Előzmény: Minden kezdet nehéz, Előzmények
Most egy éve, hogy megvettem a kocsit. Néhány napja már gondolkodok rajta, hogy vajon mit is kaptam ettől az egésztől, mire számítottam, mire jutottam.
Ha az a kérdés, meddíg jutottam el a felújítással, akkor azt kell mondanom, hogy nem túl messze. Eredetileg úgy gondoltam, hogy nagyobb karosszéria munka nélkül meg tudom úszni, úgy számoltam, hogy egy év alatt úton lessz a járgány. Ma már sok mindent tisztábban látok, nem utolsó sorban a saját káromon tanulva.
Ma már tisztán látom, hogy egy ilyen Jaguar nem igazán ideális kocsi egy olyan kezdő autó felújítónak, mint én. Túl nagy, túl bonyolult, túl ritka itthon. Bánom? Nem bánom. Elhatároztam, hogy megint teljes fényében fog tündökölni, és az eltelt idő csak megerősítette az elhatározásomat, ahelyett, hogy elvette volna a kedvemet. De biztos, hogy sok tanulnivalóm van még, és itt a tanulás pénzbe és időbe kerül.
De térjünk vissza oda, hogy hol is tartok. Tulajdonképpen még mindíg szétfele szedegetem, bontom a kocsit. Mint az elején elhatároztam, ami érdelekel, azt magam akarom csinálni. A bontás pedig olyan, amit meg tudok, és meg is akarok csinálni. Rengeteget lehet tanulni szétszerlés közben. Folyamatosan fotózom a folyamatot, többször több időt töltök fényképezéssel, mint munkával. Több, mint ezer fénykép készült eddig, egyrészt hogy dokumentáljam a folyamatot, másrészt, hogy támpontot nyújtsanak majd az összeszereléshez. Mert az összeszerelést is jórészt magam akarom csinálni.
Na ugorjunk neki mégegyszer, hogy hol is tartok. Eddig főleg az állapotfelmérés miatt bontottam itt-ott meg. Vagy a kiváncsiság miatt. Konkrét cél annyira nem vezérelt, illetve az, hogy a kasztni kritikus pontjai láthatóvá váljanak, amennyire lehet. Illetve az, hogy a motor még bármikor beindítható maradjon.
Az elmúlt egy év alatt a munka többször is leállt hosszabb időre. Sajnos most is éppen áll, mert munka ügyben külföldön tartózkodok, és csak valamikor decemberben tudom a munkát újra kezdeni. Benne van a pakliban egy ilyen halasztás bármikor, amikor elkezdtem, már akkor tudtam, hogy lesznek ilyenek, de én nem egy Jaguart akarok, hanem egy olyan Jaguart, amit én újítottam fel. Egy ilyen XJ6-ost lehet venni sokkal jobb állapotban, mint amilyen az enyém, és még kevesebbe is kerülne, mint amit én erre a kocsira költeni fogok. De ez az én Jaguarom lessz...
Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy teljes kasztni generál, vagy egy részleges lakatolás és fényezés. Érveket én is tudtam mindkettő mellett és ellen is, tanácsokat is kaptam mindkettő mellett és ellen is. Ami végül döntött, az az, hogy sok olyan apróbb, nem szerkezeti elemet érintő rozsdásodást, szerencsére nem túl előrehaladott állapotút találtam, amelyek gyakorlatilag kikezelhetetlenek lennének megítélésem szerint, vagy gyakorlatilag szét kell szedni mindent a környéken, hogy hozzá lehessen rendesen férni. Persze lehetne egy felületi kezelés is, nem rohadna el, terveim szerint úgy is garázsban tölti a kocsi a hátralevő életét nálam, de az én lelkiismeretemnek lenne rossz, ha nem az általam elérhető legjobb minőségben kezelném ezeket a problémás részeket. Úgy gondolom, hogy egy jó kasztni, ami egy ilyen autó alapja, és ehhez is a legnehezebb később hozzányúlni.
A lakatolást nem kivánom magam csinálni, így egy idő óta próbálok lakatost találni. De jó lakatos, aki tud és akar is ezekkel a régi autókkal foglalkozni, nem sok van. Egy jó autó restaurátor lakatosnál hosszú, súlyos hónapokban mérik a várakozási időt. Korlátoz az is, hogy jó lenne a lakhelyem közelében lenne, mert úgy néha be-be tudnék ugrani, mert úgy sem bírnám ki, hogy ne lássam a folyamatot.
Aki ezek után sem tudja, hogy miként is állok a restaurálás folyamatában, az ugorjon neki a blognak az elejétől, és megtudja:)
A kocsi állapota egyébként olyan, amilyennek saccoltam a vételkor. Talán egyedül a krómokat néztem be, de azt nagyon:) Nem vagyok azonban ennek ellenére sem csalódott, nem érzem, hogy átvágtak volna.
Nem lenne teljes a visszaemlékezés azok nélkül az emberek nélkül, akiket emiatt a bolondériám miatt ismertem meg. Series One, Jagelló, Cat, Big666, akiknek ugyan úgy egy Jaguar az agymenésük, és többé-kevésbé tartom a kapcsolatot. Többen is megkerestek még, de egy-két levélnél tovább nem jutottunk, úgy hogy nem tudom, hogy az ő autóik hogy állnak. Alapvetően az index.hu XJ6-os topicjában találkoztunk, de többen találtak meg a blogon keresztül is.
Ha már az index.hu-nál tartunk, akkor meg kell emlékeznem még az autórestaurálós topicról is, ahol sok tanácsot és tippet kaptam. Itt ismertem meg Keepitretrot, aki egyfajta "szellemi" vezetőként tanácsokkal lát el. Örülök, hogy profiként megosztja a tudását egy olyan reménytelen amatőrrel is, mint én. De ne felejdkezzünk el 504Laciról sem, aki a kezdetekkor nyújtott segítséget, mikor a bürokrácia útvesztőjében tévelyegtem, illetve az OT minősítés követelményei között is segített eligazodni. Fretzről emlékeznék még meg, aki jó értelembe vett profiként sem volt rest tanácsokkal ellátni, és emellett még jókat is leveleztünk.
A blogírást nem bántam meg, próbáltam elég következetesen vezetni ezt az on-line naplót. Tulajdonképp csak egy sztori maradt megíratlan, az ablaktörlő motor körüli bukdácsolásom. Ez megíratlan is fog maradni, de örök tanulság lessz, mert addíg halogattam, míg olyan távoli lett az élmény, elkoptak a részletek, ami miatt ma már nem tudnám jól megírni. Jó időnként visszaolvasni, mit is csináltam, mi foglalkoztatott, mi volt akkor fontos, mert idővel elfelejtődik sok minden, amit így vissza tudok idézni. Mikor elkezdtem, nem igazán volt sem szándékom, sem reményem, hogy nagy olvasótáborra tegyek szert. Kezdetben nem is voltak sokan, akik véletlenül rátaláltak, és én sem sok embernek mondtam el. De valahogy belekerültem a Totalcar blogajánlójába, sokáig nem is értettem, hogy miért ugrott meg hirtelen az addigi 10-20 látogató többszázra. Nem számítottam ennyi látogatóra, és remélem, aki véletlenül idetévedt, legalább egy jót röhög a botladozásaimon.
Volt egy félelmem, amikor elhatároztam, hogy egy Jaguar felújításába vágok bele. Illetve, hogy lessz egy veterán autóm. Tartottam tőle, hogy mit fognak hozzá szólni a rokonaim, barátaim, ismerőseim. Nagyon kellemesen csalódtam. Akik jól ismernek, nem is igen csodálkoztak és velem örültek, a többieknél is inkább egy jó értelemben vett rácsodálkozást érzek, de sosem irigységet vagy rosszindulatot. Kívánom, hogy mindenki találjon az életében olyat, ami ennyi pozitív dolgot ad neki, mint nekem ez.
(F.nébe, ez a vége egy kicsit nagyon szentimentálisra sikeredett, de már akkor sem írom át!)
