Illetve nem én lakatolok, hanem a lakatos! A mai napon a kocsit végre elszállítottuk a lakatoshoz, aki elég őrült és elszánt volt, hogy látatlanban elvállalja a kocsit. Amikor átnéztük, kérdeztem is tőle, hogy nem bánta-e meg, de csak nevetett rajtam is, meg a vasoxidon is. A napokban viszi homokszóratni, akkor fog kiderülni, hogy mennyi meglepi van még a festék alatt. Ígért fényképeket is, mert nem fog módomban állni, hogy időnként be-beugorjak megnézni a haladást. Legalábbis nem olyan gyakran, mint amilyen gyakran szeretnék. Egyúttal megállapodtunk, hogy a fényezést is intézi egyfelelősségel.

Szokatlanul üres volt a garázs, a cica ma már máshol alszik...