Végül is nekiálltam a hátsó kerékagyak teljes szétszerelésének és megtisztításának. A kerékagy csapágyakat még otthol kiütöttem, kivéve a külső csapágy belső részét. Ezzel továbbra sem boldogulok, tényleg el kell vinnem valahová, ahol van erre megfelelő célszerszám.

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a lengőkar csapágyakat kezdtem kibontani. A kerékagy csapágyak jó állapotban voltak, el is gondolkoztam, hogy érdemes volt-e szétszednem, mert a hátsó kerékagyak felújítása nem egy kéjhömpöly. A lengőkar csapágyakban azonban téglaporral kevert csirizre emlékeztető szubsztancia volt, ami még távolról, félhomályban sem emlékeztetett gépzsírra. A kenőképessége sem lehetett valami tökéletes, mert a görgőpályák már alaposan megkoptak, tisztogatás közben a mezőgazdasági gumikesztyűn keresztül is jól éreztem.

(Apropó, mondtam már, hogy a legjobb gumikesztyűt a helyi gazdaboltban lehet kapni?)

Erős a gyanúm, hogy nem megfelelően rakták össze, illetve hézagolták ki, emiatt a por be tudott hatolni a csapágyakhoz, és ott meg is tette a magáét.

Végül is, itt sem tudtam kiütni a csapágyak külső részét az agyból, de itt inkább az volt a probléma, hogy a felszerelésem itt hiányos, otthol a garázsomban nem lesz probléma.

Eredetileg úgy terveztem, hogy az alumínium öntvény agyakat elviszem majd gyöngyöztetni. Pucolás közben elgondolkoztam rajta, hogy minek gyöngyöztetni, úgy is csak az első pocsolyáig lenne bármi hatása. A meglepetés akkor ért, amikor elkezdett tisztulni, és láttam,. hogy gyöngyözésre semmi szükség sincs, gyönyörű állapotban vannak az kerékagy öntvények az olajsár alatt!