Ez most egy hosszú bejegyzés lesz. Normálisan egy ilyen melót két-három bejegyzésben szoktam megörökíteni, de most valahogy úgy jött össze, hogy inkább dolgoztam, nem írtam.
Mint ahogy a múltkor említettem, nekiláttam az első sárvédők lebontásának.
Először is, meg kellett elöl emelni a kocsit, mert le kellett szerelni az első kerekeket, azok útban lettek volna. Ez még csak ment valahogy, igaz, fél órát tanulmányoztam a szakirodalmat, hogy megtaláljam az első emelési pontot. Mikor aláfeküdtem, már tiszta volt, a legtriviálisabb helyen kell emelni, az első keresztmerevítőnél. A következő leküzdendő probléma az volt, hogy valahogy biztosan bakra kellett tenni, két okból is. Először is, az emelőmben annyira nem bízok, amikor a hátulját barkácsoltam, akkor is naponta megemeltem, leszereltem a kerekeket, majd a nap végén ugyan ez, csak fordított sorrenben. Másodszor is azért, mert elhúzódó munkára számítottam, üresjáratokkal (várni kell a csavarlazító hatására), közben folytatni akartam az utastér kipucolását, ahhoz pedig be kell mászni a fülkébe, jobb az, ha akkor szilárdan áll a kasztni.
A múltkor vettem fém bakokat, de valahogy ezekben sosem bíztam annyira, ezek a háromlábú kis fém vacakok sosem tűntek nekem olyan nagyon stabilnak A másik problémám, hogy elég kis felületen fekszenek fel, félek, valami hajolni, sérülni fog. Tudtam, hogy hátul a sufniban van négy masszív fa bak, ideje volt, hogy hosszú idő után újból használatba álljanak. Ezek a bakok gyakorlatilag egyidősek velem. Még apám csinálta az első autójához, egy Wartburg 311-eshez, amit viszont akkor vásárolt újonnan, amikor én születtem. Na ebből kiderült, én sem vagyok már egy tinédzser:) A bakok azért kellettek a Warbihoz, mert a kocsit apám télen nem használta, viszont a gumikat kímélendő, a kerekeket leszerelte, és fektetve tárolta. Na ilyenkor a bakokon lakott a kocsi. És mivel apám asztalos volt, sem az anyagot, sem a munkát nem sajnálta a bakokból. A mai napig is hibátlan állapotban vannak, túlélve sok sok kocsit a családban.
Már megvolt, mire tegyem a kocsit, már csak azt kellett kitalálni, hol támasszam meg. Az első emelőpontoknál lett volna logikus, de ott porhanyósra van rohadva a kasztni, félő volt, hogy ha ott támasztom meg, beszakad, vagy megroppan. Végül is, az első keresztmerevítő két "szélére" raktam, ott azért már annyira távol voltak egymástól, hogy nem billegett a karosszéria, stabilan állt akkor is, ha be kellett másznom az utastérbe. Mindenesetre, biztos, ami biztos, a leszerelt kerekeket beraktam a kasztni alá, ha bármi történne...
A sárvédők az XJ-ken csavarozva vannak. Gyakorlatilag körben minden elképzelhető, és nem elképzelhető helyen vannak csavarok. Ezek egy részénél, az elhelyezkedésükből adódóan erősen valószínű, hogy berohadtak, rozsda marja, nem ragyog. Erre a tényre még a Haynes féle Restoration Manual is külön felhívja a figyelmet. És kedélyesen hozzáteszi, hogy szánjunk elég időt arra, hogy a beszakadt csavarokat kiimádkozzuk utána:)
Elhatároztam, hogy addig nem szedem ki a csavarokat, míg az összeset meg nem tudom mozdítani. Ami megmozdult, az kapott még egy adag rozsdaoldót, ártani nem árt.
Először is le kellett szerelni a kerékdob hátsó takaró paneljét. (Hmm, küzdeni fogok megint a magyar megnevezésekkel. Mivel ehhez a kocsihoz nincs magyar szakirodalom, emiatt állandóan az angol nyelvű könyveket és katalógusokat bújom. Bár egyébként sem vagyok olyan nagyon járatos az autós szakkifejezésekbe, ezért általában az alkatrészek angol megnevezése ugrik be sok esetben. És mondja meg valaki, hogy miként is mondják magyarul a lower stone guard panel-t?) Szóval ez alatt a lemez alatt van a sárvédő két rögzítő csavarja.
Innentől kezdve gyakorlatilag az alábbi rituálé ismétlődött a sárvédő minden csavarjánál. Először lepucoljuk a csavar fejéről az alvázvédőt, majd jött a Shock Spay, megindítjuk a csavart, kap egy adag csavarlazítót, kis várakozás, és máris jöhet kifele a csavar. A Shock Spray egy érdekes elven működő csavarlazító, gyakorlatilag lehűti a csavart és a környezetét, így jó eséllyel meg lehet már mozdítani. Ha pedig megmozdult, akkor a csavarlazító-rozsdaoldónak már van helye, hogy mindenhova beszivároghasson. Ez a kombináció a sok csavarból összesen hatnál nem produkált azonnali eredményt. Ebből három esetében olyan előrehaladott volt a korrozió, hogy mikor megpróbáltam tekerni a csavaron, gyakorlatilag összerogyott a lemez. A másik háromnál meg szerencsére mindkét oldalról hozzá lehetett férni a csavarhoz, úgy hogy több napos kitartó csavarlazítós kezelés után megmozdultak.
De vissza a kerékdob hátsó takaró paneljéhez! Legnagyobb meglepetésemre, mert ekkor próbáltam ki a fentebb leírt munkamenetet, elég gyorsan kijött az összes csavar. Ráadásul egyben:) Ennek örültem. Annak ami mögötte volt, annak már kevésbé. Ez a lemez ugyanis egy kis üreget fed le. Na ez az üreg, mind a két oldalon, gyakorlatilag mókusfészekként funkcionált. Már korábban is láttam ezeknek a kisrágcsálóknak a nyomait. Tulajdonképpen nem nagyon zavar a dolog, de sajnos a torlólevegős szellőzőrendszer gégecsöveit, amelyek itt végződnek ebben a kis üregben, megrágták. A rágcsálók műanyag rágási mániáját már akkor sem értettem, amikor a feleségem hörcsöge ette meg a TV antenna kábelét...
Ebben az üregben két csavar fogja a sárvédőt a küszöbhöz. Mint később kiderült, igen erősen. A bal oldalon egy legalább kijött, a jobb oldalon egy sem. Viszont a küszöb lemeze már úgy el volt rohadva, hogy megtekerve a csavart, tekeredett a lemez is. Mindkét oldalon alig valami tartotta már, kis segítséggel engedett a lemez. Tulajdonképpen nem is tudom, mennyire voltak ezek a csavarok berohadva, igazából meg sem tudtam rendesen húzni a kart.
A két sárvédő között elöl fut végig az első köténylemez a motorháztető alatt. Ez a lemez csak a két sárvédőhöz csatlakozik két-két csavarral. Ez volt a másik neuralgikus pont, ahol a csavarok csak nehezen engedtek. Nem csodálkoztam, itt megkap minden jót, amit az útról össze lehet szedni. Szerencsére, több napi csavarlazító fujkálás meghozta az eredményét, engedett végül az összes. Miközben tisztogattam a csavarfej környékéről az alvázvédőt a jobb oldalon, a csavarhúzó nemes egyszerűséggel átszaladt a lemezen. Jó tenyérnyi lyuk lett végül az index alatti részen. Csak azért nem bosszantott jobban, mert már korábban, a lámpa körüli rozsdásodások miatt előirányoztam ide egy javítóidomot.
A többi csavar védett helyen volt, nem is volt probléma a kitekerésükkel. Mondjuk ezeknél szerencsére alvázvédőt sem kellett pucolni.
Amikor oda eljutottam, hogy már minden csavar megmozdult, nekiláttam a tényleges leszerelésnek. A jobb oldallal kezdtem. Sorban kicsavartam minden csavart, majd megpróbáltam leemelni. Nem jött, hátul-alul nem akart engedni. Megvakargattam ott, ahol a sárvédő és a küszöb közötti lemezillesztést láttam. De akár hogy vakartam, csak glettet értem. Aztán a kerékív felőli végén gyanús lett a dolog. Nemigen akartam elhinni, de gondoltam, valamiért odapöttyintett a lakatos küszöbcserénél, hogy megfogja a küszöbnek ezt a végét, miért is ne, nem lehet mindenki a szakma ifijú mestere! Gondoltam, azért a glettet csak letisztogatom, az se fogja. Háát, végig olyan 3-4 miliméter kőkemény glettet kellett levernem. Amit lemez illesztésnek hittem, az csak egy, a glettbe húzott vonal volt. És cserébe még vagy öt helyen hozzá volt heggesztve a sárvédő a küszöbhöz. Káromkodtam is, mint a záporeső. Ki az a marha, aki egy lecsavarozható kasztni elemet bármihez is hozzáheggeszt??? Mivel a két lemez között kicsi volt a hézag, a flexelő tudományom meg hagy még kívánnivalókat maga után, egy vasfűrész lappal bontottam a kötéseket.
Ezután már le tudtam emelni a sárvédőt. Kitakarítottam a további mókusnyomokat, leszereltem a kerékdob felső takaró paneljét. Legnagyobb bánatomra ez is el van korrodálva alaposan, cserélni kell. Legutóbb Jagelló hajkurászott ilyet, akkor nemigen lehetett kapni. Írok is neki, talált-e valamerre...
A bal oldalon minden ugyan úgy haladt mint a jobb oldalon. A lemezillesztés itt is csak egy vonal volt a glettben, de itt legalább nem is stimmelt a glett alatti illesztéssel. Viszont a sárvédő és a küszöb között itt nagyobb volt a hézag, ezt már én is be mertem vállani flexel. Jelentem, tanulok, már jobban ment, mint a múltkor!
Update: Dávid figyelmeztetett, hogy a kocsikat gittelik, nem glettelik. (Lásd a hozzászólásokat ehhez a bejegyzéshez.)
Tehát: glett értsd gitt
