.

Kíváncsi vagyok, az első ajtókkal mit sikerül szenvednem:)

Ez évi első munkaként nekiláttam az ajtók szétszerelésnek, konkrétabban az ablakokat kezdtem el kiszedni. Először azt hittem, gyors munka lessz, de aztán egy elég nyögvenyelős történet kerekedett belőle. És még csak az egyik hátsó ablakkal végeztem:)

De mielőtt belecsapnék a történetbe, gyorsan lejegyzem, hogy újabb Jaguaros, 88Tibi látogatott meg, mikor Budapesten járt. Nála egy '77-es XJ6C készül éppen. Lassan muszály lesz lemennem Kecskemétre, úgy tűnik, kedves őrültek lakják a várost, mert 88Tibi kocsiján kívül egy másik S2-n is dolgoznak arrafele, és mindkettőhöz érvényes meghívásom van!

Na de vissza az ablakokra. Szokásom szerint megnézegettem. Aztán elolvastam a szerelési útmutatót a szervízkönyvben. Könnyű, alig néhány csavar, és ki is rántja az ember az üvegeket.

Próbáltam először az ablakot kiszedni. Ki is csavartam a csavarokat, de csak nem jött ki semmi sem.

Próbáltam kiszedni a háromszög ablakot. Nem jött ki semmi sem. Szó szerint, mert itt még a három csavarból, ami az ablakocskát az ajtóhoz rögzíti, kettő sem akart kitekeredni. Fújkáltam csavarlazítóval napokon keresztül, de akkor sem. Ezek az 1/4"-os csavarok botrányos minőségűek. Bármibe be tudnak rohadni, de egy erősebb ránézéstől leszakad a fejük. Vagy kinyiródik a sliccük, mert ezek kereszthornyos csavarok voltak. Más nem maradt, lefúrtam a csavarfejeket, majd tettem egy újabb próbát a csavarkihajtóval. A múltkoriban már sikerült a vékonyabbakat beletörnöm egy-egy csavarba. Azóta nem kísérleteztem, és ezt jól is tettem, mert most egy vastagabbat is sikerült betörnöm...

Mikor ide elértem, lassan derengeni kezdett, hogy nagy valószínűséggel egy kicsit elnagyolt az a leírás.

Elkezdtem logikusan átnézni mégegyszer.

Míg gondolkodtam, nekiláttam az ajtóról a króm díszítések lebontásának. Ez kb. egy lidércnyomással ér fel, mert a díszlécek vagy felpattintósak, vagy popszegeccsel rögzítettek. A pattintósak elég jól tartottak, komoly fejtörés és kitartás kellett ahhoz, hogy sérülés nélkül lejöjjenek. A belső oldalon levők épek teljesen, a külső oldali díszek nagy valószínűséggel a krómozóban fogják végezni. Annyira nem rossz az állapotuk, de ha már egyszer nekiláttam...

Közben segítséget kértem, és kaptam is az XJ topicból. S2-77 kolléga küldött egy fényképes útmutatót. Meg rájöttem, hogy az S2 gépkönyve rendesen tartalmazza ezt a részt. Ezzel a tudással felvértezve már bátrabban ugrottam újból neki a problémának.

Így már sikerült is, csak egyszer kellett visszaszerelni a már lecsavarozott ablakemelő szerkezetet, mert le kellett húzni az ablakot, de ez csak akkor derült ki, hogy nem véletlenül van oda írva, mikor nem fértem hozzá a mechanikához. Háát, nem lessz egy kéjhömpöly összerakni sem...

Úgy nézem, hogy amikor átfényezték a kocsit, akkor kint voltak az ablakok. Ennek az egyik szomorú nyoma, hogy találtam a háromszög ablak keretében egy beszakadt csavart. Szóval, nem csak nekem vannak problémáim ezzel:) Valószínűleg ekkor lett valami fekete kulimásszal is minden kikenve, a víz ellen. Ahol ez a kence volt, arra nem is nagyon van rozsda, ellenben úgy megszilárdult, mint a beton, egy ideig azért voltam tanácstalan, mert bár minden csavart kicsavartam, de a kis ablak mégsem mozdult. Ablakot meg mégsem feszegetünk pajszerrel:)

Előzmény: Biztos, ami biztos

Mint korábban már írtam, az utastér kipucolását amolyan időkitöltő tevékenységnek szántam, míg a sárvédőkön hat a csavarlazító. A két tevékenység tényleg jól ki is egészítette egymást.

Először a küszöbök környékét tettem rendbe. Utána jött a biztonsági öv, és ezzel együtt a B oszlop borítása.

Következő körben lejöttek a napellenzők és a visszapillantó tükör. Ezek a szerelvények terv szerint nem fognak változatlan formában visszakerülni. A napellenzőknek is az a baja, mint minden egyéb, vinillel borított elemnek, a műanyag zsugorodott. De ha már hozzá kell nyúlni, akkor nem a vinil borítást kapja vissza, hanem bőrrel lesz bevonva. A matt fekete visszapillantó helyett meg egy, a korábbi Jaguarokon használt krómozott tükör kerül majd vissza.

Utána lejöttek az ajtókeretek éléről körbe a szegélyek. Sajnos ezeket is cserélni kell, pedig egy kissebb vagyonba kerülnek. Nem baj, a belső borítások cseréjével már az első pillanattól fogva tisztában vagyok.

Ezután egymás után jöttek ki a burkolat elemek. Felül körben, a hátsó ablak körül, a C oszlop borítása. Sajnos elég sok patent betört, egyszerűen képtelen voltam úgy kiemelni, hogy ne törjön el szinte minden második. Ezeket is újra kell borítani, illetve a farost lemez panelek nagy részét újra is kell gyártani. De ez nem lessz probléma. Bár gondolkodok rajta, hogy a jóval sérülékenyebb farost lemez helyett ne alkalmazzak-e majd rétegelt lemezt.

A Jaguar S1-ben nem volt gyárilag kapaszkodó. Nem igazán értem miért, annyira nem egy drága alkatrész. A Daimlerekben volt, a helye itt is ki van képezve. Bár érdekes, hogy a lemez megvan a rögzítéshez, de abban nincsenek meg a csavar helyei. A Daimlereknél egyenként kézzel fúrták volna ki? Ha sikerül szereznem két színben illő kapaszkodót, be fogom szerelni.

Utoljára a középkonzol került ki. Jó nagy darab, nézegettem egy darabig, hogy merre is vannak a rögzítési pontok. Mondjuk úgy 50%-ban eltaláltam:)

A középkonzolhoz csatlakoznak a műszerfal alatti rakodópolcok. A vezető oldalit a kormány burkolattal együtt már korábban a csomagtartóban találtam meg, ezekkel most nem kellett szenvednem. Az utasoldali sem okozott nagy problémát. Ezek a polcok érdekes módon vastag kartonpapírból vannak. Ezen először meglepődtem, majd azon gondolkodtam, ezt szerencsére nem lessz nehéz újra gyártani, mert annyira vannak épek, hogy a "szabásminta" levehető legyen. Mert sajnos ezeknek az alkatrészeknek is megártott a nedvesség.

A középkonzol ezután már aránylag problémamentesen kijött, csak arra kellett rájönni, miként tudom a fűtés szabályozás köreit bontani. A konzol egyébként a rádió körüli részeket leszámítva jó állapotban van. A borítása kérdéses, marad ez, kap új vinil borítást, vagy bőrözve lessz?

A fűtés/rádió panel környékén újabb nyomait láttam annak a mekkeleknek, aki annak idején a rádiót beszerelte. Korábban, a rádió és a kalaptartó kiszerelése közben már meleg szavakkal emlegettem eme remek mesterembert. Amik frissiben derültek ki. A rádió beépítő keretét olyan mértékben rongálta, hogy dobhatom ki, jöhet egy újabb. Remélem, fogok kapni. Időnként fel-fel bukkan egy-egy az ebayon. A konzol feletti kis rakodó polc alsó rögzítéseit letörte. Ez talán nem olyan nagy baj, nem tűnt úgy, hogy emiatt nem lenne elég stabil a polc, de ha véletlenül beleakadok egy jó darabba, akkor ezt is cserélni fogom.

Erre az évre ennyi. Remélem, a következő évben jobban tudok majd haladni, de arra, hogy kész lesz, nem igazán számítok. De cáfoljon rám az élet! :)))

Ez most egy hosszú bejegyzés lesz. Normálisan egy ilyen melót két-három bejegyzésben szoktam megörökíteni, de most valahogy úgy jött össze, hogy inkább dolgoztam, nem írtam.

Mint ahogy a múltkor említettem, nekiláttam az első sárvédők lebontásának.

Először is, meg kellett elöl emelni a kocsit, mert le kellett szerelni az első kerekeket, azok útban lettek volna. Ez még csak ment valahogy, igaz, fél órát tanulmányoztam a szakirodalmat, hogy megtaláljam az első emelési pontot. Mikor aláfeküdtem, már tiszta volt, a legtriviálisabb helyen kell emelni, az első keresztmerevítőnél. A következő leküzdendő probléma az volt, hogy valahogy biztosan bakra kellett tenni, két okból is. Először is, az emelőmben annyira nem bízok, amikor a hátulját barkácsoltam, akkor is naponta megemeltem, leszereltem a kerekeket, majd a nap végén ugyan ez, csak fordított sorrenben. Másodszor is azért, mert elhúzódó munkára számítottam, üresjáratokkal (várni kell a csavarlazító hatására), közben folytatni akartam az utastér kipucolását, ahhoz pedig be kell mászni a fülkébe, jobb az, ha akkor szilárdan áll a kasztni.

A múltkor vettem fém bakokat, de valahogy ezekben sosem bíztam annyira, ezek a háromlábú kis fém vacakok sosem tűntek nekem olyan nagyon stabilnak A másik problémám, hogy elég kis felületen fekszenek fel, félek, valami hajolni, sérülni fog. Tudtam, hogy hátul a sufniban van négy masszív fa bak, ideje volt, hogy hosszú idő után újból használatba álljanak. Ezek a bakok gyakorlatilag egyidősek velem. Még apám csinálta az első autójához, egy Wartburg 311-eshez, amit viszont akkor vásárolt újonnan, amikor én születtem. Na ebből kiderült, én sem vagyok már egy tinédzser:) A bakok azért kellettek a Warbihoz, mert a kocsit apám télen nem használta, viszont a gumikat kímélendő,  a kerekeket leszerelte, és fektetve tárolta. Na ilyenkor a bakokon lakott a kocsi. És mivel apám asztalos volt, sem az anyagot, sem a munkát nem sajnálta a bakokból. A mai napig is hibátlan állapotban vannak, túlélve sok sok kocsit a családban.

Már megvolt, mire tegyem a kocsit, már csak azt kellett kitalálni, hol támasszam meg. Az első emelőpontoknál lett volna logikus, de ott porhanyósra van rohadva a kasztni, félő volt, hogy ha ott támasztom meg, beszakad, vagy megroppan. Végül is, az első keresztmerevítő két "szélére" raktam, ott azért már annyira távol voltak egymástól, hogy nem billegett a karosszéria, stabilan állt akkor is, ha be kellett másznom az utastérbe. Mindenesetre, biztos, ami biztos, a leszerelt kerekeket beraktam a kasztni alá, ha bármi történne...

A sárvédők az XJ-ken csavarozva vannak. Gyakorlatilag körben minden elképzelhető, és nem elképzelhető helyen vannak csavarok. Ezek egy részénél, az elhelyezkedésükből adódóan erősen valószínű, hogy berohadtak, rozsda marja, nem ragyog. Erre a tényre még a Haynes féle Restoration Manual is külön felhívja a figyelmet. És kedélyesen hozzáteszi, hogy szánjunk elég időt arra, hogy a beszakadt csavarokat kiimádkozzuk utána:)

Elhatároztam, hogy addig nem szedem ki a csavarokat, míg az összeset meg nem tudom mozdítani. Ami megmozdult, az kapott még egy adag rozsdaoldót, ártani nem árt.

Először is le kellett szerelni a kerékdob hátsó takaró paneljét. (Hmm, küzdeni fogok megint a magyar megnevezésekkel. Mivel ehhez a kocsihoz nincs magyar szakirodalom, emiatt állandóan az angol nyelvű könyveket és katalógusokat bújom. Bár egyébként sem vagyok olyan nagyon járatos az autós szakkifejezésekbe, ezért általában az alkatrészek angol megnevezése ugrik be sok esetben. És mondja meg valaki, hogy miként is mondják magyarul a lower stone guard panel-t?) Szóval ez alatt a lemez alatt van a sárvédő két rögzítő csavarja.

Innentől kezdve gyakorlatilag az alábbi rituálé ismétlődött a sárvédő minden csavarjánál. Először lepucoljuk a csavar fejéről az alvázvédőt, majd jött a Shock Spay, megindítjuk a csavart, kap egy adag csavarlazítót, kis várakozás, és máris jöhet kifele a csavar. A Shock Spray egy érdekes elven működő csavarlazító, gyakorlatilag lehűti a csavart és a környezetét, így jó eséllyel meg lehet már mozdítani. Ha pedig megmozdult, akkor a csavarlazító-rozsdaoldónak már van helye, hogy mindenhova beszivároghasson. Ez a kombináció a sok csavarból összesen hatnál nem produkált azonnali eredményt. Ebből három esetében olyan előrehaladott volt a korrozió, hogy mikor megpróbáltam tekerni a csavaron, gyakorlatilag összerogyott a lemez. A másik háromnál meg szerencsére mindkét oldalról hozzá lehetett férni a csavarhoz, úgy hogy több napos kitartó csavarlazítós kezelés után megmozdultak.

De vissza a kerékdob hátsó takaró paneljéhez! Legnagyobb meglepetésemre, mert ekkor próbáltam ki a fentebb leírt munkamenetet, elég gyorsan kijött az összes csavar. Ráadásul egyben:) Ennek örültem. Annak ami mögötte volt, annak már kevésbé. Ez a lemez ugyanis egy kis üreget fed le. Na ez az üreg, mind a két oldalon, gyakorlatilag mókusfészekként funkcionált. Már korábban is láttam ezeknek a kisrágcsálóknak a nyomait. Tulajdonképpen nem nagyon zavar a dolog, de sajnos a torlólevegős szellőzőrendszer gégecsöveit, amelyek itt végződnek ebben a kis üregben, megrágták. A rágcsálók műanyag rágási mániáját már akkor sem értettem, amikor a feleségem hörcsöge ette meg a TV antenna kábelét...

Ebben az üregben két csavar fogja a sárvédőt a küszöbhöz. Mint később kiderült, igen erősen. A bal oldalon egy legalább kijött, a jobb oldalon egy sem. Viszont a küszöb lemeze már úgy el volt rohadva, hogy megtekerve a csavart, tekeredett a lemez is. Mindkét oldalon alig valami tartotta már, kis segítséggel engedett a lemez. Tulajdonképpen nem is tudom, mennyire voltak ezek a csavarok berohadva, igazából meg sem tudtam rendesen húzni a kart.

A két sárvédő között elöl fut végig az első köténylemez a motorháztető alatt. Ez a lemez csak a két sárvédőhöz csatlakozik két-két csavarral. Ez volt a másik neuralgikus pont, ahol a csavarok csak nehezen engedtek. Nem csodálkoztam, itt megkap minden jót, amit az útról össze lehet szedni. Szerencsére, több napi csavarlazító fujkálás meghozta az eredményét, engedett végül az összes. Miközben tisztogattam a csavarfej környékéről az alvázvédőt a jobb oldalon, a csavarhúzó nemes egyszerűséggel átszaladt a lemezen. Jó tenyérnyi lyuk lett végül az index alatti részen. Csak azért nem bosszantott jobban, mert már korábban, a lámpa körüli rozsdásodások miatt előirányoztam ide egy javítóidomot.

A többi csavar védett helyen volt, nem is volt probléma a kitekerésükkel. Mondjuk ezeknél szerencsére alvázvédőt sem kellett pucolni.

Amikor oda eljutottam, hogy már minden csavar megmozdult, nekiláttam a tényleges leszerelésnek. A jobb oldallal kezdtem. Sorban kicsavartam minden csavart, majd megpróbáltam leemelni. Nem jött, hátul-alul nem akart engedni. Megvakargattam ott, ahol a sárvédő és a küszöb közötti lemezillesztést láttam. De akár hogy vakartam, csak glettet értem. Aztán a kerékív felőli végén gyanús lett a dolog. Nemigen akartam elhinni, de gondoltam, valamiért odapöttyintett a lakatos küszöbcserénél, hogy megfogja a küszöbnek ezt a végét, miért is ne, nem lehet mindenki a szakma ifijú mestere! Gondoltam, azért a glettet csak letisztogatom, az se fogja. Háát, végig olyan 3-4 miliméter kőkemény glettet kellett levernem. Amit lemez illesztésnek hittem, az csak egy, a glettbe húzott vonal volt. És cserébe még vagy öt helyen hozzá volt heggesztve a sárvédő a küszöbhöz. Káromkodtam is, mint a záporeső. Ki az a marha, aki egy lecsavarozható kasztni elemet bármihez is hozzáheggeszt??? Mivel a két lemez között kicsi volt a hézag, a flexelő tudományom meg hagy még kívánnivalókat maga után, egy vasfűrész lappal bontottam a kötéseket.

Ezután már le tudtam emelni a sárvédőt. Kitakarítottam a további mókusnyomokat, leszereltem a kerékdob felső takaró paneljét. Legnagyobb bánatomra ez is el van korrodálva alaposan, cserélni kell. Legutóbb Jagelló hajkurászott ilyet, akkor nemigen lehetett kapni. Írok is neki, talált-e valamerre...

A bal oldalon minden ugyan úgy haladt mint a jobb oldalon. A lemezillesztés itt is csak egy vonal volt a glettben, de itt legalább nem is stimmelt a glett alatti illesztéssel. Viszont a sárvédő és a küszöb között itt nagyobb volt a hézag, ezt már én is be mertem vállani flexel. Jelentem, tanulok, már jobban ment, mint a múltkor!

Update: Dávid figyelmeztetett, hogy a kocsikat gittelik, nem glettelik. (Lásd a hozzászólásokat ehhez a bejegyzéshez.)

Tehát: glett értsd gitt

Míg az előző bejegyzésekben leírt harcot vívtam a hátsó sárvédő csavarjaival, két csavarlazító dózis között, csak úgy unaloműzésképpen, újból nekiálltam a beltér kipucolásának.

Könnyű bevezető gyakorlatként - gondoltam - kiszedem a biztonsági öveket. A jobb oldali jött is minden probléma nélkül. De a bal oldal...

Ja, hogy az elején kezdjem, a kocsiban csak elöl vannak biztonsági övek. (Remélem, ezt még nem írtam le, de ha igen, akkor is lusta vagyok visszakeresni. Inkább legyen meg kétszer:) ) Ezek a biztonsági övek sem egyeznek meg a gyár által beszerelt övekkel, tehát az autót vagy biztonsági övek nélkül szállították le, vagy valamikor cserélték. Hát igen, a '70-es évek elején még nem volt a biztonsági öv egy autó természetes tartozéka.

A bal oldali öv alsó csavarja az istennek sem akart mozdulni. Már eleve gyanús volt, hogy a csavarfej mérete eltért a többitől. Kapott csavarlazítót, még a régi fajtából, majd megpróbáltam. Nem mozdult. Csak nem olyan gyenge csavart raknak egy biztonsági övhöz, talán nem veszi zokon a keményebb bánást, és felvértezve a fizika tudásommal - "erő*erőkar = teher*teherkar" - megtoldottam a kulcs nyelét mindennel, amit egymásba lehetett tolni, és elég hosszú volt. Ennek meg is lett az eredménye, megmozdult a csavar!

Miután már egy jó ideje tekertem kifele, feltűnt, hogy nem lehet ilyen hosszú a csavar. Nem is volt. Mert egy milimétert sem jött kifele. Mert most nem a feje tekeredett le, hanem a menet szakadt meg. Próbáltam aláfeszíteni, hiába.

Más kiutat nem látván, kölcsönkértem egy kissebb felxet, (mivel az enyémet nagynak tartottam ehhez a munkához,) lebontottam a B oszlop borítását, kivettem a vezetőülést, lebontottam a szőnyeget a küszöbről, a csavarnál késsel besegítve, majd térdre imához, nekiálltam levágni a csavar fejét. A sors iróniája, hogy eddig azért sírtam, hogy letörnek a csavarfejek, most meg arra készülök, hogy levágjam...

Őszintén szólva, nem vagyok a flex virtuóza. Régen is használtam, akkor is egyszerűbb körülmények között, mint most, a padló közelében, rosszul hozzáférhetően az automata öv visszahúzó szerkezetétől. De tanultam! Ha most kezdeném, nem így csinálnám. Kellemetlen, mikor a szikrák az ember felé záporoznak, nem lát semmit. Még szerencse, hogy alapból szemüveges vagyok. Csak azt nem értem, miért jöttem rá olyan lassan, hogy kesztyűben nem égetnek annyira a szikrák? Mert arról már lekéstem, hogy a csavar másik oldaláról kellett volna nekilátni. Mert arra az oldalra volt az öv szerkezete beforgatva. Végül lejött a csavarfej, igaz, közben belevágtam a padlóba is néhányszor. Na nem nagyon, csak a felületébe. Ez viszont megnyugvással töltött el, mert legalább fém volt. Nem úgy, mint a küszöb néhány helyen a szőnyeg alatt...

Érik egy belső küszöb csere???

Előzmény: Jó hírek, rossz hírek, Csavarról-csavarra, Csavarról-csavarra II.

Egyenlőre ez az utolsó bejegyzés a hátsó sárvédővel kapcsolatban. Lent van a bal oldalon is az alsó rész.

A múltkor ott hagytam abba, hogy lehajlítottam a lemezt, lepucoltam a csavarokat, és lefújtam csavarlazítóval. Azután állt néhány napot, majd a már jó bevált csőfogóval nekiestem ezeknek a csavaroknak is. Azért a csőfogóval, mert már ezekből is kinyíródott a slicc. Szóval, volt 4 csavar. Mire végeztem, volt 3 betört csavar, meg egy, amit inkább körülvágtam, mert sok már úgy sem volt arra a lemezből.

Az a kétféle csavarlazító, amit eddig használtam, nemigen váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Most beszereztem két másik félét, kíváncsi vagyok, ezekkel nagyobb sikereket tudok-e elérni a rozsdás csavaroknál.

Szükség is lessz ezekre az új csodaszerekre, mert minden jel szerint imádok házhoz menni a pofonért, következő nagyobb ilyen jellegű munka az első sárvédők lebontása lesz terv szerint.

Mindenesetre felszereltem magam szerszámokkal, vettem még egy 3/8"-os collos dugókulcsfej készletet, meg egy hajókart is, mert eddig két teszkó gazdaságos kart sikerült kinyírnom. Nekem egyelőre a 3/8"-os kulcsok jobban kézreállnak, és a metrikus dugókulcs fejeim is többnyire ebbe a méretbe tartoznak. Vettem azért a kissebb csavarokhoz egy 1/4"-os fejkészletet is. Háát igen, a szerszámok az egyik gyengém:)

Felhívtam a krómozókat is, akikkel spiáter ügyben tárgyaltam. Sajnos nem jutottak eredményre. Az alap probléma továbbra is az, hogy nem találnak olyan maratószert, ami viszi a krómot, de nem bántja a spiátert. Azért becsülöm bennük, hogy legalább megpróbálták, és foglalkoztak a dologgal, nem élből hajtották el a örült autófelújítókat.

Ha már a spiáter környékén tartunk, jött az ebayen egy bal hátsó tolatólámpa, eredeti darab. Már csak a másik oldalra kell tolatólámpa, meg két első indexet kellene szerezni...

Végre van - szintén az ebayról - rendszámtábla világításom is. Ez is eredeti, de új darab. Nem volt olcsó, és valószínűleg ez lesz fajlagosan a kocsi egyik legdrágább alkatrésze:) Amit most vettem, az egy komplett lámpa.

De korábban már vettem egy búrát, meg vettem egy lámpatestet is, de mint emlékezünk rá, az olyan amatőr darab, hogy nincs szívem beépíteni. (Egyébként nem látható helyen van a lámpatest, valószínűleg funkcionálisan megfelelő, ha valakinek kell, szóljon igyé' viheti.) Viszont már legalább nem kell törődnöm a diszkeret újrakrómoztatásával...

Szombaton nem sokat dolgoztam a kocsin. Tulajdonképpen erről Cat Maxon tehet, aki átjött, hogy megnézze a kocsimat. Háromszor végigkúsztuk a garázst, bőven taglalva az S1 és az S2 közötti különbségeket, végigmenve a gépészeten és a tipikus rozsdásodási helyeken.

Utána átvonultunk Cathoz, és az ő Jaguarját is alaposan végignéztük. Catnak egy '77-es gyártású S2-ese van. Mindig is mondtam, hogy a nyújtás jól áll az XJ-nek, Catnak ugyanis a hosszított tengelytávú kasztnija van.

Jók ezek a találkozások, ilyenkor mindig megnyugodok, hogy nem állok egyedül a bolondériámmal:)

A szombati naphoz tartozik még, hogy végre sikerült szert tennem egy régen keresett alkatrészre az fűtésrendszer levegőmennyiség szabályozójára. Ezt a rádió kiszerelésekor találtam eltörve, a mai napig nem tudom, hogy mikor is sérült meg. Azóta vadásztam erre az alkatrészre, és ez idő alatt összesen 2 darab tűnt fel az ebayen, pedig próbálkoztam több bontásra meghirdetett S1-nél is. Az elsőt sikeresen elszalajsztottam, mert elszámoltam a licit végét egy órával. Utólag már nem bánom, mert akkor elég jól felvertük az árat, most szállítási költséggel nem volt annyi, mint akkor a leütési összeg.

Előzmény: Jó hírek, rossz hírek, Csavarról-csavarra

Kezdjük a beszámolót a jobb oldali sárvédő alsó takaró lemezével. Legnagyobb meglepetésemre sikerült még 3 csavart kicsavarnom, már csak a legelső és a legalsó tartotta. Illetve a kerékdob felőliek közül is bent volt még egy, de amiatt nem nagyon izgattam magam, úgy körbe volt rohadva, hogy sok vizet nem zavart. A másik kettőből ugyanis az egyik kijött, a másik szokás szerint letört.

A leghátsó csavar volt a legidegesítőbb. három tekerés előre-vissza, de több nem. Több napot állt ez is csavarlazítóval, de akkor sem. Végül sikerült kinyírnom a sliccet. (Ez a keresztfejű csavarok közül való volt, nem hatlapfejű.) Standard megoldásként vasfűrésszel vágtam bele egy újat, de azt is sikerült legyilkolnom. Próbáltam óvatosan csavarkihajtóval, de nem igazán fértem hozzá a fúrógéppel a kipuff miatt. Végül végső elkeseredésemben - vesztenivalóm már nem volt - egy nagyobb darab csőfogóval rápróbáltam. Kijött. Örültem.

A legalsó csavar körül szintén eléggé vasoxiddá vált már a lemez, a maradékot egy vasfűrész segítségével válaszottam le. Egyenlőre fújkálom, majd alkalomadtán ezt is megpróbálom kitekerni.

A bal oldali lemezzel közel sem volt ekkora szerencsém. Több, mint egy hétnyi fékolaj és csavarlazító kúra után még mindig nem akart megmozdolni egy sem a keresztfejű csavarok közül. Viszont többnek sikerült kinyírnom a sliccét. Fogtam a másik oldalon már jól bevált csőfogót, és nekiláttam a felső három csavarnak. A oldalsó egy fordulat után tört le. A leghátsó egyből. Az alatta levő viszont kijött. Ezt a hármat akartam kiszedni, mert így már le tudtam hajlítani a lemezt, így hozzáfértem a többihez. Innenől kezdve nem igen csodálkoztam, hogy miért nem jöttek ki a csavarok. A múltkor kipucolt földnek azért volt még ott utánpótlása. Megtisztogattam, lekezeltem csavarlazítóval, most hagyom állni egy kicsit.

A lemez lehajlításakor kiderült, mert a levertem az illesztéseknél a glettet és a festéket, hogy a kerékív már volt javítva. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy azért lett átfényezve, mert annyit lakatoltak rajta, hogy egyszerűbb volt telibe fújni, mint javítgatni. Sajnos azonban a hátsó sárvédőknél nem kezelték le a belső oldalt, útban lehetett a benzintank, emiatt belülről rohadt el az a rész.

Jó hír viszont, hogy mindkét benzintank látható része ép, alig egy kis felületi rozsdával. Mivel ha kivülről rozsdásodna, akkor az alsó részeknél lenne erre elsősorban lehetőség, jó esély van rá, hogy mindkét benzintank jó állapotú, egy rozsdátlanítással, külső-belső festéssel rendbehozható. Azért a benzintankok állapotát látva felmerül a kérdés, hogy ezek az eredeti tankok, vagy esetleg cserélték valamikor?

Tettem egy tétova kísérletet a jobb oldali benzintank kiszerelésére, de miután nem tudtam lehúzni a tanksapkát, és felmértem a rögzítő csavarok helyét, egyenlőre felhagytam ez irányú terveimmel. A kipuffogót még nem akarom lebontani...

Előzmény: Jó hírek, rossz hírek

Most tényleg egy kicsit több időm van szerelgetni, ezért most gyorsan leírom, mit végeztem a héten eddig, mielőtt elfelejteném.

Először is, végre vettem egy collos dugókulcs készletet. Már otthol jöttem rá, hogy nekem nem is az 1/2"-os készlet kéne, hanem a 3/8"-os, úgy hogy lehet, hogy ki fogom cseréltetni.

A 9 felniből, amit az ebayon vettem, 4 darabnak lett új gazdája, null1 topictárs XJ6 S3-án a téli gumikat fogják hordozni.

Tovább küzdök a hátsó sárvédők alsó részének a lebontásával. Csavarról-csavarra haladok előre, lassan, de legalább bizonytalanul. Bizonytalan vagyok, mert a csavarok úgy törnek a kezem alatt, mint a száraz gallyak. Már szinte ránézni sem merek egy csavarfejre...

Megtaláltam az előző bejegyzésben említett csavarokat is, amiről a hétvégén elfelejtkeztem. Ezeket a kerékdob felől lehet megközelíteni. Próbáltam, nem igazán ment. Végül levettem a két hátsó kereket, így már mindehez hozzá lehetett férni, mindent lehetett látni. Mondjuk, a látástól nem lettem vidám, a kerékdob felől is van egy-egy jól fejlett rohadás ezen a részen mindkét oldalt. Csak sajnos már nem azon a részen, amit cserélni szándékozom. No sebaj, ehhhez a részhez is van javítóív...

Ez a hátsó rész alaposan szét van rohadva. Őszintén meglepett, nem látszott enyire rossznak a helyzet. Csak sajnos úgy néz ki, hogy az egész belülről rohadt. A kocsit élete utolsó részében sokat használhatták földúton, mert a benzintank és a lemez közötti rész tele volt földdel. Ez nedves dunsztba tartotta a lemezeket, amelyek amúgy is gyenge korrózió védelme megadta magát az idő vasfogának, és csenden átrozsdásodott. Mindkét oldalon egy kissebb cserépre való földet sikerült nagy nehezen kipiszkálom. Ezután inkább azon csodálkoztam, hogy egyáltalán jött ki csavar, nem azon, hogy meg sem moccantak. A jobb oldal sokkal rosszabb állapotban van, itt szép nagy területen egyszerűen a kezembe maradt a lemez széle. Ha már itt tartottam, egy fogóval rásegítettem, így már volt elég hely arra, hogy rendesen hozzáférjek a benzintank és a takaró lemez közötti részhez, rendesen ki tudtam pucolni, majd bőven meglocsoltam csavarlazítóval.

Annak ellenére, hogy a jobb oldal van rosszabb állapotban, érdekes módon itt azért jövögetnek kifele a csavarok. Az alsó keresztfejű csavarokból kijött kettő, és még egy elindult, míg a bal oldalon össze-vissza egy csavart, igaz a kerékdob felőliek közül egyet, sikerült eltörnöm. Pedig a csavarok többségét már vagy 5 napja próbálom csavarlazítóval és/vagy fékolajjal rávenni a mozdulásra....

Annak viszont örülök, hogy a felniken nem látni semmi sérülést a belső oldalon sem. A f.ne egye meg, melyik garnitúrát szeressem???

Míg vártam a csavarlazító hatására, elkezdtem a küszöbök borításához tartózó rögzítő szerelvények bontását is. A múltkor, amikor lekaptam a küszöbök borítását, amit azóta sem vittem el Freetznek, alatta maradtak a rögzítő lemezkék, valamint a fa profilok, amelyek beülről merevitették a aluminium lemezt. Érdekes módon, itt is a jobb oldal jött le gond nélkül, míg a bal oldallal szenvedek. Nem baj, bőven mértem  a csavarlazítót, csak kijön előbb-utóbb az összes csavar. Azért találtam errefele is egy rozsdás területet a festék alatt, mégpedig a vezetőajtó első sarkánál...

Jó hír az, hogy önzáró diffrenciálmű van a kocsi alatt! A múltor, amikor megemeltem, elfelejtettem ellenőrizni. Most, mikor megint emelőre került, ellenőriztem, egyirányba forog a két kerék, ha az egyiket mozgatom. Az egyik titkos reményem ez volt, ennek örülök!

A rosszabb hír, hogy a hátsó sárvédőkőn elég alapos rohadást találtam. Mondjuk ez így gyenge kifejezés, konkrétan mindkét sárvédő felső részének az alsó pereme szinte teljes hosszában el van rohadva. Ezt a rohadást vastag gittréteg borította, mikor elkezdtem lepiszkálni, akkor került napfényre az igazság!

Kezdjük egy kis elmélettel azok számára, akik nem ismerik csavar szinten az XJ6-ost. A hátsó sárvédő két részből áll, amint az az alábbi ábrán is látszik. A felső rész a 11691/11692 (jobb/bal) számú elem, míg az alsó a 11870/11871 (jobb/bal).

A két elemet egy peremnél fogva csavarok fogják össze, valamint az alsó rész még további csavarokkal van a kasztnihoz rögzítve. Az érdekes kérdés az lehet, hogy miért is van két részből a sárvédő. Tulajdonképp egyszerű. Itt vannak benzintankok, gyakorlatilag teljesen kitöltik a sárvédők mögötti teret, amit másik oldalról a csomagtér fala határol.

Mikor leszereltem a lökhárítót, már akkor feltűnt, hogy van itt glett rendesen, de nemigen gondolkoztam rajta, hogy miért. Hát most kiderült:)

Az egészet tulajdonképpen azért kezdtem el, mert kíváncsi vagyok a jobb oldali benzintank állapotára. A bal oldali nagyjából rendben van, legalábbis eddig nem tűnt fel, hogy lyukas lenne, mert ez a működő benzinpumpához tartozó tank, ide már öntöttem benzint. A másik állapota azonban ismeretlen, ennek szerettem volna utána járni.

A hatlapfejű csavarokat több-kevesebb erőfeszítéssel gyakorlatilag inkább letörtem, mint kicsavartam. Nem nagyon aggódtam, ezek átmenő csavarok, sok bajt nem okozhatnak, ha eltörnek. Azt azért reméltem, hogy legalább egyet sikerül épen kicsavarni, mintának a méret miatt. Végül kettőt sikerült. Tizenkettőből.

A keresztfejű csavarokkal, amelyek a kasztnihoz rögzítik a lemezt, óvatosabba bántam. Ez nem átmenő csavar, ha törik, vagy ha  a fejéből a slicc kimegy, akkor vérizzadás van. Itt nem is mertem erőltetni. Elsőre semmi eredmény. Mivel ezek a csavarok elég rendesen le voltak festve, ezért először drótkefével megtisztogattam, majd csavarlazítóval lekezeltem. Továbbra is semmi. Jött a drótkorong, majd jó bőven a csavarlazító. Az utolsó próba is sikertelen volt. Hagytam állni másfél napot, na akkor egy végre kijött. Egy a 14 csavarból. Hurráááááá!

A mai nap, Series Onetól kapott tanácsnak megfelelően, lekezeltem egy kis fékolajjal. Egyenlőre ez sem használt, de most megfogadtam, türelmes leszek.

A hétvége másik munkája az ajtók borításának a leszedegetése volt. Mostmár mind a négy ajtóról lejött a borítás, mind kb. ugyan olyan ramaty állapotban van. Mondjuk ezt akkor is tudtam, amikor fent volt, de a sárvédő műtétje miatt megemeltem a kocsit, nem nagyon jutott más az eszembe, amit egy hátul egy ponton emelt kocsival kezdeni lehet, ezt meg már régebben tervezgettem, csak mindig volt valami sürgősebb, vagy érdekesebb munka:)

Update:

Majd' elfelejtettem, jött egy új ablakemelő motor. Bár nekem mind a 4 működik, de olcsó volt, és egy ilyen sosem árt, ha van kéznél...

Amit viszont elfelejtettem, az a hátsó sárvédőnél 3-3 csavar oldalanként, amit csak most vettem észre, az anyagaimat nézegetve... 

Gyönyörű ez is, csak jobbkormányos, és 43x kissebb, mint kellene. Viszont bordó, és tökéletes állapotban van:)

(Jut eszembe, ha nem látjuk a kormányt, onnan lehet legkönnyebben megállapítani, hogy jobb-, vagy balkormányos, hogy arra a kormány, amerre az ablaktörlő lapát áll.)

Szóval, amint korábban írtam, külföldön töltöttem néhány hetet munka ügyben. Esténként ebayon vadásztam alkatrészekre, ezekkel csak most, hazaérkezésem után szembesültem.

Mondjuk, annyira sok nem jött még meg, csak két könyv a modellen kívül.

Az egyik könyv amit már egy ideje hajtok - illetve nem is könyv, inkább füzet - egy '71-es kiadású Jaguarokhoz való Lucas alkatrész katalógus. A múltkoriban a '70-es annyira megtetszett, hogy muszály volt beszerezni az autó gyártási évének megfelelő kiadást is:)

A másik is egy igazi kincs. Ez egy 1975-ös kiadású Jaguar XJ6 Owners Workshop Manual (Autobooks Ltd, 4. átdolgozott kiadás), ami a bevezető szerint azoknak a tulajdonosoknak szól, akik szeretnék a kocsijukat saját kezűleg karbantartani, és a legjobb kondícióban tartani. Na mondjuk ehhez képest benne van a teljes motorgenerál leírása:))) Első olvasásra egyértelműen jobb, mint a gyári szervíz kézikönyv, és jobbnak tűnik a Hayne's féle könyvnél is.

A héten, ha nem jön semmi közbe, megint neki tudok kezdeni a munkálatoknak a kocsin. Már nagyon várom!!

"Nemrég egyik este lementem a garázsba, már amúgyse tudtam volna mit csinálni, nem volt erőm..
Aznap emlékszem a munka is nehéz volt.  És olyanokon gondolkodtam, hogy bírom vajon ki hogy majd mindennap ugyanaz megy, reggel kelés, este alig van időm valamire,  majd alvás.
Tudod miről beszélek.:) Az a pont ahol az emberek elvesztik az álmaikat , s belezordulnak a hétköznapokba. Lennt a pincében ráütlem egy székre és néztem a kocsit. És pont azon ált meg a szemem, amin eddig még nem nagyon. Az pedig az ezüstjaguár volt a motorháztető felett.

Ugrásra kész, előre, tovább , előre az ismeretlenbe. És az ami körüllengi meglehet miatta az egész kocsit.:) Tiszteletre méltó. Éppen ezért ennek a kocsinak mennie kell! Előre az utakon... úgy ahogy az a kis szobor is. És ehhez nekem is olyannak kell lennem. Mindegy milyen problémája van az autónak.. Meg kell csinálni. Hogy hogyan? Akárhogyan, mindenre van megoldás. "

Update: A levelet nem én írtam, hanem kaptam. De a hangulata nagyon eltalált, azért idézek belőle.

Előzmény: Rohan az idő

Mint korábban említettem, a forint gyengülésétől tartva egy nagyobb adag alkatrész beszerzését határoztam el. Ezekre az alkatrészekre a munka mostani állapotában nincs szükségem, és meg egy darabig nem is lesz. Viszon egyenlőre nem is lesznek alkatrészek, mert a beszerzést elhalasztottam. Azért, amiért eredetileg be akartam szerezni ezeket a cuccokat, a forint gyengülés miatt.

Sajnos sokáig tartott az árajánlat kérés elkészítése, az ajánlatok beérkezése után az egyik cégtől kértem még egy módosított ajánlatot is, ezzel elment elég sok idő.

De emellett volt még másik tényező is, ami hátráltatta a beszerzést.

Szerettem volna, ha már otthol vagyok, amikor megérkeznek az alkatrészek. Ennek megfelelően meg mostanában kellene valamikor feladni a rendelést. Sajnos arra számítottam, hogy történni fog valami, de arra már nem számítottam, hogy ilyen hamar, és ennyire leértékelődik a forint. 300 környékéről elég gyorsan leesett most úgy 350 környékére, és azért ez már számít. Persze jó kérdés, hogy zuhan-e még tovább...

Úgy hogy, az SngBarratt cégnek, akit eléggé megfuttattam az árajánlat kérésekkel, írtam a héten egy levelet, amiben sajnálattal értesítettem őket, hogy a beszerzés most elmarad a pénzügyi válság miatt. Gondoltam, ennyivel tartozok nekik, ha már két árajánlatot is készítettek nekem, és már ezeknek az ajánlatoknak az elkészítésze is elég sok időt elvihetett. Illetve ezeket az alkatrészeket meg fogom venni előbb vagy utóbb, és szeretném, ha akkor is komolyan kezelnének, nem egy olyan emberként aki csak árajánlatokat kér, de nem vásárol.