Most egyszerre írok a hétvége fő tevékenységéről. Ezt a két napot főleg annak szenteltem, hogy tisztába jöjjek vele, milyen állapotban vannak is a krómozott alkatrészek.
Az XJ6 látványának - mint annyi más hasonló autónál - a krómozott részek fontos részét képezik. Ennek megfelelően sok van és nagy felületen. Végigkúsztam az egész autót egy ronggyal, egy tubus krómtisztítóval, és egy stekklámpával. A végére igen lehangoló lett a lista. Hibátlan króm nincs. Jó állapotú is kevés, a legtöbb króm sérült, ki kell cserélni, vagy újra kell krómoztatni. Attól tartok, nem lessz olcsó mulatság. Végül is megérdemlem, az összes Jaguar vásárlással foglalkozó írás úgy kezdődik, de legalábbis a második tanács az, hogy nézzük meg a krómok állapotát! Alaposabban meg kellett volna néznem...
A hamutálaknál is, amiket annak idején, mikor kiszereltem, jó állapotúnak ítéltem, ma megtisztítva, megvizsgálva, arra a következtetésre jutottam, hogy jó lenne mindhármat cserélni. Ugyebár ezek voltak az első alkatrészek, amiket kiszereltem. Remélem, nem fogják szimbolizálni a kocsi sorsát. Nem tagadom, egy kicsit nekikeseredtem, vagy inkább elgondolkoztam, hogy mekkora fába is vágtam a fejszémet, ami nem is igazából fejsze, hanem csak olyan kisbalta?
Azért, hogy ne legyen annyira negatív a kép, ért sikerélmény is, ha nem is akkora. nekiláttam megtisztítani a megkerült akkumulátor rögzítő keretet, és elmosni az ablakmosó tartályt.
A keret meglepően rozsdás volt, valószínűleg kapott néha egy kis akkusavat, mást nem tudok elképzelni, ami miatt ennyire gyalázatos állapotba kerülhetett. Egyszer, valószínűleg egy nagyobb akkumulátor miatt megvágták az elülső oldalát, és felfeszegették, ez is elég randa munka. A fellelt nyomok alapján eredetileg fekete lehett, de valamikor, valószínűleg már akkor is rozsdásodhatott, fehérrel átfestették. Csak kíváncsiságból nekimentem drótkoronggal, és legnagyobb megelégedésemre szépen pucolta lefele a festékmaradványokat és a rozsdát. Egy baj volt csak, iszonyúan porolt. Emiatt abbahagytam, drótkefével leszedtem a nagyját, lekentem rozsdaátalakítóval. Majd ezután megyek rajta végig drótkoronggal.
Az ablakmosótartály néhány óra Ultrás vízben való ázás után meglepően tiszta lett, pedig előtte elég reménytelen kinézete volt. Még tisztogatom egy kicsit, de alapvetően már most is megfelelő lenne.
Mint a kereten, mint az ablaktörlő tartályon látszott valamiféle gumialkatrész nyoma, valami olyasmi, mintha az ablakmosó tartály nem közvetlenül a fémre csúszna rá, hanem egyfajta gumiágya lenne...
Kiszereltem ma a hátsó üléseket is. Ezt már a múltkor megkezdtem, amikor a kalaptartót építettem ki, de akkor nem tudtam, hogy hova rakjam. Ez a probléma megoldódott, úgy hogy először nagy nehezen megtaláltam, hogy merre van az a két csavar, ami fogja a támlarészt. Hát el volt rejtve, nehéz volt hozzáférni, de megoldottam. Utána nagy nehezen rájöttem, hogy az ülőlapot is tartja két csavar. Mikor kiszedtem az ülőlapot, csak rájöttem, hogy én pont az ellenkező sorrendben csináltam, mint ahogy kellett volna. Először az ülőlap, ennek a csavarjai hozzáférhetőek, ha az ember tudja, merre keresse, majd a háttámla, amit már gyerekjáték kiszedni, ha az ülőlap kint van.
A kiszerelt ülést először is bekentük Nívea krémmel, hogy a kiszáradt bőrt puhítsa. Kapott jó alaposan, ráfért. Hagyjuk most, igya csak be, aztán szerintem még egyszer-kétszer meg fogjuk ismételni, mikorra a bőr már elég puha lessz ahhoz, hogy továbbléphessünk.
Az ülés alatt megtaláltam a biztonsági öv rögzítő csavarjának a krómozott alátétjeit. Valószínűleg akkor ejthették be az ülés mögé, amikor a hangszórókat szerelték be.
A másik dolognak amit az ülés mögött találtam már koránsem örültem ennyire. A bal hátsó kerékdob belső részén is van egy rohadás...