Előzmények: Porlasztótól a kipuffogóig, Porlasztó a boncasztalon, Porlasztó a boncasztalon II., Porlasztó a bocasztalon III., Porlasztunk tovább

Akkor jöjjön a porlasztó, gondoltam. Először elővettem a csereporlasztót, ami eredetileg ténylegesen a felújítandó porlasztónak szántam, de egy beszakadt csavar ezt a tervemet keresztül húzta, viszont Keepitretroval konzultálva kiderült, hogy az eredeti hátsó porlasztó háza nem olyan rossz, felújítható probléma nélkül.

Jó döntés volt, hogy gyakoroltam a csereporlasztón, később sokat segített. A másik nagyon jó dolog, hogy sokat fényképeztem, sok részlet kép készült. Nagyon nagy mértékben megkönnyíti az összerakást. Ha valaki ilyesmire adná a fejét (==megőrült), mindenképpen fényképezzen sokat, egy digitális gép ma már tényleg fillérekbe kerül.

A porlasztók összerakása során két probléma adódott.

Az egyik, mikor írja a könyv, hogy az úszószintet állítsuk be 0,126 és 0,189 hüvelyk (3.3 és 4.8 mm) közé. Szép kerek számok nem? :) Na a probléma nem is az érték volt, hanem az, hogy a HS porlasztókhoz kétféle úszó volt. Egy fémkaros, ennél simán a kar hajlításával lehet a szintet beállítani, és a teljesen műanyag úszó, amelynél a szelepház magasságát lehet állítani alátétek pakolgatásával. A felújító készletekben ilyen alátét nem volt, sőt, még a Burlen oldalán sem találni. Átnézve minden kis zacskót amibe a szétszereléskor az alkatrészeket pakoltam, találtam egyet, ami viszont nem ment fel az új szelepházra, mert annak van egy kis válla a menetnél. Úgy hogy elő a régi szelepházat, megpucoltam, szerencsére tökéletesen zárt az új szeleppel. Most akkor úgy álltam, hogy alátéttel kevés volt az úszószint, alátét nélkül sok.

Szétkaptam a csereporlasztókat is, mit találok bennük. Az egyikben az úszón volt egy kis lapocska, amelyik pont a szintezést szolgálta. Nekiálltam, ezt is megpucoltam, kitűnő lett az úszószint így. Az egyik porlasztónál. Lássuk akkor a másikat. Ugyan az a probléma, alátéttel túl kevés, alátét nélkül sok. Itt már nem volt más lehetőség, mint nekilátni, lecsiszolni az alátétből. Még szerencse, hogy réz, így azért ment valamennyire. Ha még egyszer hozzá kellene nyúlni, rendelek új fémkaros úszókat, én ezzel nem szenvedek még egyszer.

A másik probléma a hátsó karburátor fúvókája nem ment bele rendesen a csapágyába. Egy kis finom csiszolás segített a dolgon.

Az első porlasztó összeállításakor láttam, hogy az egyik kar össze-vissza van görbülve. Nem igazán értem, hogy miért nem egyengettem ki, miért galvanizáltattam így le. Biztos siettem, és csak bevágtam a galvanizálandók közé, anélkül, hogy nézegettem volna. Most kiszedtem a tartalék porlasztóból, megy majd galvanizálásra.

A fúvóka emelő rendszert sem raktam össze, mert kell hozzá két rögzítő gyűrű, amit igaz vettem, de rossz méretet.

Ezek azonban kisebb hiányosságok, a porlasztók már gyakorlatilag kész vannak.